2024.01.19. 11:49
Csak egy bőröndöt vihettek – 25 ezer német nemzetiségűt űztek el Győr-Moson-Pozsony vármegyéből és a Soproni járásból
Január 19-e a magyarországi németek kitelepítésének emléknapja. Idén 77 éve annak, hogy majdnem százezer felvidéki magyart űztek el földjükről a második világháború után. Volt, aki csak egy bőröndöt vihetett magával. A felvidéki magyarok kitelepítése 1947. április 12-én kezdődött, a szlovák–magyar lakosságcsere az egész térséget érintette.
Hetedikes osztályképét mutatja Ruisz Oszkár. Osztálytársai családjaiból talán csak három-négy gyermek szüleit nem érintette a kitelepítés
Fotó: Rákóczi Ádám
A csendőrök végigmentek a falun
– Van egy fényképem, a hetedikes romándi osztályomat ábrázolja. Voltunk vagy harmincan, mind svábok. Közülünk talán ha három-négy gyermek szüleit nem érintette a kitelepítés, akik valahogy protekciót szereztek – elevenítette fel az egykor romándi, ma Győrben élő Ruisz Oszkár.
– Édesapámat a háború végén láttam utoljára, amikor Veszprémből a márkói gyűjtőtáborba került. Ötéves voltam. Sosem felejtem el, lovas kocsi vitt minket a veszprémi vasútállomásról Márkóra. Utána kezdődött a kálváriánk Romándon. A falu szinte teljes lakossága sváb volt. Édesapám eltűnt a fronton. Nagymamámmal, három testvéremmel kellett elhagynunk a háromszobás szép házat, Gansberger Józsefékkel osztoztunk két szobán. A falu szegény részére, Újhegyre és Lulira raktak át minket. Helyünkre Pozsonypüspökiből felvidéki magyarok érkeztek.
A csendőrök végigmentek velük a falun. Amelyik ház megtetszett nekik, rámutattak. Na, a svábokat ki!
– szólt a csendőr. Így szólt a rendelet.
Fotó: Rákóczy Ádám
Ők huszonötezren
– A rendőrök éjszaka felébresztgették az embereket, majd kizavarták őket a házaikból. Alig tudtak valamit magukkal vinni, csak egy-két batyunyi holmit, és máris küldték őket a vonathoz. Másnap, vagy még aznap, a házaikba betelepítettek költöztek – tekintett vissza a Győr-Moson-Pozsony vármegyei kitelepítésekre Ferenczi Tamás, a győri német önkormányzat elnöke. Internálótáborokat hoztak létre Sopronban és Győrben, a mára lebontott József Attila úti laktanyában.
Győr-Moson-Pozsony vármegyéből 10.500, Sopronból és a Soproni járásból 15.024 embert telepítettek ki.
Mosonszolnokon kezdődött meg az elszállításuk, onnét 3185 embernek kellett távoznia. Néhány település, ahonnét sok német nemzetiségűnek kellett távoznia: Fertőrákos 2680, Mosonszentjános 2125, Sopronbánfalva 2039, Balf 1585, Hegyeshalom 1095, Mosonmagyaróvár 760 fő. Sopronból a győri gyűjtőtáborba 980 főt internáltak.
Forrás: Wikipédia
Meglovagolva a gyűlölethullámot
Még a világháború végén, 1945. február végétől már az első rendeletekkel megkezdődött a németek jogfosztása, a kisajátítás, a svábok tömeges gyűjtőtáborokba internálása, s ezáltal az országon belüli kényszerkitelepítésük.
Ezeknek az intézkedéseknek az volt a céljuk, hogy a sváb paraszti portákat, amilyen gyorsan csak lehet, egyrészt főleg a csehszlovákiai menekülteknek, másrészt a földéhes magyarországi törpebirtokosoknak juttassák.
– Csehszlovákia, az egykori kisantantország és a magyarországi kommunista párt érdekei találkoztak: a hataloméhes kommunisták tudták, hogy a svábság mélyen katolikus tradicionális világszemlélete és szülőföldjéhez való ragaszkodása miatt soha nem fogja törekvéseiket támogatni, ezért a saját maguk által gerjesztett gyűlölethullámot meglovagolva kívántak a német vagyonokba beültetett nincstelen telepesekből elkötelezett társadalmi bázist alkotni. A terv sikerült, a svábokat kirekesztették a nemzet testéből, birtokaik szabad prédává váltak – fejtette ki Ferenczi Tamás. Ki lelkesen, ki kevésbé lelkesen asszisztált ehhez, a többség pedig ellenezte, de nem tehetett semmit.
A vármegyei kitelepítettek közül már kevesen élnek, 80–90 évesek.
Indultak a vonatok
Az emléknap dátuma január 19., utalva arra, hogy 1946-ban ezen a napon kezdődött meg a magyarországi németek szervezett elűzetése az otthonaikból kényszerrel nyugatra telepítendő, első budaörsi lakosokat szállító vonatszerelvény elindításával.
