Ünnepi fröccs

Ilyenkor, államalapításunk ünnepének hetében az átlagosnál is nagyobb figyelem fordul minden olyan érték felé, amely a történelmünkkel, a magyarságunkkal áll összefüggésben, identitásunkat erősítheti. Persze, lehet erre legyinteni, hogy felesleges ez a túlzott magyarkodás, hiszen ezek az értékek egész évben a mieink, de szerintem, ha valamikor, akkor augusztus 20-a táján igenis van értelme büszkének lenni magunkra. 

Ilyen értékek a hungarikumok is, amelyekből csütörtökön nyílt kiállítás. 

Volt szerencsém részese lenni annak az izgalomnak, amit egy hungarikummá válás előkészítése jelent az érintettek számára, amikor az Egri Bikavér kapta meg az esélyt. Az egész város, az egész Egri borvidék, sőt, egész Heves megye egy emberként drukkolt, amikor a hungarikum­bizottság ülésezett, és bár senkinek nem volt kétsége ­afelől, hogy pozitív döntés születik, amikor kihirdették, óriási volt a megkönnyebbülés, az öröm és persze a büszkeség. 

Győr-Moson-Sopron sem áll rosszul e téren, legutóbb a höveji csipke került a nemzeti értéktár csúcsára, a Pannonhalmi Főapátság és környezete, a Fertő-kultúrtáj már régóta oda tartozik, de ha közelebbről megvizsgáljuk, a szikvíz is Győrhöz, vagyis ehhez a vármegyéhez kötődik legerősebben, és gróf Széchenyi István szellemi hagyatékához is nagyon sok közünk van. Emellett persze több, szintén hungarikumnak számító termék készül nálunk is, itt van mindjárt a magyar akácméz, amelynek szakértője és művelője maga Nagy István agrárminiszter, aki ugyebár szintén vármegyénk szülötte és lakója. És akkor a pálinkáról még nem is ejtettünk szót. 

Szóval szerintem ez az ünnep pont alkalmas magyarságunk megélésére, és biztatok is mindenkit, igyekezzen megtenni, akár a templomban, akár egy ünnepi rendezvényen, akár úgy, hogy a szép nyári estén készít magának egy jó hideg fröccsöt. Ami ugyebár szintén hungarikum, és szikvíz nélkül nem az igazi. Tehát a mienk...