80 éves lenne - Bujtor Istvánra emlékezünk

 Anyja, Gundel Katalin révén a neves vendéglátó Gundel famíliából származott, apja Frenreisz István orvos volt, féltestvére a színészkirály Latinovits Zoltán, édestestvére a rockzenész Frenreisz Károly. Érettségi után nem vették fel az orvosi egyetemre, ezért egy évig segédmunkás, majd pincér volt. Ezalatt rájött, hogy közgazdász-külkereskedő akar lenni, és a budapesti közgazdasági egyetemre jelentkezett, a külkereskedelmi szakon 1966-ban szerzett diplomát. A szakmában egyetlen napig sem dolgozott, mert már másodéves egyetemistaként megkapta a szívtipró sofőr szerepét Máriássy Félix Karambol című filmjében, nevét ekkor változtatta apai dédanyja után Bujtorra.

A szakmai és közönségsiker elindította színészi karrierjét, játszott Győrben, a fővárosi József Attila Színházban, Pécsett, a Vígszínházban. Volt a Mafilm társulatának tagja, ezután Székesfehérvárhoz kötötte szerződés, 2007-től haláláig a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója volt. Négy évtizedes pályafutása alatt volt Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Stanley Kowalski (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Bromden, az indián (Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére), Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek), és ezek közül a darabok közül többet meg is rendezett.

Számos nagy sikerű filmben szerepelt, köztük A kőszívű ember fiai (1965), a Fiúk a térről (1967), az Egri csillagok (1968), Az oroszlán ugrani készül (1969) vagy a Fekete gyémántok (1976) című alkotásban. Ő volt Sándor Mátyás a Verne-regényből készült tévésorozatban és egy másik Verne-figura, a rablóvezér Striga A dunai hajósban. 1996-ban Rejtő Jenő művei alapján A három testőr Afrikában címmel filmvígjátékot rendezett. 1979-ben Balázs Béla-díjat kapott és elnyerte a filmkritikusok díját, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át.

Ő szinkronizálta Bud Spencer filmjeit, és amikor Rómában találkoztak, alkati hasonlóságuk láttán az olasz sztár adta az ötletet a rendőrnyomozó Ötvös Csöpi alakjához. A pogány Madonna, a Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár és a Hamis a baba című filmekben, majd a Zsaruvér és csigavér című sorozatban keltette életre a háttérbe tolt, de szakmailag nélkülözhetetlen "magyar Piedonét", akinek nemcsak a bűnözőkkel, hanem mindenre alkalmatlan, de folyton kitüntetett főnökével is meg kellett küzdenie. A "bunyós" filmsorozat igazi magyar specialitás volt, és megteremtette a magyar krimivígjáték műfaját. Bujtor nemcsak a főszerepet játszotta, hanem a forgatókönyveket is ő írta, ő volt a rendező és a kaszkadőrmutatványokat is ő végezte. 1985-ben Az elvarázsolt dollár forgatására céget alapított és "összekalapozta" a szükséges pénzt, Magyarországon évtizedek után ez volt az első nem állami finanszírozásból készített film.

Az Ötvös Csöpi-sorozat darabjai igazi közönségfilmek, itthon több mint egymillió nézőjük volt, és bemutatták őket Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is. Nem véletlen, hogy Bujtor helyszínnek a Balatont és környékét választotta, mert így becsempészhette a filmekbe kedvenc hobbiját, a vitorlázást, amelyet nem is akármilyen szinten űzött: hatszoros magyar bajnoknak mondhatta magát. Nem csak a vitorlázás jelentette számára a sportot: fiatal korában kosarazott, az ifiválogatott tagja volt, emellett teniszezett is. Az 1990-es évektől jobbára a stúdióvezetéssel foglalkozott, mert - mint mondta - nem csak a vitorláson kedveli a csapatszervezést, a kormányos szerepét, 2007-től a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója volt.

Bujtor István 2009 augusztusában súlyos állapotban került kórházba, és hatvanhét éves korában, 2009. szeptember 25-én Budapesten meghalt. Végső nyugalomra édesanyja és bátyja, Latinovits Zoltán sírja közelében, Balatonszemesen helyezték.

Szellemi örökségének állít emléket az életművére fókuszáló, nyaranta megrendezett balatonszemesi filmfesztivál és az ott odaítélt Bujtor István-díj, a veszprémi színházban özvegye, Bujtor Judit kezdeményezésére minden évben Bujtor-emlékgyűrűt adnak át a színházi háttérdolgozóknak. A balatonfüredi mólónál, a Vitorlás téren szobra, a veszprémi színház homlokzatán és Budapesten, Mester utcai egykori lakóházán emléktáblája látható.

