A megye önkéntese díj birtokosa: Krisztina mindig segít, ha baj van

A betegápolás, idősgondozás terén a magyarkeresztúri Némethné Rácz Krisztina kapta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés által hirdetett „A megye önkéntese” díjak egyikét. Krisztina a csornai Margit Kórházban lát el fizikoterápiás feladatokat, egyébként pedig szülésznő végzettségű. Több mint húsz éve vezeti a Vöröskereszt Magyarkeresztúri Szervezetét. A véradásokon túl a falu közösségi rendezvényeinek a szervezéséből is kiveszik a szervezet tagjai a részüket.

Kovácsné Kálmán Gyöngyi polgármester méltatásából kiolvasható Krisztina önzetlen tenni akarása: „A munkahelyi és a vöröskeresztes feladatok ellátása mellett a falubeliek gyógyulását követő kezelésekben is nagy szerepet vállal. Legyen az egy problémás műtét utáni sebkötözés, ha kell, hetekig látogatja a családot a teljes felépülésig. Vagy legyen az tanácsadás, lelki támasz, fiataloknak és időseknek egyaránt. Erején felül teszi mindezt, saját problémáit háttérbeszorítva, cserébe pedig nem vár semmit. Az évek múlásával falunk szinte minden lakójának természetessé vált, hogy Kriszti segít, ha baj van... Nem számít, hogy hétvége, ünnepnap vagy munka utáni időszak van, megy, segít és erőt ad” – jegyezte meg a település vezetője Krisztináról. De amennyi erőt ad, talán ugyanannyit vissza is kap jóságáért.

Némethné Rácz Krisztina három évtizede él Magyarkeresztúron, a falu hét éve Humanitárius Település címmel is rendelkezik. Ha baj van, szükség van rá, Krisztina minden mást félretesz. Ahogy fogalmaz, egyszer csak jöttek a feladatok, ő pedig állt ennek elébe. – Nem tudatos elhatározás a részemről, egyszerűen csak elkezdődött, 30 évvel ezelőtt. Ha injekciót kell adni, kötözni, és még hosszasan sorolhatnám, megyek, segítek. Valóban nincs olyan ház a faluban, ahol ne jártam volna. Végtelenül jólesik, hogy ha gond van, eszükbe jutok az embereknek és megkeresnek – emelte ki. A jó szándékú segítő mindezt ellentételezés nélkül végzi. Mióta elterjedt a hír, hogy „A megye önkéntese” díjat átvehette, rengetegen gratuláltak neki.

– Nem tudom szavakba foglalni azt a szeretetet, ami körülvesz. Amikor szükség van rám, vagy elég egy kézfogás, simítás, ölelés, azt most mind szavakba öntötték és ez nagyon jó érzés. Ehhez az is kell, hogy ilyen megértő családom legyen. Soha nem hangzott el részükről az a kérdés, hogy miért – mondta végül Krisztina, akinek a legnagyobb lánya nemrégiben maga is édesanya lett, a legkisebb pszichológusnak, a középső pedig az óvónői pályára készül, s édesanyja nyomdokaiba lépve már ő is vöröskeresztes aktivista.