20 éve történt: Feljelentették a falfirkálókat Mosonmagyaróváron

1984. április 15.: Hetvenöt éves a magyar modellezés - Ünnepi megemlékezés Győrben

Tegnap délelőtt a megyei tanács dísztermében ünnepi megemlékezést tartottak a magyar modellezés hetvenöt éves jubileuma alkalmából. Az ünnepséget dr. Marton János országgyűlési képviselő, a Győr városi Modellező Klub elnöke nyitotta meg. Köszöntötte az elnökség tagjait, dr. Papp Józsefet, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Nagy Imrét, a KISZ megyei bizottságának első titkárát, dr. Beck Rezsőt, az MHSZ országos központja modellezési osztályának vezetőjét, a Magyar Modellező Szövetség főtitkárát, Kovács Árpádot, az MHSZ megyei vezető titkárát, Happ Ferencet, a Győr-Sopron megyei Testnevelési és Sporthivatal elnökét. Ezután Bathge Károly, a megyei modellező szövetség főtitkára emlékezett meg az elmúlt hetvenöt év sikereiről, eredményeiről. 

A magyar modellezés a huszadik század elején kezdett kibontakozni. A pesti Vigadóban már 1910-ben modellező kiállítást rendeztek, majd három évvel később a Magyar Aero Szövetség szervezésében lezajlott az első hivatalos verseny is. Megyénkben Csárics Ede, a győri felsőkereskedelmi iskola tanulója volt a modellezés egyik úttörője. A harmincas évek közepén nagyot lépett előre hazánkban ez a sportág. Elsősorban a Rechnitzer testvérek, dr. Cavalloni Ferenc eredményei, munkája fémjelezte ebben az időben a magyar modellezést. Győrött Ozora Ferenc tanár vezetésével a fémipari iskolában alakult meg a modellező szakkör, Sopronban pedig Beck Rezső, Dolmajer József és Sosztakovich András érte el a legjobb helyezést. A felszabadulás után indult azonban igazán fejlődésnek a modellezés. Az első demokratikus ifjúsági tömegszervezet, a MADISZ már 1946 júniusi kiadványában több oldalt szentelt a repülőmodellező sport népszerűsítésének. Egy évvel később megrendezték az országos bajnokságot, s ezen Greiner János a győri MADISZ versenyzője a tizenegyedik helyen végzett. Egyre- másra alakultak meg az országban a modellező szakkörök, így Sopronban és Győrött is. 1949-ben a nők részvételével színesedett a sportág, megyénkben Auberit Éva, Bratl Vilma, Szabó Róza és Kovács Éva voltak az úttörők. 1948 elején megalakult az Országos Magyar Repülő Egyesület, amely célul tűzte ki a modellező sport átszervezését, megindította a körzeti és az országos versenyeket. Megyénk mindig a sportág élvonalában volt, később is a tervszerűség és az eredményesség jellemezte a sportolók tevékenységét. A sikeres versenyzés érdekében szakosították a megyében működő klubokat, így Győr lett a gazdája a szabadon repülő, körrepülő és vitorlás hajómodellezésnek. Sopronban a körrepülő, vitorlás hajó és autómodellek, Kapuváron a motoros hajómodellek kaptak elsőbbséget a többi szakággal szemben. 

Az elképzelés bevált, mert megyénk versenyzői szállították a bajnokságokat, számos új csúcsot állítottak fel és nemzetközi szereplésüket is siker koronázta. Az utánpótlás-nevelésről sem feledkeztek el a vezetők, hiszen napjainkban 6000 (!) általános iskolás foglalkozik modellek építésével a tantervi oktatás keretében. A hatvanas évek vége jelentős mérföldköve a sportágnak. 1967-ben kormányhatározatban nagyobb jelentőséget biztosítottak a honvédelmi nevelésre az MHS- nek, nevét is megváltoztatták Magyar Honvédelmi Szövetségre. Egy évvel később megalakult a Magyar Modellező Szövetség. Az átszervezések még hatékonyabbá tették a munkát. A megyében működő klubok országos és nemzetközi mércével mérve is a legjobbak között foglalnak helyet. Ebben nagy szerepe van az MHSZ megyei vezetőségének, a párt és állami vezetésnek, akik támogatásukkal biztosítják a modellezés fejlődését. Számos jelentős verseny gazdája volt már a megye — nyolc alkalommal.

