A győri gyógypedagógus a tanároknak adható legmagasabb kitüntetésben részesült

– Hogyan látja a mai gyermekeket: miben mások, mint amikor elkezdte a szakmát? Több az SNI-s (sajátos nevelési igényű), vagy mi féltjük túl őket?

– Szegregált oktatásban kezdtem, akkor az autizmus még nagyon új terület volt. Mi is kerestük az utat hozzájuk... az integráció még nagyon nem volt a része az oktatásnak. Ma már többet tudunk az autizmusról, a világháló miatt számos – sajnos nem mindig reális – információhoz juthatnak hozzá a szülők, akik hamarabb kérnek segítséget. Sokat fejlődött a diagnosztika is. Sajnos a környezeti ártalmak száma jelentősen növekedett, a világ sokkal ingergazdagabb, a családok élete pörgősebb, nehéz lecsendesedni. Az autizmus nem betegség, így nem is gyógyítható, de megfelelő módszerekkel nagyon jól fejleszthető, a korai fejlesztés nagyon fontos, ugyanígy az lenne a társadalom elfogadása is.

– Mi a legszebb a hivatásában?

– Azt megérezni, hogy a gyerekek elfogadnak, szeretnek, és a szülők el merik hinni, hogy van esély, és megtanulnak bízni a gyermekükben.

– Hogyan telik egy napja?

– Általában reggel nyolckor kezdem a fejlesztéseket egy-egy óvodában. Jellemzően két óvodát látok el egy napon. A gyermekek képességüktől függően egyéni vagy kis-, mikrocsoportos fejlesztésen vesznek részt. Mivel nemcsak autizmusképzéssel rendelkezem, komplex és mozgásfejlesztést is biztosítok számukra. Az idei tanévben egy nap tartok tükörintegrációs, általam kidolgozott modell alapján kiscsoportos, autizmus irányú intenzív fejlesztést az ambulanciánkon. A délután jellemzően a felkészüléseké, az adminisztrációé, értekezleteké, a szülőkkel való kapcsolattartásé, a hallgatók felkészítéséé. Negyedévente szervezzük kollégáimmal az általunk ellátott gyermekek részére a szülőklubokat. Illetve mint mesterpedagógus a programom részeként készítek elő újfajta „innovációkat”.

– Miért ezt a pályát választotta?

– Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Szeretetteljes családban nőttem fel, anyaként nekem is különösen fontos a támogató, segítő attitűd. Még a gyermekeim gondozása alatti időben éveken át vezettem szülőklubot az autista gyermeket nevelő szülők számá- ra. Itt tapasztaltam meg, milyen hosszú út vezet a diagnózis fel- állítása után az elfogadásig, s milyen sok segítséget és támaszt adhatnak a hasonló problémák- kal küzdő családok egymásnak. Szakmai munkám során folyamatosan törekszem a megúju- lásra és szükség esetén az innovációkra, újításokra. Ennek jó példája a 2009/2010-es tanévben általam megálmodott és elsőként elindított ambuláns autista óvodai csoport.

– Harminc év alatt sokat fejlődött a nehézségekkel küzdő gyermekek óvodai fejlesztése.

– Munkánk során nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni az óvónőkkel való kapcsolattartásra, a befogadó közösségek érzékenyítésére. A számukra fel- kínált workshopok, munkadélutánok jó alkalmat adnak a közös párbeszédre, a gyakorlati bemutatókra. Szintén személyesebb kapcsolatot tettek lehetővé az egyes gyermek vagy probléma esetén életre hívott esetmegbeszélések. Ezen alkalmakkor az adott problémát alaposan és sokoldalúan, minden szereplő részvételével közösen vitatjuk meg.

– Számtalan családi drámát láthat nap mint nap. Mi ad sikerélményt?

– Maga az integráció az oktatás-nevelésnek sok nehézséggel járó területe; hisz többszereplős – gyermek, szülő, közösség és a szakember szoros együttműködése kell hozzá. így sikernek könyvelem el, mikor az SNI- gyermeket befogadó iskola támo- gató körülményeket és közösséget teremt, ha az érintett megkapja az előírt fejlesztéseket és az őt megillető méltányosságot az iskolai rendszerben, s örömmel megy az intézménybe. Mivel a legtöbb esetben az óvodai ellátásban kezdjük el az SNI- és BTMN-gyerekek megsegítését, a sikeres együttműködés mind a családdal, mind az óvónőkkel nagy motiváció számomra is.

Névjegy - Jelencsics Beáta

Életút: 1989-ben érettségizett a Révai Miklós Gimnáziumban. Az Egészségügyi Főiskola védőnő szakával együtt a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán is diplomát szerzett. Oligofrénpedagógia–pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai tanár diplomáját 1996-ban kapta kézhez.

2017-ben az önkormányzat létrehozta a saját utazó gyógypedagógusi hálózatát, az általa fenntartott óvodákban az SNI- (sajátos nevelési igényű) gyermekek ellátására, a szervezet szakmai kialakítása, működésének megszervezése és koordinálása Jelencsics Beáta feladata lett. A vezető feladatokat 2021-ben adta át. Szabadidejében kirándul, utazik a családjával, barátokkal, színházba, koncertre jár, olvas.