Erről írt a Kisalföld január 31-én - Farsang, késelő fiú, az igazságszolgáltatás múltja

10 éve - Javul az apa állapota - A szüleit megkéselő férfi előzetes letartóztatását elrendelte a bíróság

Családi drámák az ajtók mögött

Megdöbbentő, de nem kirívó a győri család története, ahol az édesanyját és a nevelőapját megkéselő fiút tegnap előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság. Ritkán olvasni olyat, hogy valaki a saját szüleire támadna ennyire bestiálisán. Ritkán, de lehet. Ezzel mi is akkor szembesültünk, amikor az elmúlt tíz-tizenöt év hasonló eseteit gyűjtöttük össze.

Tíztől húsz évig vagy akár életfogytig tartó büntetésre is számíthat az a harmincéves férfi, aki kedden a gyanú szerint megkéselte édesanyját és a nevelőapját. Története harmadik alkalommal szerepel a Kisalföldben, most azért, mert az előzetes letartóztatását elrendelte a bíróság. A tárgyaláson - a kirendelt ügyvédtől megtudtuk - a fiú azzal védekezett, hogy úgy érezte, provokálják, amikor az elköltözését újra és újra szóba hozzák a szülei. Bánja, ami történt, de azt nem tagadja, hogy ittasan követte el a késelést, s annak minden részletére nem emlékezik.

Védőjével szerette volna elérni a házi őrizet elrendelését, mert így nem kellett volna már most börtönbe vonulnia. Arra hivatkozott, hogy az egyik testvére - szóbeli ígéret alapján - befogadja, s akkor biztosan nem találkozik a szülőkkel. Márpedig valóban találkozhattak volna, ugyanis az édesanyát ma kiengedik a kórházból, s ő - ahogy tegnap nekünk elmondta - egyelőre abba a lakásba tud visszamenni, ahol a szörnyűség történt. A nevelőapa állapota - prof. Oláh Attila, a Petz-kórház orvos igazgatója tájékoztatása alapján - csütörtökre jelentősen javult. A lélegeztetőgépről le tudták venni, a közvetlen életveszély valóban megszűnt.

Az eset kétségkívül nagy visszhangot keltett, ritkán olvasni ugyanis olyat, hogy valaki a saját szüleire támadna ennyire bestiálisán. Ritkán, de lehet olvasni.

Ezzel mi is akkor szembesültünk, amikor az elmúlt tíz-tizenöt év hasonló eseteit szedtük össze. Kértük ehhez a bíróság segítségét is, s rögtön az elején le kell szögeznünk: két futó ügy jelenleg is van egy-egy városi (győri) bíró asztalán. Az egyiknél egy családban a gyerek bántalmazta a szülőt, a másikban az unoka a nagyszülőt.

Ez utóbbira azonnal tudunk mondani egy másik esetet is: az utóbbi évtized talán legmegrázóbb tragédiája lassan tízéves lesz, de feledni nem nagyon lehet. A hetvenhat éves győrszentiváni nagymamát holtan, saját szőnyege alatt találták meg gyermekei 2005. augusztus 26-án. Kiderült, hogy az elkövető nem besurranó ismeretlen volt, hanem a néni saját unokája. A gyilkost - aki egy sodrófával ölt, s az így rabolt pénzt játékautomatába szórta - jogerősen is tizenöt évre ítélték.

Emlékezetes sajnos a „kályhás” eset is, amikor a fiú az apja bántalmazását azzal fejezte be, hogy a végén még a kályhát is a fejére döntötte. Itt sem volt apelláta, bűnhődnie kellett az elkövető fiatalnak. Voltak azonban olyan esetek is, amikor a bíró végül felmentette a vádlottat. Ezek közül a legemlékezetesebbek egyike egy mosonmagyaróvári ügy, amely sok ponton szinte másolja a mostanit. Mégis: alapvetően különböző, és más lett a vége is. A bíróság ugyanis 2011-ben új esélyt adott annak a fiatal fiúnak, aki késsel támadt a nevelőapjára. Martin ugyanis bántalmazott anyját védte meg, a bírói tanács a fiút fel is mentette. Sőt: végül az idősebb férfit ítélték el súlyos testi sértésért, nevelt fia tettét jogos önvédelemnek nyilvánította a bíróság.

