Az életükről meséltek az utókornak - 223 legalább hetven esztendőt megélt gönyűi lakos életrajza jelent meg könyvben

• Széphegyi Istvánné, akit mindenki csak Ica néniként ismer a faluban, mivel közel negyven évig volt óvónő, három éven át látogatta az időseket.
• Meghallgatta történeteiket, tollal lejegyzetelte egy füzetbe, majd hazatérve szépen megfogalmazva leírta a hallottakat.
• A falu nagyon összetartó közösség – Kétszázhuszonhárom Gönyűi időskorú történeteit írták meg egy könyvben.

Széphegyi Istvánné segítője, Lencse Gézáné Marika pedig vállalta, hogy legépeli a szöveget. De honnan jött az ötlet, hogy az élettörténetek krónikása legyen? – tettük fel a kérdést az örökké mosolygó Ica néninek. Annyira beleéltem magam, hogy amikor hazamentem és este lefeküdtem aludni, sokszor az életükről álmodtam, mintha én is ott lettem volna.

– A Gönyűi hajóskrónika 2010-ben jelent meg, amiben a település hajósainak életrajzát gyűjtöttem össze. Még éppen időben, mivel azóta már 59-en elhunytak közülük. Akkor még javában dolgoztam az óvodában, de a honismereti egylet tagjaként érdekelt az életük. Felkerestem őket és elvarázsoltan hallgattam elbeszéléseiket, sokszor még jegyzetelni is elfelejtettem. Hálás voltam a családomnak, hogy hagytak hajózni szárazföldön. Jó volt a fogadtatása az elkészült könyvnek, lassan újra szeretnénk kiadni. Közben a kolléganőim felvetették, hogy megírhatnám az óvoda múltját. El is kezdtem, de mivel a régi naplókat, iratokat már kidobták, ebbe beletörött a bicskám. Persze azért még nem mondtam le róla.

Gmeindl Ferencné Margit nénivel, aki hosszú évekig dajka volt, sokat beszélgettünk az óvodáról, amikor egyszer megkérdezte: „Nem gondoltad, hogy az idősebb korosztály életrajzát le kellene írni, mielőtt veszendőbe megy?” Másnap meg is kezdtem a beszélgetések sorát vele, aztán mentem mindenkihez, aki fogadott. Hóban, sárban, napsütésben. Sajnos a Covid egy évre félbeszakította a munkát, de így is 223 embert kerestem fel. Vannak hasonló mozzanatok, de mindenkinek más az élettörténete. Megtisztelve éreztem magam, hogy beengedtek a lakásukba és megosztották velem a történetüket.

Nagyon örültek nekem, kedvesen fogadtak, a beszélgetés során megnyíltak. Volt, akivel együtt sírtam, mert olyan mostoha sorsról számolt be. Meghallgattam őket, s annyira beleéltem a magam, hogy amikor hazamentem és este lefeküdtem aludni, sokszor az életükről álmodtam, mintha én is ott lettem volna velük. Nagyon megviselt, ha arról hallottam, hogy nem tartanak kapcsolatot a gyerekek, az unokák az időssel. A beszélgetések során megerősödött bennem, hogy a falu nagyon összetartó közösség – mesélte Ica néni. A könyvek egy részét Ica néni személyesen kézbesítette a benne szereplőknek.

– Azok, akiknek átadom, megsimogatnak, megköszönik a munkámat. Sajnos ötvennyolcan már nem érhették meg a könyv megjelenését. A negyedik adventi gyertya meggyújtásakor már meg lehetett vásárolni a kiadványt, sorban álltak érte, nem győztem dedikálni – emlékezett mosolyogva a szerző.

Bár Ica néni életrajza nincs benne a könyvben, azért azt lehet tudni róla, hogy két gyermeke van, Anita és Pisti, valamint egy unokája, Gergő. Eddig is aktívan vett részt a település életében: három ciklusban volt tagja a képviselő-testületnek, jelenleg a szociális és gyermekjóléti bizottság külső tagja. Beválasztották a települési értéktár bizottságába is, 62-szeres véradó, tagja a gönyűi Vöröskeresztnek, a nyugdíjasklubnak, a honismereti egyletnek, szívesen vezet tárlatot a település hajós kiállításán.