rendezett országos bajnokságot, tizenkilenc alkalommal nemzetközi versenyt, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. 132 országos bajnokság, 143 magyar csúcs, 1 Európa- és 5 világrekord áll megyénk versenyzőinek neve mellett. A világ- és Európa -bajnokságokon 10 arany-, 12 ezüst- és 16 bronzérmet nyertek versenyzőink. A beszámoló után hozzászólások következtek. Dr. Papp József kiemelte, hogy az évek során a modellezők rendkívüli fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot, felkészültségük mellett ennek köszönhetik a szép eredményeket. Beck Rezső a családi háttér fontosságáról, segítségéről szólt és a többi hozzászólóval egyetemben további sok sikert kívánt a modellezőknek. Az ünnepség végén a jól dolgozó kluboknak jutalmakat adtak át. A megyei sporthivatal a sportág népszerűsítése érdekében Rába-kupa néven egy tíz évre szóló díjat alapított. Az ünnepséggel egyidőben a megyei tanács előcsarnokában a legszebb modellekből kiállítás nyílt, amelyet április 18-ig naponta reggel 8 órától este 7 óráig tekinthetnek meg az érdeklődők. 

1994. április 15.: A soproni közvélemény a helyi kérdésekről

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a polgármesteri hivatal megbízásából közvélemény-kutatást végzett Sopronban. A Mediánnak ez már a második ilyen jellegű kutatása a városban, és egyben részét képezi annak a felméréssorozatnak, amelyet helyi kérdésekről végez az intézet nagyvárosokban. Ez lehetőséget kínál egyrészt a helyi közvéleményben végbement változások rögzítésére, másrészt arra, hogy a soproniak véleményét a hasonló jellegű településeken élők nézeteivel hasonlítsuk össze. Az adatgyűjtés standard kérdőív alkalmazásával, személyes megkérdezéssel történt 1994. január 12. és 24. között. Az adatgyűjtés során 300 főt kérdeztek meg a kérdezőbiztosok, a minta a város 17 évesnél idősebb népességét reprezentálja. 

Ismeretek és vélemények a helyi politika szereplőiről 

A két adatfelvétel között eltelt 15 hónap során Fejes Zoltán lényegesen ismertebbé vált. Akkor a soproniak mindössze 40 százaléka tudta, hogy ő a polgármester, mára ez az arány csaknem kétszeresére (78 százalékra) nőtt. Ebben az ismeret elterjedése mellett az is kifejeződik, hogy a közvélemény szemében elfogadottá is vált a város első embere, hiszen 1992 végén még minden ötödik soproni Hirschler Rezsőt tekintette polgármesternek. Ugyanakkor Fejes Zoltán ismertsége valamelyest elmarad más nagyvárosok polgármestereinek ismertségétől (ez ’93-ban átlagosan 87 százalék volt). A város alpolgármesterei közül Czike Albert (60 százalék) lényegesen ismertebb, mint Ágota Gábor (36 százalék). Az önkormányzati képviselőket a más nagyvárosokban tapasztaltnál valamivel jobban ismerik a soproniak, de a képviselők ismertsége még saját körzetükben is elmarad a városnál „magasabb tisztséget” viselők ismertsége mögött. Saját körzetének önkormányzati képviselőjét 80 százalék nem tudta megnevezni, 5 százalék tévesen (listás képviselő nevével) válaszolt, és mindössze 15 százalék adott pontos választ. 1992- ben ugyanennyien ismerték körzetük képviselőit. Sopron ebből a szempontból különbözik más nagyvárosoktól, ahol a képviselők ismertsége igencsak megkopott, 20 százalék körüliről 10 százalék alá esett vissza. Fejes Zoltánt lényegesen rokonszenvesebbnek tartják mint jó egy évvel ezelőtt: a rokonszenvet kifejező százfokú mutató (amely akkor érné el a maximumát, ha mindenki nagyon rokonszenvesnek ítélné, és akkor lenne nulla, ha senki nem tartaná rokonszenvesnek) értéke 49 pontról 63 pontra nőtt. Ez az érték körülbelül megfelel a nagyvárosok polgármesterei iránt táplált rokonszenvátlagának, de még mindig elmarad Hirschler Rezső egy évvel ezelőtti megítélése (79 pont) mögött. A közigazgatás 1990-ben történt átalakulása ellenére a soproniaknak csupán 35 százaléka gondolja azt, hogy „lényeges változás történt a város életében”, a relatív többség (44 százalék) szerint „minden maradt a régiben” (21 százalék nem nyilvánított véleményt). Az adatok szerint a soproniak véleménye valamelyest javult a változások megítélésében, hiszen tavaly 54 százalék képviselte azt a véleményt, hogy nem változott semmi, miközben ugyanannyian (32 százalék) ítélték kedvezőnek a fejleményeket, mint az idén. A változások megítélését ezúttal is két szempont alapján vizsgáltuk: az önkormányzat működésének demokratikus jellege és hatékonysága alapján. A változások értékelésében határozott többségben vannak az elismerő vélemények. 

