Húsz év után újrajátsszák a Szár-Enese kupadöntőt - videó

Fociünnepre készülnek Száron, ugyanis a Fejér megyei település futballcsapata húsz esztendeje nyerte meg a Szabad Föld-kupát, s ez alkalomból a helyi együttes most szombaton ismét összecsap döntőbeli ellenfelével, a Győr-Moson-Sopron megyei Enesével.

A két gárda rendkívül izgalmas kupadöntőt vívott egymással még 2003. május 6-án a fővárosban, a régi Puskás-stadionban. Érdekesség, hogy a Szabad Föld-kupa négy évtizedes történetének utolsó fináléját játszották a felek, ugyanis azt követően már Szabad Föld–Kincses Kalendárium Kupa, majd Sport TV Kupa, 2010-től – három év megszakítással Sport M Kupa – Amatőr Kupa néven folytatódott a kiscsapatok és szurkolóik számára különleges presztízst jelentő sorozat. 

A döntő videó 20 évvel ezelőtt

A Szabad Föld-kupát egyébként 1964-ben indította útjára a lap szerkesztősége a Magyar Népköztársasági Kupában – később Magyar Kupában – legtovább jutó, alacsonyabb osztályokban futballozó csapatok számára. 

Óriási rangot jelentett és jelent még a mai nap is a fináléig eljutni, s nagy élmény ott futballozni, hiszen általában a „nagy” kupadöntő előtt egy nagyobb stadionban csaphattak össze a döntő résztvevői. 

Szerencsére több megyebeli együttes is eljutott a végső győzelemig. Sőt, a Csorna és a Jánossomorja már kétszeres kupagyőztesnek mondhatja magát, a Kapuvár, a Rábapatona, a Gyirmót, a Győrszemere, a Ménfőcsanak és a Lipót egyszer-egyszer diadalmaskodott a sorozatban. A Ménfőcsanak 1984-ben ezüstérmes is volt, s szintén második lett a már említett enesei gárda 2003-ban. 

Visszatérve az akkori fináléra: a Szár ugyan 3–1-re győzött, ám az akkori tudósítás és az eneseiek szerint sem a jobb csapat emelhette magasba a trófeát. 

„Mesébe illő volt az akkori menetelésünk. Megye kettes csapatként NB I/B-s, NB III-as ellenfeleket ejtettünk ki a kupából. Komoly skalpokat szereztünk – mesélte Majlinger Csaba, az Enese akkori játékosa. – Nagyon jó brigád jött össze Enesén, jó csapatunk volt. A döntőben is mi játszottunk jobban, főleg a második félidőben volt rengeteg helyzetünk, ám a száriak kapusa valami fantasztikus napot fogott ki. Óriási volt a hangulat, mivel zöldben játszottunk, a nagydöntőre érkező Fradi-drukkerek is nekünk szurkoltak. Többször is megnéztem már a döntőről készült videót, a vereség a mai napig fájó, de a meccs mégis hatalmas élmény volt. Emlékszem, Enesén cigányzenekar várta a csapatot, elképzelni sem tudom, mi lett volna, ha mi nyerünk. Amúgy nagyon jó kapcsolat alakult ki a száriak és közöttünk. Azóta többször is találkoztunk, volt, hogy Száron, de Enesén is összejöttünk. Örömmel vettük az újabb meghívást, s utazunk el szombaton. A száriak nagyon készülnek a huszadik évfordulóra, a falunapon lesz minden, s a főszám a jubileumi meccs. Az akkori csapatunkból legalább nyolcan biztosan ott leszünk” – tette hozzá a döntő egyetlen enesei találatát hivatalosan jegyző Majlinger Csaba, lapunk tudósításában ugyanis még más szerepelt a találat szerzőjeként. 

„Mindenképp gól lett volna a szöglet utáni kapura ívelés, de én még azért beletettem a fejem, így volt a biztos. Lélektanilag nagyon rossz pillanatokban kaptuk a gólokat, s hiába volt sok helyzetünk, nem sikerült kiegyenlíteni. Tízből kilencszer mi győztünk volna, de akkor a döntőben az ellenfél nyert. Majd most szombaton visszavágunk” – tette hozzá a még ma is futballozó Horváth Vilmos. 

A döntő jegyzőkönyve

Szár–Enese 3–1 (2–0) 
Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 1500 néző. V.: Solymosi (Wenczel, Takács). 

Szár: Ifjú – May, Iváncsik, Kin – Kellner (Ormándi, 29.) – Bernhardt, Kiss Zs., Sátori (Szmolka, 60.), Iméli – Szabó Z. (Sátori, 88.), Házenfratz. Edző: Lacza Albert. 

Enese: Farkas P. – Majlinger, Nagy II J., Józsa, Nagy I J. (Dömötör, 66.) – Szakács G. (Metky, 61.) Gősi (Tóth B., 58.) – Vízler, Horváth S., Végh A., Horváth V. Edző: Gyurmánczi Attila. 

Gsz.: Házenfratz (1.), Iméli (44., 47.), ill. Majlinger (50.).