Erről írtunk 20 éve: rendőrök ébresztették a betörőt Győrben

10 éve - A magyar áruk kosara olcsóbb, de a külföldi gyártók egyre nyomottabb árakkal próbálnak érvényesülni Győr-Moson-Sopronban is

Továbbra is alacsonyabb áron kapjuk meg a magyar élelmiszert a külföldinél, de a különbség feleakkora, mint négy éve. Most is csaknem húsz-húsz fontosabb terméket raktunk a kosárba.

Átlagárakról beszélünk és az összehasonlításhoz olyan áruházat választottunk, ahol a magyar és a külföldi termékek kiegyensúlyozottan vannak jelen. Ha ugyanezt egy diszkontáruházban tettük volna, ahol a külföldi áru jelentős túlsúlyban van jelen a polcokon, valószínűleg más arányt kapunk, s az importnak kedvezünk. Az összehasonlításban szakemberek segítettek, s figyelembe vettük az akciókat, az egységek tömegét, kiszerelését, s nem vetettünk össze két különböző minőségű kategóriát. Az áruk töltőtömege is sokat számít, amit talán még az igazán tudatos vásárlók sem néznek meg a kiválasztásnál.

Két olyan kosarat raktunk össze, amiben szerepelt: paradicsom, uborka, tej, vaj, sajt, hátszín, kávékrémpor, savanyú káposzta, kacsamájpástétom, sűrített paradicsom, étolaj, cukor, só, ételízesítő, száraztészta, zöld tea, rostos üdítő, ásványvíz és bor. Ez utóbbinál a viszonylag olcsóbb chardonnay-t helyeztük a kosárba, s itt éppen a magyar jött ki rosszabbul az összehasonlításból, hiszen 1142 forintba került, míg az olasz csak 888-ba. A vizsgált tészták között is olcsóbb az import: a hazai nagy kockatészta például 311 forintba kerül, míg az olasz 295-be. Ilyen példa még az olaj, a százszázalékos narancslé vagy a savanyú káposzta is. Ám a többségnél fordított az arány, a krémpor esetében például háromszor olcsóbb a hazai. Az ételízesítőből 799 az import és 930 a magyar, míg a félliteres zöld teánál a külföldi 241, a miénk 190 forint. A cukornál és a tejnél azonos volt az ár, hozzá kell tenni egyébként: a cukor esetében aligha beszélhetünk magyar nyersanyagról, mégis a készterméket itt állítják elő. Néhány terméknél azért nem tudunk összevetést végezni, mert nem is árulnak belőle külföldit, ilyen például a liszt, a burgonya és az alma is. S ha már a zöldséges pultnál járunk, a hazai paradicsom 299 forintos kilójával szemben a 419 forintos spanyolt látva egyértelmű, hogy az importzöldségnek csak azután lesz esélye, ha már nem hoznak több hazait. A két, szinte egyforma kosár a pénztárnál landolt, a magyar 13.724, a külföldi 16.649 forintba került. Hozzá kell tenni: a 2009 márciusában már elvégzett összehasonlítás során kétszer nagyobb - 36 százalékos - különbséget kaptunk. Kérdésünkre Krubl Yvette,az áruház kommunikációs osztályvezetője elmondta: feltehető, hogy a megnövekedett áfatartalom is szerepet játszik ebben, akárcsak az infláció, s a nyilvánvaló tény, hogy már a külföldi gyártók is nagyobb hangsúlyt fektetnek az árversenyre a magyar piacon. Ma már mindenki, aki Magyarországon próbál eladni, tudja, hogy az európai régióban ez az ország a legérzékenyebb az akciókra, az árakra. Ugyanakkor látszik az is, hogy kialakulóban van az a réteg, amely a Magyarországon előállított termék származását tartja a legfőbb szempontnak, míg a vásárlók nagy többsége kizárólag az árakat nézi - mondja Krubl Yvette. - Én mindenen megnézem, hogy magyart veszek-e, azt szeretném, hogy a hazai gazdaságot erősítsék a vásárlók. Természetesen nem ragaszkodom ehhez akkor, ha például tésztaszószról van szó vagy tengeri sóról, amiből nincsen magyar - felek kérdésünkre Györgyfi Józsefné. A hölgyet egyébként, ha már itt tartunk, pontosítanunk kell, mert bármilyen meglepő, van magyar tengeri só. Itthon csomagolják ugyanis és több mint 40 százalékkal olcsóbb a görögnél.