Az utóbbi két évben tovább sűrűsödtek az esetek - nemcsak a megyében, hanem térségünkben is. A Győri ítélőtábla tavaly novemberben 12 év fegyházra ítélte a tokodaltárói (Komárom-Esztergom megyei), 32 éves férfit, aki édesanyját ölte meg. Soha nem szabadulhat az az elképesztően kegyetlen szombathelyi gyilkos sem, aki előbb egy itallerakat eladóját, később saját anyját ölte meg - pénzért. A jogerős ítélet 2012-ben született erről Győrben. Tanulságos eset volt az is, amelyet 2012 októberében tárgyalt szintén az ítélőtábla: egy év négy hónap börtönre ítélték azt a 25 éves fiatalembert, aki a veszprémi fogdán anyja megölése érdekében írt felhívást. Egymilliót kínált volna...

Dr. Köszler Ferenc bíró a fönt említett esetek közül többet is tárgyalt, őt arról kérdeztük - természetesen általánosságban -, hogy még mindig igaz-e az a tétel, hogy a családon belüli bűncselekményeknél ritka, ha a gyerek az elkövető. Arányaiban valóban még mindig az a jellemzőbb, hogy a felnőttek egymás között vívják meg harcaikat. De tény: van, amikor jellemzőbben a kamasz fiúk érzik feladatuknak, hogy a bántalmazott édesanyjukat megvédjék. S van, amikor - a mostani eset is mutatja -, hogy ők a támadó fél.

20 éve - Ügyészként anno: Szerette volna megakadályozni a rendőri túlkapásokat

Galgóczi írt könyvet egyik ügyéről

Nyugállományba vonult, de ma is aktívan dolgozik dr. Paksa Lajos a Győri Városi Bíróságon. A hetvenedik évét betöltött jogász sorsán keresztül a magyar igazságszolgáltatás múltjáról is képet kaphatunk.

Dr. Paksa Lajos szerint az ötvenes években jóval könnyebb volt elindulni a pályán, kivéve persze annak, akit hátrányos besorolással „ajándékozott meg” az államhatalom. Viszont míg ma jogászok ezreit képzik, akkor létszámhiány volt mind a bírói, mind az ügyészi pályán.

– Az érettségi után jelentkeztem a jogi egyetemre, egyéb besorolást kaptunk, mivel apám önálló hentes volt – a jelentkezésem a megyei tanács oktatási osztályán megakadt. Azt írták: „betelt létszámok miatt”. Egy év múlva újra megpróbáltam, s akkor két befolyásos barátom segített. Ötvenhat nyarán végeztem, s eltökélt szándékom volt, hogy ügyészként megakadályozom a rendőri visszaéléseket – amennyit ezekről tudni lehetett. Évtizedekig nehézséget jelentett a pályámon, hogy ellenszenvet éreztem a tiltott határátlépésekkel kapcsolatos szankciókkal szemben, s igyekeztem a törvényi minimumot alkalmazni ezekben az ügyekben. Az ellenérzésem még a gimnáziumi időkből származik. Volt Tatabányán az osztályban egy Ernő nevű fiú, aki év végén megbukott, s nem mert hazamenni. Szerencsétlen szökni akart, de Győrnél elfogták. Háromévi börtönt kapott ötvenegyben. Két év után megszökött s a szüleihez menekült. Tőlem akart segítséget kérni, de én hiába írtam kegyelmi kérvényt az elnöki tanácsnak, Ernő pedig nem akart disszidálni, amikor lehetett volna. Inkább a rácsokat választotta, majd feltételes szabadsággal egy bányába ment, ahol fiatalon meg is halt – meséli dr. Paksa Lajos, aki éppen az 1957-es megtorlások idején kezdte az ügyészi szakmát.

