Száron játszották újra a Szabad Föld-kupa fináléját az enesei futballisták

Nem akármilyen jubileumra készülődtek múlt szombaton Száron, ugyanis az 1800 lelket számláló település futballcsapata óriási sikert aratott még 2003-ban, amikor is a fővárosi Puskás-stadionban az Enesét legyőzve megnyerte az amatőr csapatok számára különleges presztízst jelentő Szabad Föld-kupát.

„A foci összeköti az embereket” – emelte ki megnyitójában Németh Norbert, Szár polgármestere, amire bizonyíték, hogy a két gárda azóta is ápolja a barátságot. A csapatok főleg a kerek évfordulókon találkoznak egymással, így nem volt kérdés, hogy együtt ünneplik meg a kupadöntő húszesztendős jubileumot is. 

Gyűltek is szép számmal a szurkolók, családtagok a gyönyörű pályára – amire egyébként méltán lehetnek büszkék a száriak –, de a helyi klub, valamint az MLSZ képviselői, a vendégeket elkísérő enesei polgármester, Mesterházy József mellett ott volt a száriakat egykor támogató Genzwein Ferenc, valamint a sorozatot elindító Szabad Föld több munkatársa is. 

Gajdics Ottó főszerkesztő elárulta, nagyon büszkék a sorozatra, s ha nem is nagypályán, minifociban bizony újra életre keltik a Szabad Föld-kupát. 

Az egykori támogató Genzwein Ferencről megtudtuk, szülei szári származása miatt segítette az együttest. Néhány enesei játékos szerint épp neki köszönhető a szári kupasiker, hiszen a segítségével a finálé előtt igazolt le két nagyon jó labdarúgót a rivális együttes. 

„Nagy dicsőség volt a Szabad Föld-kupában a döntőig eljutni, sajnálom, hogy azt már nem sikerült megnyerni, de szép emlék, ezért jöttem el én is ünnepelni” – mondta Doktor Gyula, az eneseiek akkori elnökhelyettese. 

Az ilyenkor elmaradhatatlan pörkölt mellett más „finomságokkal” is készültek a helyiek. A büfé melletti falon a döntőről megjelent cikkek sorakoztak. A Szabad Föld egész oldalas írását, festményeket idéző, díszes keretben őrizte meg a száriak egyik volt játékosa. 

„A padláson találtam meg, s hoztam el ide – mesélte Bendzsó, vagyis Bernhardt Ferenc, akit egyébként a döntő legjobbjaként emelt ki az említett tudósítás. – Már akkor sem számítottam fiatalnak, a kupadöntőn a legidősebb voltam a csapatban” – tette hozzá az akkor 38 éves volt futballista, aki a jubileumi meccsre érthetően már nem húzott futballcipőt. Viszont többen is pályára léptek a korábbi két döntős együttesből, s ha az iram már nem is volt a régi, gólokban nem akadt hiány. Bár az eredmény ezúttal már nem volt fontos, a krónikához tartozik, hogy a meccset a hazaiak nyerték 7–3-ra.