Almát a körtével, avagy miért lett második a Sopron Basket az év csapatai között

Egy olyan szavazáson, melyen igazából az almát a körtével hasonlítják össze, sosem lehet igazságos döntést hozni. Egész pontosan mindent meg lehet indokolni, mindenre lehet észszerű magyarázatot adni. Valószínűleg ilyen az év sportolója szavazás is, melynek győzteseire hétfőn derült fény. A hagyományos csapatsportokban a magyar labdarúgó-válogatott végzett az élen, az Euroliga megnyerésével történelmi sikert elért Sopron Basket „csak” második lett.

Pedig focistáink igazából nem értek el semmit, győztek pár Nemzetek Ligája-találkozón, melyért egyébként megérdemlik, hogy megsüvegeljük őket. Ugyanakkor a foci nagy eseménye tavaly a világbajnokság volt, azt viszont csak televízión keresztül nézhették focistáink.Ami mellettük lehet az érv, hogy tényleg tömegeket mozgatnak meg, az angolok elleni, idegenbeli 4–0-ás siker az utóbbi évtizedek egyik, ha nem a legnagyobb eredménye volt, ettől még igazán semmit az égadta világon nem nyert a nemzeti tizenegy – legfeljebb a szurkolók szívét és szeretetét.

Tehát ha már az almát a körtével hasonlítjuk, akkor azért érdemes lenne a mérleg mindkét serpenyőjébe valami kézzelfogható sikert beletenni. Az Euroliga-elsőség pedig nálam veri a tétmeccsnek számító, de inkább felkészülési – lánykori nevén barátságos – mérkőzésnek számító összecsapáson elért diadalt, akármilyen fényes is.

Kontraként lehet felhozni a soproniak ellen, hogy jóval kevesebb embert érdekel, még Sopronban is ritkán van telt ház a meccseiken, ám a lényegen ez sem változtat: felértek a csúcsra a zöld-sárgák, ráadásul a török Fenerbahce ellen, Isztambulban.

Gyanítom, egy ilyen szavazáson nem a népszerűség, hanem a konkrét eredményesség számít, és ennek a kritériumnak a Sopron Basket magasan megfelelt...