A volt soproni Valerio-Bodon Vincent úgy érzi, Bostonban volt a legnagyobb esélye a kibontakozásra

„Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy különleges. Az egész tényleg a semmiből jött. Hatalmas élmény volt, hogy milyen környezetben, közegben és milyen emberek között tudtam kosárlabdázni, pályán és azon kívül együtt dolgozni” – nyilatkozta a Dominikai Köztársaságban született, korábbi U20-as magyar válogatott Valerio-Bodon, aki május közepétől egy hónapon át nyolc NBA-csapatnál összesen tíz egyéni edzésen vehetett részt, utóbb pedig a Boston Celtics játékosaként pályára lépett a Las Vegas-i nyári ligában is.

A Sopron KC 22 éves kosarasának nem sok ideje volt rákészülni a nagy kalandra, hiszen az első telefonhívás után két héttel már repült is ki az Egyesült Államokba, ahol egy rövid pihenőt, majd felkészülést követően elkezdődtek az edzéslátogatások, szerte az országban.

Atlanta, Brooklyn, Boston, Milwaukee, New Orleans, Charlotte, Los Angeles – sorolta az állomáshelyeit, amiből az is gyorsan kitűnik, amellett, hogy hatalmas élmény volt, nagyon fárasztó is a sok repülés miatt.

„Úgy voltam vele, hogy ez egy tök jó dolog lesz, hogy belföldön utazgatni kell, de nem volt az. Kényelmetlen” – tette hozzá, kiemelve, ahány csapat, annyiféle edzés, az azonban mindenhol közös pont, hogy a lehető legprofibbak voltak a körülmények és persze a velük foglalkozó stábok.

„Volt egy rövid orvosi felmérés, egy fizikai felmérés, aztán pedig maga az edzés: bemelegítés, egyéni képzés, amire nagyon nagy fókuszt helyeznek, utána versenyszerű játékok, végül egymás elleni játék, általában három a három ellen” – írta le egy átlagos edzés menetét.

Sok építő kritikát és biztatást kapott, de csak utólag jutott el hozzá, mivel az edzők „személyesen nem mehetnek oda a játékosokhoz az edzés után, hogy elmondják véleményüket, ezeket mind egy-két nappal később beszélik meg az ügynökkel, tőlük kapnak visszajelzést”.

Kicsit szomorúan élte meg, hogy nem választották ki a drafton – amelyet az Egyesült Államokban követett végig –, mert bár „az elején nagyon lehetetlen tűnt, ahogy ott volt, egyre közelebbinek érezte” a dolgot.

„Másnap reggel viszont már tiszta fejjel keltem, és motiváltan arra, hogy készen álljak arra, ami előttem van. Az elejétől kezdve tudtam, hogy nem lesz könnyű út, és lesznek akadályok, de azok mindig vannak, ezeket csak le kell küzdeni” – mondta.

Csalódottságra se ideje, se oka nem volt: az Atlanta Hawks, a Milwaukee Bucks és a Boston Celtics is elhívta a nyári ligába. Végül utóbbi mellett döntött, mert a rekordbajnokon érezte leginkább, hogy akarja őt. A bostoniak már rögtön a draft után keresték az ajánlattal, és stábjával úgy ítélték meg, hogy a Celticsnél nyílik a legtöbb lehetősége kibontakozni.

„Jó volt nagyon, és intenzív – jelentette ki az egyhetes bostoni időszakról. – Kicsit nehezen indult az első két napom. Szokatlan volt környezet a nagyon sok edzővel, meg kicsit sokkolt is, hogy ott vagyok. Ezt fel kellett dolgoznom, és kicsit túl is gondoltam a dolgokat. Szerencsére két nap után sikerült feldolgoznom, és utána már újra saját magam voltam. Még azt kiemelném, hogy magához a játékhoz is hozzá kellett szokni, másabb, mint itthon. A tempó sokkal nagyobb, jóval atletikusabb a játék, nagyon sokat kell futni fel-alá. Fizikálisnak is fizikális, nem tudom megmagyarázni, de valahogy másként fizikális, mint Európában.”

Az eredeti tervek szerint két-három meccsen lépett volna pályára a Celtics mezében, amiből végül csak egy lett. Nem tudja, miért alakult így, az edző döntése volt, de „ezen nem is idegeskedett és nem is szomorkodott”.

„Nagyon kemény munka volt mögöttem. Ott voltam a kapujában, és nagyon vártam már a lehetőséget, hogy végre ennek a sok munkának a gyümölcse beérjen. És ahogy jött a lehetőség, én ezt kihasználtam” – beszélt az Orlando Magic elleni mérkőzéséről, amelyen dobott pontok (13) és lepattanók (6) tekintetében is a Boston legjobbja.

„A mentalitásom nagyon sokat változott. Mindenki nagyon pozitív volt ott körülöttem, ez rám is átragadt – összegezte a tapasztalatokat, majd a visszajelzésekről beszélt. – Amit kiemeltek, az a dobásom volt, egy helyen mondták is, hogy a legszebb dobótechnika, amit valaha láttak. Ez nagyon jó érzés volt, mert sokat dolgoztam rajta. Kiemelték a passzkészségemet, illetve a flexibilitásomat, ez alatt azt értem, hogy ahhoz képest, hogy milyen magas vagyok (207 centiméter – a szerk.), nagyon sok pozícióban bevethető vagyok, és ez egy plusz pont. Amin egyértelműen fejlesztenem kell, az az erőm, illetve a labdavezetésem. Ezekben mindenképpen kell fejlődnöm, de persze a játék minden terén van hova fejlődni” – mondta Valerio-Bodon Vincent, aki elárulta, jelenleg két csapattal is tárgyalásban áll, valószínűleg egy-két napon belül eldől, mi lesz az eredménye.