Hallgassa élőben!

Magyar Radír 2016 - Szappanos Gábor: A harangkötél

A Magyar Radír 2016 Országos Szépirodalmi Pályázaton 1. díjat nyert mű.
Grafika: Kustán Roland
​Grafika: Kustán Roland

Mihók József közmunkás elrítta magát, amikor először húzta meg a falu református templomának harangját. Lógott a harangkötélen és csak potyogtak a könnyei. Nem volt elérzékenyülős fajta, csak akkor, ha kicsit felöntött a garatra és sajnálni kezdte magát, de most józan volt. Egyszerre tartotta nevetségesnek és meghatónak, ahogy ott csüngött, és hol süllyedt, hol emelkedett a kötélen, miután elrúgta magát a földtől. Mintha küzdött volna a jókora haranggal, hogy az kiadhassa csodás üzenetét: Nándorfehérvárnál megvertük a törököt. Mintha egy óriással játszott volna. 

Visszagondolt a beszélgetésére a polgármesterrel, amikor felajánlotta neki a tisztséget. Jelen volt a pap is, de bárcsak ne lett volna! Amikor Mihók szóvá tette, hogy kevés a fizetség ezért a felelősségteljes és állandó éberséget kívánó munkáért, a pap közbevágott:

– Fiam, mit gondolsz, Jézus Urunk mekkora fizetségért okította csuda okosságokra a tanítványokat, vagy mekkora honoráriumot kért a hegyi beszéd elmondásáért?

– De az akkor más világ volt, tiszteletes úr! – fakadt ki Mihók a papnak, aki épp istentiszteletről jött és fázósan összehúzta a nyakán a reverendáját. – Jézus Urunkat, ahová csak ment, mindenütt vendégül látták, etették-itatták, és a galileai időjárás is sokkal melegebb volt, mint a magyarországi: nem kellett téli ruhát és cipőt vásárolnia!

Belenyugodott hát és próbálta új munkája szerint berendezni az életét. Minden jól alakult és hamarosan rájött, hogy nem is eszik olyan forrón a kását. Mindig közölték vele előre, mikor kell harangoznia, tudta, mikor kell halottra húznia, mikor kell istentiszteletre hívni a népet, ha pedig katasztrófa történne, akkor a mobiltelefonján el tudják érni, biciklire pattan és villámgyorsan a harangtoronyhoz teker. Úgyhogy majd minden idejét otthon töltötte Mariskával, a feleségével, ha meg nem otthon volt, gyakran ruccant át szolgálati helyéről a Fagolyóba. Főleg a vasárnapi harangozás után, hiszen nem csak Isten igéjével él az ember, meg aztán valami erőssel ki is kellett öblítenie a száját, mert a pap mindig poshadt vizet prédikált, és ő úgy érezte, mintha az ő szájába is jutott volna belőle. 

Déli harangozás után többnyire hazament ebédelni, de egyszer egy ilyen kora nyári, szívet-lelket melengető napon váratlan vendége érkezett. Általában bátran nyitva hagyhatta akár mindkét ajtót is, a falubeliek közül senki nem ment arra, hisz a templom egy füves domb tetején állt, minden úttól távol. 
Mit ad Isten, déli harangozás után a felesége toppant be hozzá csinos, virágos lenge blúzban és formás csípejéhez feszülő fekete szoknyában. Karján kosárka, abban a friss ebéd és egy üveg vinkó.
Mariska belibegett a helyiségbe, mint egy jelenés. Mint egy remetelakba betévedő angyal. Szőkésvörös haját sütötte a nap, s mint valami glória keretezte homályban maradó arcát – jobb is, hogy nem látta a képét a férje, mert nem volt szép arcú asszony. Tudni tudta, persze, de a jelen helyzetben illúzióromboló lett volna egy angyalforma lény kissé közönséges arcát látni. Mariska lábán az az utoljára húsz éve használt fehér, magas sarkú cipő, amelyiket az esküvőn hordta. Akkor is szüntelen ki akart bicsaklani a lába és most is, ahogy megindult befelé. De ügyesen egyensúlyozott, nem bukott el benne.

– Hoztam ebédet – szólalt meg, és letette a kosarat a padkára.