20 éve - Rendőrök ébresztették a betörőt Győrben

Állítása szerint börtönbe akart kerülni az a betörő, akit a rendőrök ébresztettek egy győri boltban, miután „munkája" végeztével elnyomta az álom és az alkohol. Már napközben issok lecsúszott a 37 éves, hajléktalan S. Zsolt József torkán, majd késő este elindult a kisbácsai piac felé, hogy lomizás során szerzett „áruját” ott értékesítse. Útközben még rátöltött az alapra, párszor három decit tisztán. Ezt követően buszra ült, de nem tudta, hogy nem a piacnál, hanem egy ABC előtt szállt le a járműről. A boltot meglátva arra gondolt: betör és „bevásárol”. Először az udvarra jutott, előbb azonban drótostól letépte a riasztó szirénáját. Mivel a fészerben nem talált kedvére valót, egy közeli padon szunyókált egyet. Ez idő alatt a Patent Security központjába bekötött riasztó jelzésére a biztonságiak és a rendőrök a helyszínre érkeztek, de mert a boltba nem törtek be, s más rendellenességet sem tapasztaltak, elmentek. Felébredve a betörő ismét visszament a bolthoz, bemászott az udvarra, ahol talált egy pezsgős rekeszt, tele üvegekkel, amelyek közül kettőt felbontott, s egyet teljesen kiivott. Ezt követően felkészítette az üzlet rácsát, odabent cigarettát, borotvákat és más apróságot pakolt össze szatyraiba. Az alkohol addigra megtette a hatását, s a betörő elszenderült, már csak arra ébredt, hogy az újbóli riasztásra kiérkező biztonságiak és a járőrök ébresztgetik. Kihallgatásakor azt mondta S. Zsolt József, hogy azért tört be, hogy börtönbe kerüljön, mert ott fedél van a feje felett, van mit enni, meleg van és fürödni is tud.

40 éve - Nyári táborokra emlékezve, amit az iskolában nem tanítottak

Jó ebben a zimankóban a nyárra gondolni. Egy jelentés segített hozzá, gyümölcsérést idézve, arról szól, hogy az idei nyáron a korábbinál még több diák (4,5 százalék) vett részt a mezőgazdasági munkákban. Ennek részben az az oka, hogy a mezőgazdasági üzemek egyre jobban gépesítettek, ezáltal egyre kevesebb az állandó munkaerő. Viszont az idényjellegű tennivalók munkacsúcsokat okoznak, ezeknek a levezetéséhez pedig állandó segítség a diákember. A diákoknak szép emlékei lehetnek ezek a nyári munkatáborok, ahol számos ismeretre tehet szert, barátokat szerezhet, kapcsolatokat alakíthat ki. Igaz, ma már keresve se találnák a régi Hansági táborok forró hangulatát, a nagy dolgok leegyszerűsödtek néhány kilométeres almásig vagy éppen a paradicsomföldig. Példaként , emlegetik a soproni állami gazdaság, a soproni erdőgazdaság építőtáborait, júniustól augusztusig fogadta a diákokat, egy-egy turnusban mintegy hetvenen voltak, összesen négyre került sor, s naponta kerestek százegy néhány forintot. Jól jön a zsebpénz a diáknak, de nem szabad hogy csak a pénz legyen a lényeg. S már a lényegnél is vagyunk. Mert a nyári építőtáborok megszervezésében nagyon sokan közreműködnek. Koránt sincs ez rábízva az üzemre és az iskolára. Például a megyei tanács művelődési, munkaügyi, mezőgazdasági szakigazgatási szervei, a Köjál stb. hatékonyan besegítenek. A táborokat megelőzi a koordinációs értekezlet, amin elbírálják a keresletet, kínálatot, rögzítenek jogokat és kötelességeket. Aztán az üzemek felkészülnek a diákok fogadására. Biztosítanak szállást, étkezést, munkát, szerszámot. Ennyi elég lenne? Ez lenne a lényeg? Azt a pluszt keresem a mai nyári összkomfortokban, amiben nekem volt részem hajdan az üzemi gyakorlatok során. Ilyenkor néha többet tágult előttünk a világ, mint az iskola falai között, ilyenkor valamit, mindig megtanultunk, olyasmit amire nem igen volt egyébként lehetőség. Ősi magyar nótákat, hímzést, vagy kötést Megismerkedtünk életmóddal, hagyományokkal, történelemmel és szokásokkal; besündörögtünk otthonokba, helyet kértünk tűzhelyek mellett.

Lehet, hogy akkor nyitottabban éltek az emberek, és mi is más iránt voltunk fogékonyabbak, mint a mai nemzedék? De nem igaz, hogy a mai építőtáborokból ne hozhatnának többet a fiatalok az aprópénzre váltott nagy érzéseknél, néhány címnél és néhány száz forintnál. Hanem csak szállással, étellelés munkaeszközzel készülnének a fogadó gazdaságok, már akik tábornyitásra vállalkoznak, hanem módot adnának arra, hogy „embereket,” ismerjenek meg a diákok, az életet ismerjék meg, ne csak azt a szántót, aminek a munkájáért fizetnek. Pedagógus alig volt „kirendelve”, de azok a felnőttek, akik velünk jöttek a soron, és közösen végezték velünk a munkát, emlékszem, felnőttként kezeltek bennünket, és úgy osztották meg a napi gondjaikat, mint a kendőbe kötött főtt tojást kovászos uborkával. És sokkalta jobb ízű volt, ma is érzem, mint a külön nekünk szállított étel. Igaz azt a földszélén fogyasztottuk el, és csak kanál járt hozzá, de tisztább, mint sok mai üzemi ebédlő evőeszköze. Hallom a fiataloktól, minden rendben volt. Hallgatom az összefoglaló jelentéseket és a véleményeket. Csak esetleg másként is lehetne..