A soproniak tájékozódási szokásai 

A soproniak 88 százaléka olvas valamilyen napilapot. A Kisalföld olvasóinak aránya (77 százalék) alig kisebb ennél, vagyis - legalábbis ami a napilapokat illeti - a soproniak tájékozódásában meghatározó szerepe van a megyei lapnak, minden második polgár csak ebből a napilapból tájékozódik (lásd az 5. ábrát). Azok közül, akik egyáltalán olvasnak valamilyen napilapot, 66 százalék mindennap olvassa a Kisalföldet, 22 százalék ritkábban. Az országos napilapok közül a Népszabadságot 22 százalék, a Kurírt 12 százalék, a Magyar Hírlapot 11 százalék, a Mai Napot pedig 10 százalék olvassa. A rendszeres (mindennapi) olvasókat tekintve a Népszabadság még inkább kiemelkedik a többi lap közül, 14 százalék olvassa rendszeresen, a Kurírt és a Magyar Hírlapot 5-5 százalék. A lakosság 70 százaléka olvas valamilyen hetilapot. A hetilapok piacán kisebb a jelentősége a helyi fórumnak, mint a napilapok piacán, hiszen a soproniak mindössze 13 százaléka (a hetilapolvasók 19 százaléka) támaszkodik kizárólag a Soproni Hírlapra (lásd a 6. ábrát). A legnépszerűbb hetilap a Nők Lapja: a hetilapolvasók 35 százaléka olvassa (29 százalék rendszeresen és 16 százalék alkalmanként), a Kiskegyed (20 és 15 százalék), a Reform (6 és 10 százalék), a Képes Újság (6 és 5 százalék), a Vasárnapi Hírek (7 és 4 százalék) és a HVG (5 és 6 százalék). A városi televízió adásának vételére a felmérés szerint a soproniak 61 százalékának van lehetősége, és többségük (84 százalék, a soproniak 41 százaléka) nézi kisebb-nagyobb rendszerességgel a városi tévé hírműsorát. 

