Csak a készpénz

Olyanoktól, akiknek azért van lehetőségük arra, hogy segítsék a magyar társadalmat abban, hogy a pénzügyi kultúránk ne csak békaperspektívából látszódjon.

Mert ne legyünk igazságtalanok: a készpénz kontra bankkártya témakörben az átlagemberek véleménye is igencsak megoszlik. A kápé hívei általában a szerintük uzsorás – nálam „csak” profitorientált – bankokat nem szeretnék gazdagítani, hiszen mennyivel jobb a boltosnak is, ha van a kasszában pénz. Egy kisebb boltban talán – bár meglepne, ha pár száz ezres forgalom a nap végén nem egy bankszámlán landolna –, de azért a hipermarketekben biztosan néznének, ha 10 és 20 ezresekkel szurkolná le valaki a félmilliós tévé árát. Ne feledjük, a készpénzállományt is kezelni kell, a pénzszállító cégek sem működnek másként, mint az „uzsorás bankok”. Arról nem beszélve, hogy maga a készpénz fenntartása az államnak is komoly költségekkel jár.

A másik ellenérv a kártya ellen, hogy a Nagy Testvér figyel, így könnyedén nyomon tudja követni a vásárlási szokásainkat. Több problémám is van ezzel. Először is vegyük azt, hogy szinte mindenkinek a kezében ott az okostelefon, facebookozik, instázik, tiktokozik a fél világ, azaz olyan platformot használ, melynek segítségével sokkal több minden derül ki rólunk, mint abból, hogy éppen melyik sört preferáljuk a boltban. Másodsorban igazából milyen kár ér bennünket, ha látják, hol és mennyit költünk? Esetleg célzott kuponokat, akciókat kapunk? Kövezzenek meg, ez engem nem zavar, sőt, sokszor még örülök is ennek.

Szóval tényleg nem értem ezt a „nagy testvéri” aggódást.