20. üzenet – Kedvesség

Mosoly

A napi sétámat végeztem, amikor velem szembe jött egy család. A szülők mellett ott volt egy kicsi, tipegő, sötétkék, bő síruhába öltöztetett apróság. Olyan kicsi volt, hogy éppen csak menni tudott. Rám nézett, én is ránéztem. Elmosolyodtam, ő is elmosolyodott. Intettem felé, ő is kedvesen visszaintett. Mosolygott. Észrevették a szülei, rám néztek, tekintetünk találkozott. Összemosolyogtunk. Aztán továbbirányították gyermekük lépteit, de ő megfordult, ismét rám nézett és integetett. Én is visszafordultam, mosolyogtam és integettem neki. Kipihent megelégedettség és derű sugárzott a kis arcocskájáról. A lényéből kedvesség, tiszta, gyermeki szeretet sugárzott felém. A sétám további órája alatt végig ennek a gyermeknek a mosolya élt a lelkemben. A kedvessége bearanyozta az egész napomat. Pedig egy szót sem váltottunk, hiszen beszélni sem tudott, de a tekintete beszédesebb volt minden szónál.

A fagyos tekintet, a hűvös szavak, a távolságtartó bizalmatlanság bezárja a szíveket. De a kedves szó, a nyílt, bizalomteljes tekintet megnyeri az emberek bizalmát. Megolvasztja, sőt felmelegíti a hideg szíveket. A kedvességről sokszor ír a Biblia. „Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; jobb a kedvesség az ezüstnél és aranynál… Aki szereti a szív tisztaságát, és beszéde kedves, annak barátja a király.” (Példabeszédek könyve 22,1; 11) Nemcsak Jézusról olvassuk, hogy „kedves volt”, hanem az Ő követői is elnyerték ezt a nemes jellemvonást. Pl. „A gyermek Sámuel pedig egyre növekedett, és kedves volt mind az ÚR, mind az emberek előtt.” (Sámuel első könyve 2,26)

Jézus azt szeretné, hogy te is gyarapodj, növekedj a kedvességben! Így megnyerő és szeretetre méltó leszel az emberek számára. Meríts Krisztus kedvességéből, te is növekedj az Isten és emberek előtt való kedvességben! Legyél barátságos, segítőkész!

Az alábbi sorok Jézus gyermekkoráról szólnak. Megláthatjuk Őbenne azt a kedvességet, amely az emberek számára oly megnyerő volt régen, és ma is az. „Gyermek volt. Érzékeny és törékeny, ártatlan és egyszerű. Gyengéd volt. Olyan gyengéd volt, hogy ahányszor csak arra gondolok, milyen gyengéd volt, megrendülök, szemembe könnyek gyűlnek. Azóta szeretem őt. (…) a gyengédség az ő legnagyobb ereje. Ez a szelídség. Ez az alázat. A finomság, a tapintat, az előzékenység, az udvariasság, a báj, a türelem…, a bizalom, az alázat, az ártatlanság, az udvariasság, a gyengédség, a leghalkabb hang.” (Hamvas Béla: Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be, részlet)

Szerető barátod: Attila bácsi

[email protected]