Aztán odalépett Mihók elé, továbbra is háttal a fénynek és hevesen megcsókolta, úgy, ahogy addig még soha. Vadul csókolta, harapta az ember száját. Mint egy kiéhezett oroszlán. A házaséletük nem volt eszményi, húsz év alatt lassan megunták egymást. Ha néha összefeküdtek, Mihók csak úgy tudott elélvezni, ha a szomszéd feleségének csinosabb fejét képzelte a Mariskáé helyébe. „De kicserélném a búrátokat!” – gondolta magában mosolyogva.

Az asszony hirtelen eltolta Mihókot, de továbbra is szorosan markolta mindkét karját, és így szólt, halálosan komolyan: – Emlékszel arra a japán filmre, amit tíz éve láttunk, amikor a polgármester erotikus hetet rendezett a faluban? Játsszuk el azt, de most te fojtogass engem!

– Te viszont ne vágd le a pöcsömet, asszony!

Ezen mindketten elnevették magukat, majd összerogytak a nevetéstől. Végül össze is rogytak, le a kőpadlóra, amelyen nem volt semmi szőnyeg, kivált nem puha báránybőr. De az asszonyban akkora volt a párzási düh, hogy amint hanyatt vetette magát, nem érezte, hogy igen kényelmetlen fekvés esik rajta. Mihók ripsz-ropsz föltolta a fekete selyemszoknyát és lerántotta a bordó csipkebugyit, amit szintén csak szökőévente húzott föl az asszony. Majd tömpe ujjaival előhalászta a szederjes jószágot és azonnal behatolt. Most nem kell a szomszéd Borisra gondolnia, hogy elélvezzen… De jaj, hiszen Mariska fojtogatást akart, úgyhogy Mihók fektéből jobb kézzel fölnyúlt a padkára az imént gondosan összetekert harangkötélért. Lerántotta a helyéről, nagy ráhagyással az asszony nyakára tekerte és alaposan meghúzta. Sőt, csomót is kötött rá. Nem emlékezett már, hogy is volt pontosan a filmben… Közben érezte, hogy nagyon nehezen megy a művelet, iszonyatos ellenerő húzza vissza. A kandühtől azonban se látott, se hallott, se gondolkodni nem tudott. Nem is érezte, hogy minden erejére szükség van, hogy fekve tartsa az asszonyt és saját magát az asszonyon.

Aztán hirtelen minden világos lett, amikor kilövellte magját és oldalt hengeredett: Mariska kékülő arccal fölpattant a földről, úgy három méter magasba, mintha a mennybe menne, majd hatalmasat kondult a harang. Utána föl-le ingázott még párszor, üveges, dülledt szemmel, s a harang is szólt még kétszer, halkabban.
Amikor Mariska visszatért a földre, már kiszállott belőle a lélek.

Végül úgy állapodott meg a kövön, mintha japánülésben meditálna – s csak figyelné, figyelné a belső csendet, mindörökké.

Ámen.

A novellát a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.
 

