Kosárlabda - Fegyverneky Zsófia EB-meccsen térne vissza

Hogy Fegyverneky Zsófiának játéktudása alapján helye van a válogatottban, az vitathatatlan. Nála most az a kérdés, hogy az előző évad kihagyása, valamint a szülés után mennyire éri utol magát az Európa-bajnokságig.

– Milyen kisbaba Márk?

– Nagyon jó. Csendes, nyugodt, eszik és alszik, tehát azt csinálja, amit egy babának kell.

– Ön pedig egy két hónapos gyermeket nevelve tagja az egy hónap múlva kezdődő Európa-bajnokságon pályára lépő válogatott keretének. Hogyan készül?

– Már három hete elkezdtem az edzéseket. Persze csak fokozatosan.

– Saját elképzelései szerint?

– Szerencsére nem, hanem a soproni csapat erőnléti edzőjének, Lukasz Trzaskomának az irányításával. Nagy szerencse, hogy vele korábban már két évet dolgoztam együtt, jól ismerjük egymást. Az ő segítségével próbálom magam utolérni. Márk anyatejet kap, és szeretném, hogy ez így is maradjon, ezért erre is figyelni kell.

Fegyverneky Zsófia kisfiával, Márkkal. A soproni kosaras tagja a kontinenstornára készülő keretnek.

– Nem fárasztó a gyerek mellett a mozgás?

– Szerencsére nincs rajtam súlyfelesleg, már akkor sem volt, amikor a kórházból hazamentem. Az izomzat persze megérezte a hosszú kihagyást, az erőt, az állóképességet vissza kell szereznem. A terhelés fokozatosan erősödik, de nemcsak erőnléti munka van, hanem hogy a játékkal kapcsolatos mozdulatok is visszajöjjenek, dobógyakorlatokat is végzek.

– Amikor edz, ki vigyáz Márkra?

– Nagy szerencse, hogy a férjem, Dénes Gábor is sportoló. Ha civil munkát végezne, s elmenne reggel nyolckor és délután ötre érne haza, nehéz lenne beosztani, de így azért megoldható: úgy osztjuk be az időt, hogy én akkor megyek edzeni, amikor Márk ebéd után szundít egy nagyot, s Gábor otthon tud vele lenni.

– Szülés után a pályára visszatérő pályatársak is segítenek?

– Béres Timivel nagyon jóban vagyunk, ő is szülése után három hónappal tért vissza. Vele sokat beszélgetünk a helyzetről, sok jó tanácsot kapok tőle.

– Márkot látták már a csapattársai?

– Igen, amikor a városban sétálunk, volt, hogy találkoztunk néhány lánnyal. A fiunk pedig láthatóan élvezi, ha van egy kis nyüzsgés körülötte.

– Nyilván fölösleges megkérdezni, hogy szeretne-e játszani az Európa-bajnokságon...

– Egyértelmű a válasz: persze hogy szeretnék. Ugyanakkor kérdés, mennyire sikerül utolérnem magam. Mindent megteszek, hogy sikerüljön, de a legfontosabb az egészség és természetesen Márk nyugalma...