A vers és a költészet örök - Szavaltak Győr-Moson-Sopron közéleti szereplői - Videó

A soproni régióból Orbán Júlia versmondó, Farkas Ciprián polgármester, Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, valamint prof. dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem rector emeritusa. Mosonmagyaróvárról csatlakozott a szavalókhoz dr. Árvay István, a város polgármestere, Csiszár Péter, a Flesch-központ igazgatója, Major Tamás, a Theatrum ad Flexum rendezője és Czuppon Tamás, a Hansági Múzeum igazgatója. A Rábaközben Lengyel Ágnes, a csornai Timaffy László művészeti iskola igazgatója, dr. Bónáné dr. Németh Katalin csornai polgármester, valamint Gyopáros Alpár kormánybiztos álltak kamera elé. A Győri Nemzeti Színháztól Kovács Anna Boglárka színészhallgató, Hajdu Tibor színművész, Járai Máté színész tűnnek fel a videóban, és vállalták a felkérést Kokas Éva, a Generációk Háza igazgatója, valamint Patkás Rocky Tamás paraúszó is.

A magyar költészet napjáról vagy a versekkel való kapcsolatukról is szívesen beszéltek lapunknak a szavalók. Érdekes az a sokszínű gondolatsor, amiket megfogalmaztak, ez is arra világít rá, mennyire nagy és különböző hatással van a költészet mindannyiunkra. 

– A költészet az emberek jobbik lelkét jelenti, még akkor is, ha nem mindig felemelőek a versek. Olyanok, mint maga az élet, van szép, jó és rossz oldaluk. A költeményekben az írók lelkén átfuttatva és átszűrve az élet fontos kérdései vetődnek fel, amelyek hatnak ránk, azt is mondhatnám: lélektől lélekig áramlanak. Nem véletlenül van az embernek időnként késztetése arra, hogy verseskötetet vegyen elő és azt olvassa – osztotta meg gondolatait a költészettel kapcsolatban prof. dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem professzora. 

– József Attila az egyik legkedvesebb költőm, s külön önálló estet is tartottam már a verseiből. Úgy gondolom, hogy a költők mindent tudnak a világról, évtizedek távolából-távlatában. Hiába temetik a verset, az mindig megmarad, örök lesz. Ha bármi gondunk-bajunk van, akkor fordulhatunk a költeményekhez, mert azokban meg tudunk kapaszkodni, és megnyugvást tudnak adni. Tehát csak azt tudom mondani, hogy a dolgok változnak, de a vers az örök – mondta el Orbán Júlia magyartanár, Radnóti- és Nagy László-díjas versmondó. 

– A költészet egy hihetetlen magasrendű dolog. Én magam nehezen tudok verseket faragni, hiszen ez egy egészen különleges képesség. Hamvas Béla azt írja, hogy: „Reggel, amikor az ember felkel, ne újságot, hanem verseket olvasson”, és ez az elképzelés mindig eszembe jut, amikor a költészetről beszélek – osztotta meg gondolatait lapunkkal Kiss József, a Soproni Petőfi Színház direktora. – József Attilát nagyon szeretem, óriási költő volt, egyszer úgy olvastam végig az összes versét, mint egy regényt, ami egy egészen elképesztő élményt adott számomra. A versekben egy élet tárult elém, amelyben benne volt az ő létezése, sorsa, tragédiája – mondta. 

– Nyelvünk, kultúránk a megtartóerőnk. A magyar költészet pedig közös kincsünk, amire mindannyian büszkék lehetünk. Nagy költőink versszakról versszak­­ra mutatják meg a magyar nyelv igazi szépségét és páratlan kreativitását – osztotta meg gondolatait Farkas Ciprián, Sopron polgármestere. 

– Édesanyám általános iskolai tanító volt Dunaszigeten, ő szerettette meg velem a verseket, az irodalmat, aminek később jogászként is nagy hasznát vettem. Különösen Petőfi költészete áll közel hozzám. Versei kedvesek számomra, szerelmi líráját érettségi tételként választottam, és felvételi tárgyként is szerepelt egy-egy költeményének elemzése – árul­­ta el dr. Árvay István, Mosonmagyaróvár polgármestere. 

– A költészet az, amikor a szív és az agy egymásra talál, amikor az elme lebeg és az érzelmek szárnyalnak. A költészet az, amitől – Tóth Árpád után szabadon – egy kirakatban lila dalra kel egy nyakkendő – vallja Csiszár Péter, a Flesch-központ igazgatója. 

– A költészet a lélek zenéje, ha meghallja, attól lesz teljes az ember – vélekedett Major Tamás, a Theatrum ad Flexum rendezője, az Ars Longa Theatrum vezetője. 

– A költészet olyan, mint a múlt egy kimerevített pillanata, ami időtlenné válik – hangsúlyozta Czuppon Tamás, a Hansági Múzeum igazgatója. 

– A költészet egy olyan mély háttértartalommal rendelkező alkotás, mint az életünk. Ha nem csak felületesen nézzük, olvassuk, akkor csodákat fedezhetünk fel benne – vallja Patkás Rocky Tamás paraúszó.