2020.04.18. 06:05
A legnagyobb magyar halála után pár héttel nevezték el Széchenyi Istvánról Győr főterét
160 éve, 1860. április 8-án hunyt el a reformkor jeles alakja, a megyénkhez ezer szállal kötődő Széchenyi István. Biczó Zalán győri helytörténész hosszú ideje kutatja a kisalföldi megyeszékhely és Széchenyi kapcsolatát, a munkáról dokumentumkötet készül. Történelmi írásunkban az egyik legizgalmasabb momentumot idézzük meg.
Forrás: Huszár Gábor
Fotós: HUSZAR GABOR
A sors fintora, hogy Széchenyit fő politikai riválisa, Kossuth Lajos titulálta a „legnagyobb magyarnak”. A cím szerencsére sokkal pozitívabb előjellel ragadt Széchenyin, mint amilyen szövegkörnyezetben Kossuth mondta. Széchenyi a gazdaság és a közlekedés fejlesztése mellett hazánk köz- és sportéletének szervezésében is halhatatlan érdemeket szerzett.
Helytállás a győri harcmezőn
Bécsben, a Széchenyi-család palotájában látta meg a napvilágot. Édesapja Széchényi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum későbbi alapítója, édesanyja pedig a szintén előkelő családból származó Festetics Julianna grófnő volt. Széchenyi gyermekkorát a császárvárosban és a Sopron közeli Nagycenken töltötte, miközben igazi arisztokratához méltó nevelést kapott. 17 esztendős volt, amikor 1808-ban I. Ferenc országgyűlést hívott össze Pozsonyban. A császár a Napóleon elleni háborúhoz 25 ezer újoncot és nemesi felkelést kért Magyarországtól.
Széchenyi Ferenc ekkor döntött úgy, hogy mindhárom fiát a harcmezőre küldi. Az ifjú gróf részt vett az 1809-es győri ütközetben. A Napóleon seregeitől szenvedett vereség dacára Széchenyi István tisztességgel helytállt a csatában. Látva a franciák tűzerejét, a fiatal magyar nemesek jó része gyorsan menekülőre fogta a kismegyeri síkról. Gyáva futásukon Petőfi előszeretettel köszörülte a nyelvét később. Széchenyi azonban nem hagyta cserben bajtársait: az első pillanattól az utolsóig kitartott az összecsapásban. A kismegyeri küzdelem az egyik fő kapcsolódási pont Széchenyi István és Győr között.

Bátor tett és tisztelgés
„Évek óta rendszerezem és gyűjtöm Széchenyi István és város közötti írásokat, levélváltásokat.. A korabeli sajtóanyagok és levéltári iratok válogatása mellett használom a győri középiskolai évkönyvekben őrzött Széchenyi-ünnepségekről szóló összeállításokat és tanulmányokat is. A kötetben kiemelt helyet foglal majd el a hazafi győri díszpolgárságáról szóló oklevél és a gróf köszönőlevele a város lakóinak” – kezdte a győri Széchenyi István Egyetem könyvtárosa.
Bár a véres, rengeteg áldozatot követelő szabadságharcért a Habsburgok nem Széchenyit okolták, ne feledjük: 1848. március 15-ét követően az első felelős magyar kormányban szerepet vállalt a gróf, mint közlekedési miniszter. Alig egy évtizeddel az aradi vértanúk kivégzése után nem csupán gesztus, sokkal inkább hősies tett és tisztelgés volt Széchenyi munkássága előtt, hogy névadójának választották a Közép-Európa szerte híres győri városközpontnak.

Az ötletgazda
„1860. április 26-án a helyi sajtó közölte a hírt, hogy a Győri Olvasó Egylet – aminek a gróf is tiszteletbeli tagja volt – gyászünnepséget rendez Széchenyi István emlékére a városban. Ezt megelőzően, április 15-én a felvidéki magyar származású jogász, Beöthy Károly javasolta: tartsanak Győrben egyhavi gyászt, fessék Széchenyi arcképét a város tanácstermébe, a Fő teret pedig nevezzék Széchenyi térnek. A tragikusan fiatalon elhunyt Beöthy Károly ügyvédként és Győr vármegye alügyészeként is dolgozott. Emellett remek írói vénája volt, rendszeresen publikált lapokban. Az ő elképzelése volt, hogy a műemlékeknek, híres épületeknek és a korabeli nyilvános életnek otthont adó győri Fő tér őrizze Széchenyi István nevét és emlékét” – mondta Biczó Zalán.
1860. április 30-án Deáky Zsigmond püspök a bencés templomban mondott gyászmisét. A templom és a tér zsúfolásig megtelt emberekkel Széchenyi tiszteletére. A tömeg nem törődött a tiltással, a szertartás végén Vörösmarty Szózatát énekelte. A városvezetők sem feledkeztek meg a legnagyobb magyarról. A Habsburg-kormányzat hiába tiltotta és a gyászlobogó leszedését követelte a városházáról, az elöljárók nem engedtek a nyomásnak, bátran kiálltak elhunyt díszpolgárukért.
Tizenöten írták alá
„Az 1860. május 18-án tartott ülésén Tomcsányi Ferenc helyettes-polgármester indítványozta: Széchenyi István nevét viselje Győr főtere. Ezt tizenhárom képviselő és a jegyző támogatta a szignójával. Két nap múlva megjelent a hír a Győri Közlönyben, hogy Széchenyi István mementóját szolgálja a város köztere. Ez 160 esztendeje töretlenül így van Győrben” – zárta Biczó Zalán.
