A bíróság szerint az ördöggel cimborált a csanaki táltos, aki még a győri püspököt is gyógyította

A XIII. században még mindig jelen volt a pogány istenek imádata a nép körében, és amennyiben a hivatásos orvosok kudarcot vallottak egy-egy betegség kezelésében, titokban előszeretettel fordultak a falu sámánjához, aki jól ismerte a különböző gyógynövényeket. A táltos a magyar népi hitvilág varázserejű személye, aki a természetfeletti lények rendelése következtében lett táltossá. Ez már születéskor megnyilvánult, mert jellel – pl. hat ujj, csillag alakú anyajegy – jött a világra. A mágusok sokszor segédkeztek a szüléseknél és temetésekkor is, leginkább azonban gyógyító képességeikről voltak ismertek. Miután felismerték a betegség igazi okát és megállapították annak előrehaladott állapotát, természetes magabiztossággal indították meg a gyógyítás folyamatát. 

Hanisról köztudomású volt, hogy a páciensek vizeletét vizsgálva állapította meg a betegségüket, és ennek megfelelően készítette el a gyógyfőzeteket, szirupokat, melyek az esetek túlnyomó többségében hatottak is. Egyszer még maga a győri püspök is igénybe vette a mágus szolgálatait, akiről ráadásul köztudott volt, hogy senkitől sem volt hajlandó pénzt elfogadni a gyógyításért. 

Ez persze mit sem enyhítette „bűneit”, melynek során a bíróság szerint az ördöggel cimborált, 

Ezért „a tömlöctartó őrizete alá utasíttatik, hogy rendelkezésre álljon. 

Nyolc tanút – köztük a győri püspök íjászát, akit veszett kutya harapott meg, egy sarukészítőt, egy szűcsöt és két özvegyasszonyt is – hallgattak meg, akik egyöntetűen állították, hogy a sámán elsőrangú volt a szakmájában, mégis elítélték őt. 

A verdikt szerint a király megbízásából és kifejezett parancsból Látod fia Hanis a vádak valódiságának alapján 

Szent István behozta, elterjesztette a keresztény vallást, törvényeket alkotott megtartásáról. A nép látszólag elfogadta az új vallást, viszont titokban továbbra is áldozott régi isteneinek. A XIII. századi sámánperek világosan mutatják, hogy a felszín alatt tovább éltek a régi, jól begyakorolt gyógyítómódok.