Az ő nevét viseli az általa életre hívott Tihanyi Szabadtéri Játékok helyszínéül szolgáló színpad, a veszprémi színház Latinovits-Bujtor Játékszínje és a Balatonkenesén megrendezett Tabu Oldtimer Vitorlás Kupa - Bujtor István Emlékverseny. Skála nevű hajója, amellyel A Pogány Madonna című filmben is szelte a Balaton hullámait, a 2016-ban Balatonföldváron megnyílt Hajózástörténeti Látogatóközpont bejárata mellett található.

Hajózni hívta a Kisalföldet

A vitorláson készült fotót Bertleff András készítette, mikor Bujtor István meginvitált minket hajózni Balatonfüredre - kezdi a történetet Werner Krisztina, a Kisalföld főszerkesztő-helyettese.

A Hotel Marina parkolójában találkoztunk, ami akkor még pont olyan volt, mint a Csöpi filmeken és Bujtor Istvánt is pont olyan rajongással fogadták, mint Csöpit a filmeken. A Tamangón hajóztunk ki, ami akkor a Balaton egyik legolcsóbb és egyik legöregebb hajója volt. Amennyit egy laikus, azaz én is megítélhetem, hogy mutatós darab, látszik rajta a féltő gondoskodása. A kapitány észre sem vette, de erőteljes orgánumát a gyengédség hatotta át, mikor mesélt. „Ez egy skandináv tengeri bárka, amolyan divatos néphajó. A Balatonon mindössze hat ilyenről tudok. Én imádom. Kiáll minden erős szelet. Ma már a műanyag hajók a divatosak. A fahajók a fiatalságomat idézik. Elfekszem a kajütben és csodálom tetejének a kidolgozását, melyeket szippantok a fa, a lakk illatából. Egy fahajóhoz még a hullámok is finomabban érnek. Nem sokat ér, de olyan érték számomra a Tamangó, hogy semmiért nem válnék meg tőle.”

A hajók névadásakor legtöbbször istennők és szerelmek ihletik a kapitányt. A Tamangó sem volt éppen érzelemmentes választás. Ez a női parfümről ellesett név több mint puszta szó. „A feleségem használta ezt a kölnit, mikor még titokban ugyan, de annál nagyobb szenvedéllyel találtunk egymásra.”

„A vitorlázás olyan sport, hogy egyszer kell megtanulni, de az kétszáz évig tart. Amikor az ember egy picit tud vitorlázni, akkor nagyon büszke és nagy a szája, mikor kimegy a partra egy-egy megnyert verseny után. Ahogy telnek az évtizedek, úgy lesz aztán egyre csendesebb. Hallgatja a nagypofájúak beszámolóját és tudja, mennyi múlik a szerencsén. A természetet nem lehet legyőzni, barátkozni vele lehet és megkérni, hogy segítsen jó széllel. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt azt hittem, hogy baromira tudok vitorlázni, ma már nem vagyok benne biztos.”

Vannak íratlan szabályok, melyek betartása mindenkinek kötelező. Tegeződés nincs, a megszólítás kizárólag „uram” lehet „Egyet nem engedek a hajón: cigarettázni. Nálam egyedül a Bodrogi gyújthat rá. Mivel vívta ki? Úgy gyújtott rá, hogy nem vettem észre. Vannak haverok, akikkel kimegyünk, elrohanunk Földvárra, kikötünk, megeszünk egy szép bablevest, megiszunk egy hosszúlépést... Nagyon szeretem ezt az életformát. Teljesen nomád dolog, felerősödik a természettel való kapcsolatom, alkalmas a köldöknézésre, a meditációra.” Az élet külön szerencséje, hogy nem esik egybe a színházi és vitorlásszezon, így aztán jól megférnek egymás mellett. Augusztus derekán viszont nem árt arra gondolni, hogy hamarosan szétmegy a függöny. „Fejemben van már egy újabb film korunk vállalkozójáról, akit Tóth-Tahi Máté játszana.”

A vitorláskalauznak még nincs vége. A kapitány a partot fürkészte és eszébe jutott egy villáról Honthy Hanna, Sarkadinak egy novellája és az, hogyan terítette be repülőjéről vörös rózsákkal a tihanyi „plázst” a gáláns Horthy, hogy ne maradjon észrevétlen a szerelme... Hallgatta a hullámokat és csak mesélt. A fahajónak és kapitányának lelke van.