2024.02.07. 08:50
Könyvben is emlékeztet a soproni licista öregdiák
Nem mehet feledésbe a borzalom! A balfi emlékhely tervezője, Winkler Barnabás könyvben tárja a közvélemény, s mindenekelőtt a fiatalok elé, mi történt Szerb Antallal és nyolcezer társával a nyugati határszélen a második világháború végén.
Február 6-án tartottk Budapesten, a FUGA nagytermében a BALF Nemzeti Emlékhely / BALF National Memorial című könyv bemutatóját. A kötetet a Líceum 1964-ben érettségizett öregdiákja, Winkler Barnabás építész és Gáspár Zsuzsa szerkesztette, a szerzők között Závada Pál író, Szita Szabolcs történész, Szerb Antalné és Nyáry Krisztián nevét olvashatjuk többek között.
- Ez egy emlékező és emlékeztető kötet - hangsúlyozza mindenekelőtt Winkler Barnabás építész, aki a balfi mementó tervezőjeként az ugyancsak líceumi öregdiák Kutas László szobrászművész közreműködésével a megrázó, egyszersmind méltó emlékhely létrehozója.
- A könyv egyértelmű célja, hogy olvasói - és különösen a fiatalok - lelkébe bevésse a legfőbb üzenetet: ilyen borzalom nem történhet többé! Nyilván a legtöbben tudják, hogy 1944 telén több ezer munkaszolgálatost vezényeltek a nyugati határszélre egy olyan védmű építéséhez, aminek semmi értelme nem volt. A hidegben szörnyű körülmények között kellett árkokat ásniuk, fa- és kőbarikádokat építeniük, hogy megállítsák a szovjet tankok előrenyomulását. A borzalmas körülmények, a pribékek brutalitása, a hideg és az ellátatlanság nyolcezer ember halálát okozta, köztük Szerb Antal íróét, akit Balfnál vertek halálra őrei - emlékeztetett a történelmi tényekre Winkler Barnabás.
- Sokáig vártam ezzel a kötettel - folytatta az építész, aki élete egyik legfontosabb munkájának tartja a balfi emlékhely tervezését. A település magaslatán korábban is állt egy Szerb Antal emlékmű és egy bronztábla, amit valószínűleg értékes anyaga miatt elloptak - és sajnos valaki meg is vásárolta, majd minden valószínűség szerint megsemmisítette. A régi emlékmű épen maradt darabjainak felhasználásával készült el Winkler Barnabás páros megrázó alkotása, a tömegsír felett az emberi alakokként álló, megrogyó és földre zuhanó sírkövek sora.
- A várakozás oka volt az is, hogy ezt az emlékhelyet is megrongálták két alkalommal, és nem akartam, hogy a negatív hírnek hatása legyen az írott üzenetre. A fotókkal is illusztrált könyv ugyanis több, mint történelmi tények albuma. A szerzők mind szakemberek; írók, építészek, történészek. Köztük van Vidor Ferenc egykori munkaszolgálatos, Szita Szabolcs, aki nélkül az emlékhely sem valósulhatott volna meg, és például Szerb Antalné, az író özvegye. De írnak a könyvben fiatalok is, akik évtizedek távolából ítélik meg a történteket - ajánlja mindnyájunk figyelmébe a kötetet szerkesztője.
Winkler Barnabást a könyv megjelenése kapcsán a Líceumhoz fűződő emlékeiről is megkérdeztük, és igencsak meglepődtünk, hogy ennyi év távlatából mekkora szeretettel beszél egykori iskolájáról:
- Óriási tanáregyéniségek tanítottak bennünket egy olyan értéket adó intézményben, ahol igazi közösségek születhettek. Hetvennyolc évesek vagyunk, de minden évben találkozunk. Csak azt sajnálom, hogy mivel nem Sopronban élek, a gyerekeim és az unokáim nem járhattak ide...
