Bodza, akác és hárs: üdítőnek, teának, téli szörpnek kiváló, de tésztában kisütve is ízletes csemege

A május és június hónap három alapvető és rendkívül hatékony gyógynövény virágzását hozza, a bodza, az akác és a hárs a tavasz gyógyító „fehér lányai”, amelyek az egészségünk megőrzésben is szerepet kapnak már évezredek óta. 

A bodza az első

A bodza nyílik legkorábban, időjárástól függően május elejétől borul virágba. Illatos virágjából nyári üdítő, téli szörp, tea, sőt tésztában kisült csemege is készíthető. Farkas Ilona kertészmérnök, fitoterapeuta, mentálhigiénés szakember felhívta a figyelmet, hogy csak a májusban virágzó közönséges bodzát szedjük, mert a július végén termő gyalogbodza - ami nem bokor, hanem lágyszárú évelő - mérgező.

A bodza szinte mindenhol gyökeret ver, szereti a nitrogéndús talajt, ezért is találkozhatunk vele a szántóföldek peremén, utak mentén, ám a szakember azt tanácsolja, hogy inkább erdőszélen, napos réten, kis települések eldugott sarkaiban szedjük az ernyős, kellemes illatú, sárgásfehér színű összetett virágját. Ha száraz a tavasz, az rontja a virág minőségét, mivel előszeretettel tapadnak rá a fekete levéltetvek, amelyek a benne lévő értékes nedűket szívogatják. 

Nyári üdítőt úgy készíthetünk belőle, hogy négy-öt liter vízben 10-12 virágot teszünk fejjel lefelé, a zöld kocsányszár kiemelkedjen a vízből, öntünk rá literenként 20 dkg cukrot, négy-öt virágonként egy kezeletlen héjú citromot felkarikázva, és két-három napig áztatjuk. Naponta megkeverjük, de figyelni kell arra, hogy ne erjedjen meg a lé. Leszűrjük, üvegekbe öntjük és hűtőben tároljuk. A téli szörp esetében hasonlóan járunk el, de miután a virágokat kivettük, a levet felforraljuk literenként 50 dkg cukorral, lassú tűzön sűrű szirupot fűzünk belőle, ízesítjük citromsavval, majd leszűrjük és üvegekbe tesszük. Van, aki tartósítószert tesz hozzá, van, aki száraz dunsztba csírátlanítja. Ha teát szeretnénk belőle, fontos, hogy az apró virágokat le kell vágni a szárról, azokat konyhai szalvétára tesszük, száraz, szellős helyen szárítjuk roppanósra, majd a lehullott virágporral együtt tárolóedénybe tesszük, és az így eltett teának való bodza két évig felhasználható. Már az ókori híres orvosok, mint Hippokratész és Galenosz is ismerték a gyógyhatását, hurutos megfázásra és nyálkahártya irritációra ajánlották a teáját. A bodzavirág a magyar népi gyógyászatban a kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény.

Akác, a fürtös gyönyörűség

Az akác május végén virágzik, a fürtökben lévő virágokat akkor gyűjtsük, amikor minden kis bimbóból kibújt a virágszirom. Fürtöstül szárítsuk, szárításkor többször át kell forgatni, megelőzendő a barnulást, és légmentesen záródó edényben tároljuk a teának való virágokat. Gyógynövényként a fürtvirágzatáról lefosztott, megszárított kis virágait használjuk. Száraz köhögésnél hurutoldó, hurutos köhögésnél köptető hatása van az akácteának, és mivel csökkenti a gyomorsav termelését, ezért eredményesen használható reflux betegségre alkalmanként egy csésze akácvirág tea este, étkezés után. Farkas Ilona ugyanakkor azt is elmondta, hogy hosszú távon nem javasolt a fogyasztása, mert az emésztést lassítja.
Akácszörp készítésekor sűrű szirupot főzünk vízből és cukorból, lehűtjük, majd abba tesszük az akácvirágokat, teszünk hozzá kezeletlen héjú citromot, egy-másfél napig áztatjuk, néha megkeverjük. Az áztatás után kivesszük a virágokat, lassú tűzön felforraljuk a levet, citromsavat adunk hozzá ízlés szerint. A forró szörpöt üvegekbe töltjük, száraz dunsztba tesszük, vagy tehetünk hozzá kevés tartósítószert is.  

A világhírű gyógyító hárs

A hárs virágzása idején sajátos illatával kelt csodálatot, június elején borul virágba. Gyógynövényként a kis- és nagylevelű hárs virágja szedhető, a szakértők szerint a kislevelű hársból készül a legfinomabb mézfajta is. A hársfa virágját az egész világon használják gyógyteák és gyógyszerek készítéséhez. A virágszüret közel két hétig tart, és a szedést akkor kezdjük, amikor a fa virágjai már majdnem mind kinyíltak, de még vannak köztük bimbók is, ugyanis akkor a legmagasabb a virágok hatóanyagtartalma. A kis vitorlaszerű fellevéllel együtt szedjük, a leszedett hársvirágot szárítsuk meg hűvös, szellős helyen roppanósra, morzsoljuk össze, majd tegyük légmentesen zárt edénybe sötét helyre, így akár két évig is felhasználhatjuk. A hárstea kiváló izzasztó hatású, szíverősítő, köhögéscsillapító és nyálakoldó, enyhe nyugtató hatása is van, láz, megfázás esetén is ajánlott, de vizelethajtó, gyomorerősítő, görcscsillapító is a hársfa virágjából készült főzet.
Szörpöt is készíthetünk belőle, Farkas Ilona a fellelhető sok recept közül a saját bevált szörpkészítési módját osztotta meg, miszerint egy kilogramm cukor és másfél liter víz keverékéből szirupot főzünk, lehűtjük, 30-40 dkg frissen szedett hársfavirágot teszünk bele, hozzá kezeletlen citromot karikákra vágva, majd egy-másfél napig áztatjuk a főzetben a virágokat. Kiszedjük a virágokat, felforraljuk újra a levet, amit ízesíthetünk még citromsavval, forrón üvegekbe zárjuk, száraz dunsztba rakjuk, de tartósítószert is adhatunk hozzá. 

Tésztában sült csemegék

Farkas Ilona fitoterapeuta szerint mindhárom fehér tavaszi „gyógyvirág”, vagyis a bodza, az akác és a hárs is ízletes fogás lehet desszertként. Az átlagosnál sűrűbb palacsintatésztát keverünk, a frissen szedett és tiszta virágokat lisztbe forgatjuk, majd a sűrű palacsintatésztába, amelybe rakhatunk még vaníliáscukrot és citromhéjat is, majd a beforgatott virágokat forró olajban kisütjük. Érdemes kipróbálni, ha valami extra különlegeséggel szeretnénk meglepni a szeretteinket.