Kisbabot – 800 éve írták le először a község nevét

Kisbabot nevét 1222-ben írták le először egy oklevélben, amiben megjegyezték, hogy a terület Rouz fia Joachim urasága alatt állt. Sok vihart megért a község az elmúlt nyolcszáz évben: feldúlták a törökök, kirabolták német zsoldosok, romba döntötte árvíz, pusztította tűzvész. „És mégis itt vagyunk, és a nyolcszáz évünk tiszteletére emlékművet avattunk. Mi már nem érünk meg ilyen szép és kerek évfordulót, de biztos vagyok benne, hogy lesznek utánunk jövők, akik majd ránk gondolva hajtanak fejet az ugodi kövek előtt” – fogalmazta meg gondolatait a jubileummal kapcsolatban Barcza Tibor, a falu polgármestere. 

A községvezetővel a megmaradásról, a szülőföldhöz való ragaszkodásról beszélgettünk. 

– A nyolcszáz esztendő egy település életében van olyan jelentős, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkozzunk múltról és jövőről. Mi is ezt tettük, és arra jutottunk, hogy egy maradandó emléket is állítunk a jeles alkalomra. Szoborra, monumentális em­lékműre nekünk nincs pénzünk, ezért kerestük a megoldást. Így jutottunk el Veszprém megyébe, Ugodra, ahol egy már nem működő bányából két szép szikladarabot kaptunk. Itthon, a közösségi terünk mellett kialakítottunk egy talapzatot, és a két követ összeillesztve megépítettük a Kisbabot 800 emlékművet. Az évszámokat a fehértói kovácsmester készítette el – mondta a Kisalföldnek Barcza Tibor. 

A községre oly jellemző összefogás természetesen most is segített, hiszen az önkormányzat gyakorlatilag csak a fuvarköltséget biztosította. Terveik szerint még egy időkapszulát is elhelyeznek az emlékműnél. 

„Nem tudjuk, kik és mikor bontják majd fel, lesz-e köztük olyan ismerős, aki még emlékszik ránk. De az üzenetünket megkapják” – gondolkodott el a polgármester. 

A kisbabotiak szép ünnepséggel avatták fel az emlékművet, és megtartották az elszármazottak találkozóját is. Nagyon jól sikerült. 

– Hat-nyolcszáz ember biztosan itt volt. Olyanok is hazajöttek, akik még kisgyerekként kerültek el a faluból, vagy akik nagyszüleikhez jártak Kisbabotra. Nagyon jó érzés volt kisbabotinak lenni és vendégül látni az elszármazottakat. Ez biztató egyébként a jövőre nézve is. A falubeliek nem felejtik el, hogy honnan indultak, hova kötik őket a gyökereik – jegyezte meg Barcza Tibor. És amikor települése fejlődéséről kérdezzük, akkor sem a „fizikai” gyarapodást emeli ki. 
– Igyekszünk persze fejleszteni, de a legnagyobb eredmény számomra az a rendkívüli összefogás, összetartás, ami a kisbabotiakra jellemző. Azt hiszem, ez tartott meg bennünket több mint nyolcszáz éven át – tette hozzá.