– A megyében lefolytatott politikai ügyekben a főügyészség és a megyei bíróság volt illetékes, sőt, ekkor létezett külön politikai ügyész is. Én a városnál dolgoztam, s ha politikai jellegű ügyekkel – mint a tiltott határátlépés – kellett is foglalkoznom, a szervezkedési koncepciós ügyek nem kerültek az asztalomra – emlékszik vissza dr. Paksa Lajos. A bíró szerint a súlyos politikai perekről – ha vezetői értekezletet nem is tartottak – lehetett beszélni egymás között. – Nyugodt szívvel merem állítani, hogy a vezetők, bírák, ügyészek – hiszen ott éltem közöttük – kilencvenöt százaléka nem értett egyet a koncepciós eljárásokkal.

Az évtizedek alatt több ezer üggyel találkozott a bíró, mégis a nevezetesebbek közül is egy szörnyű gyilkosság pere hagyott benne különösen mély nyomot. Galgóczi Erzsébet is könyvet írt róla „A közös bűn” címmel. Meg is filmesítették. A történet röviden: ötvenhat decemberében két fiatal elindult disszidálni. Megszálltak egy istállóban, s amikor egyikük elaludt, a másik egy karóráért és egy csizmáért fejőszékkel verte szét a fejét. Otthagyta vérbe fagyva. A huszonegy éves vádlott halál- büntetést kapott, de az elnöki tanács kegyelemben részesítette. Tizennyolc év múlva szabadult. Nem sokkal később az egyik ügyét én intéztem ügyészként. Még két embert késelt meg, s az áldozatok megtalálója félt a rendőrségtől. Inkább a Rábába dobta a holttesteket – emlékszik a filmen is feldolgozott „közös bűnre” dr. Paksa Lajos, aki ma is aktívan dolgozik a Győri Városi Bíróságon. Az igazságszolgáltatás mai problémái közül a prostitúció kérdésének megoldatlanságát tartja a legfontosabbnak.

30 éve - Esztendőről esztendőre farsang

Vízkereszttől hamvazószerdáig

A húsvéti nagyböjtöt megelőző vigasság ideje. Pogány- kori emlékek, őseink hite köszön vissza ránk, a termékenység istenének újjászületését ünneplő népi szokásokban, melyeket a keresztény egyház, az új hit megerősödése és elterjedése sem tudott a nép tudatából elenyésztetni, s ennélfogva kényszerítve is volt ezen pogánykori ünnepekre keresztény színezetet ruházni.

A farsang ideje Velencében már István napján, Spanyolországban Szent Sebestyén- napkor kezdődik, s különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkívül fényesek az álarcos felvonulások. E mulatságok hazájában, Olaszországban a farsangot a régi római Satirnalia-ünnepekből származtatják. Rómában csak a hamvazószerdát megelőző tizenegyedik napot illetik a farsang, illetve a karnevál szóval, az ezen ünnepen felvonuló díszkocsik után, melyek legtöbbször tengeri hajókat ábrázoltak (carrus navalis), innen a szó eredete is. Németországban e napot bolondok keddjeként tartják számon.

A farsangi népszokásoknak, hiedelmeknek se szeri, se száma. Úgy tartották, ha egy lány a farsang utolsó napjáig nem ment férjhez, akkor várnia kellett őszig, mert a tavaszi és nyári, földeken végzendő munkák miatt nem lesz korábban idő a lakodalomra. Farsang napját, talán éppen ezért hívták menyegzős vasárnapnak, mert aznapra nagyon sok lakodalom esett. A táncos mulatságok, bálok közepette a maskarások serege talán ma már nem gondol ezzel. Az idők változnak, de nem úgy az asztalok és a körülötte ülők kedvelt csemegéje, a töltött káposzta és a farsangi fánk.

Ez az utolsó tél végi ünnep telet kerget földjeink és életünk fölül. Telet kerget, hogy beteljesedjen cselekedeteinkben is a tavaszvárás reménysége, hogy bánat nélkül, vigalommal, táncos mulatsággal lépjünk az elkövetkezendő időkbe, s kedvünk meg ne fogyatkozzék az eljövendő tavaszig.