Városi problémák 

Az 1992-es nagyvárosi kutatások alapján nyilvánvaló volt, hogy a soproniak más városok polgárainál lényegesen kevésbé ítélik súlyosnak a város helyzetét. Az azóta eltelt idő során úgy tűnik, valamivel még annál is kevesebb problémát látnak a városban. Azt, hogy milyen gondokat érzékelnek az emberek, úgy mértük, hogy kilenc tipikus városi nehézséget soroltunk fel, arra kérve őket, hogy értékeljék, mennyire tartják súlyos problémának a városban. A módszer ugyanaz volt, mint 1992-ben, de akkor csak nyolc problémát soroltunk fel. 1992- ben átlagosan 2,6 dolgot ítéltek nagyon súlyosnak, az idén (ha csak a mindkét vizsgálatban szereplő nyolc dolgot tekintjük) csupán 2,3-at. Sopron lakosai nemcsak abban különböztek más hasonló méretű városokétól, hogy általában könnyebbnek látták a helyzetüket (kevesebb problémát minősítettek nagyon súlyosnak), hanem a problémák struktúrája is különbözött. Máshol a szociális kérdések (a munkanélküliség, a bűnözés és a szegénység) nyomasztották a legjobban az embereket, ezzel szemben a soproniak számára a környezeti kérdések legalább ekkora problémát jelentettek. Ebből a szempontból nem történt lényeges változás: 1994. januárban lényegében ugyanaz a problémák struktúrája, mint amilyen tizenöt hónappal korábban volt: a legtöbben az utak zsúfoltságát tekintik nagyon súlyos problémának. A kilencedik tényező, az egyházi ingatlanok ügye csak keveseket zavar nagyon. Amikor arra kértük az embereket, hogy osszanak fel 100 forintot nyolc önkormányzati feladat között, a legtöbb pénzt az egészségügyre szánták. A problémák struktúrájának változatlansága ellenére súlyponteltolódás tapasztalható a közös pénz elosztásában: az egészségügyre fordítandó összeg nyolc százalékponttal nagyobb, mint amekkora 1992 végén volt, és ezt az infrastrukturális kiadások viszonylagos csökkentésével finanszíroznák az emberek. Ez a vélekedés tehát az emberek beállítódásával, értékrendjével van erős összefüggésben és kevésbé hagy nyomot rajta az, hogy milyennek érzékelik a problémákat. Abban az esetben, ha a város pénzügyi zavarba kerülne, pontosan úgy, mint 1992 októberében, a soproniak relatív többsége (47 százaléka) a forrás pótlására a pénztárcájukat legkevésbé megterhelő megoldást, a hitelfelvételt támogatná, minden ötödik ember az önkéntességen alapuló lakossági gyűjtést tartaná a legjobb megoldásnak és csak 11 százalék támogatná a helyi adók kivetését. Abban sem történt jelentős elmozdulás, hogy melyik ágazatra alapoznák a város gazdaságát. Ami a rendelkezésre álló források elosztását illeti, az iparra fordítanák a legtöbbet és az idegenforgalomra a legkevesebbet, valamivel még annál is kevesebbet, mint 1992-ben. Úgy tűnik, az emberek szerint az idegenforgalom kínálta lehetőségek kihasználásban a város közelebb áll a határaihoz, mozgástere kisebb, mint más ágazatok esetében. 

2004. április 15.: Feljelentették a falfirkálókat Mosonmagyaróváron

A mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központ igazgatója mára megelégelte, hogy a városközponti intézmény falát folyamatosan összefirkálják, ezért tegnap feljelentést tett a rendőrségen. A mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központ hátsó falát az elmúlt húsz év több generációjának „alkotásai” díszítik. A közelmúltban azonban a falfirkálók újabb tiszta felületeket találva maguknak már a parkoló felől, a könyvtár oldalán és ablakain is megvillantották kreativitásukat. Böröndi Lajos, a kulturális központ igazgatója megelégelte a rongálók ilyen mértékű felbátorodását és a könyvtár igazgatójával közösen tegnap feljelentést tett a rendőrségen. Az igazgató amint azt lapunknak elmondta, a ház hátsó része nagyon félreesik, így a fiatalok többnyire zavartalanul firkálhatnak a falra. A külső műmárvány borítás rendkívül porózus, a festék mélyen beszívódott a burkolatba, így a falfirkák eltávolítása nehéz és költséges is. Ráadásul arra sincs biztosíték, hogy a helyreállítás után nem fújják újra össze a falat. Az igazgató szerint több mint egymillió forintos kárt okoztak a graffitisek a kulturális központnak. Böröndi Lajos bízik abban, hogy a rendőrségnek sikerül megtalálnia a rongálókat, akiktől a művelődési ház követelheti majd a helyreállítás költségeit.