A Mindmegette karácsonyi ajánlata
A zserbó, amivel a nagyit is lepipálod
A Mindmegette karácsonyi ajánlata
Karácsonyi halászlé receptek
hirdetés
Ötletből érték – de kié lesz a haszon?
Fidelitas: a baloldal saját nemzetünkre mondott nemet (videó)
Egy erdélyi születésű fiatal mondja el az ifjúsági szervezet videójában, hogyan élték meg a tizenhét évvel ezelőtti eseményeket.
Harminc európai ország nyitja egybe közlekedési adatrendszereit
Az okostelefonokon vagy a járművekben nagyobb gyakorisággal frissíthető, pontosabb digitális térképek segítik a jövőben a tájékozódást.
Xavi a hazai vereség ellenére is büszke játékosaira
A klublegenda edzőként negyedszer irányította a Barcelonát.
Montenegróban is kimutatták az omikron változatot
Az új vírustörzset egy családnál azonosították, amelynek egyik tagja a közelmúltban tért vissza a Dél-Afrikai Köztársaságból.
Gyász
Drága férjem, KOVÁCS LÁSZLÓ emlékére halálának 1. évfordulóján A múló évek nem felednek, nem halványul emléked, mert a szeretet, amit adtál, egy életre emlékeztet Rád. Soha nem múló fájdalommal emlékezünk: feleséged, lányod, unokád
Fájó szívvel, soha el nem múló szeretettel emlékezünk PÁPAI LAJOS (1937-1996) halálának 25. évfordulóján. Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. (Juhász Gyula) Szerető családod
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk RÁCZ LÁSZLÓNÉ halálának 1. évfordulójára. Emlékek varázsa melegíti lelkem, szívemben érzem őt, soha nem felejtem. Álmok, emlékek, szép szavak, ez minden ami a múltból megmaradt. Tátongó űr lelkemben a hiány, néha kicsit csendesül, de örökké fáj. Szerető családod
Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.” Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy GONDÁR TIBOR életének 65. évében hazatért a Megváltóhoz. Szeretett halottunktól 2021. december 7-én, kedden 14 órakor veszünk végső búcsút a darnózseli temetőben. Az engesztelő szentmise a lelki üdvéért 13.15 órakor lesz a helyi templomban. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönettel: a gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KOVÁCS ÁRPÁD a Soproni Sörgyár volt dolgozója és a Postás futballcsapat volt kapusa életének 79. évében elhunyt. Temetése 2021. december 8-án, szerdán 13 órakor lesz a soproni Szent Mihály-temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MADÁR ZSOLT életének 49. évében elhunyt. Temetése szűk családi körben megtörtént a kisbaráthegyi evangélikus temetőben, ahol a szülei mellé helyeztük örök nyugalomra. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MEZEI GÉZA gyirmóti lakos életének 96. évében csendesen elhunyt. Temetéséről a családja később intézkedik. Gyászoló család
Tiéd a csend, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom. Fájó szívvel tudatjuk, mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MOLNÁR GYULÁNÉ szül: Kasza Terézia Margit (lövői lakos) életének 77. évében hosszú betegség után elhunyt. Hamvait 2021. december 9-én, csütörtökön 10.30 órakor helyezzük örök nyugalomra a soproni Szent Mihály-temetőben. Gyászoló családja
„Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el. Aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesapánk, nagyapánk, testvérünk, sógorunk és apósunk MOLNÁR KÁROLY „Karesz Bogesz” életének 68. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása szűk családi körben megtörtént. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
A mélybe csak tested merül el, csak ő tűnik el a föld alatt, de lényed lényege ezerfelé szóródva is köztünk maradt. Isten akaratában megnyugodva, mégis fájdalommal teli szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága édesanya, nagymama, szeretett unokatestvér és rokon, STEIDL ERZSÉBET szül. Hideghéty Erzsébet türelemmel viselt betegség után, életének 69. évében csendesen elhunyt. Drága halottunkat 2021. december 4-én helyezzük örök nyugalomra Joisban. Gyászoló család
„Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Minket örökre itt hagytál.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapám, apósom, testvérem, rokonunk és barátunk SZABÓ LÁSZLÓ életének 87. évében csendesen elhunyt. Temetése december 7-én, kedden 15 órakor lesz a máriakálnoki temetőben. Előtte 14.30 órakor lesz az engesztelő szentmise a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Véget ért az alagút; Te végre ott lehetsz a napos oldalon! Ég veled! Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy Szerettünk SÁGHI ISTVÁN életének 86. évében elhunyt. Drága halottunk hamvasztás utáni búcsúztatása 2021. december 7-én, kedden 13 órakor lesz a hédervári temetőben. Az engesztelő szentmisére 12 órakor kerül sor a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, örök álmát őrizze béke és nyugalom. Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapám, nagyapám, testvérem, apósom, sógorunk és rokonunk VARGA MIKLÓS kónyi születésű, győrsövényházi lakos életének 70. évében csendesen elhunyt. Temetéséről később intézkedünk. Gyászoló család
Köszönetet mondunk a Csukás Zoltán Mezőgazdasági Iskola egykori tanulóinak, akik fiunk, CSONKA VILMOS sírjánál megemlékeztek a 45. osztálytalálkozó alkalmával. A szülők
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, SZÉP ATTILA búcsúztatásán részt vettek, utolsó útjára elkísérték, sírjára a kegyelet virágait elhelyezték, és mély gyászunkban velünk osztoztak. Gyászoló szerettei