Letűnt korok játékait gyűjti a soproni tanárnő - Videó

– A gyűjtés iránti vonzalom akkor kezdődött, amikor a nagyszüleim padlásán rátaláltam édesapám lánctalpas kis lemezjátékára. Nagyon megtetszett és azt gondoltam, ha ezt nekem szánta a sors, akkor lehet, hogy van még több is, ami rám vár valahol, és innentől kezdve nem volt megállás – mesélt a kezdetekről. 
A bolhapiac igazi kincsesbánya, Éva többnyire ott leli meg a régi játékokat, de ma már sokan tudják is, hogy ez a hobbija. Ismerősöktől, barátoktól érkezik megkeresés, felajánlják neki saját vagy szüleik, nagyszüleik játékait, mert tudják, hogy nála biztonságban lesznek. 
– A legrégebbi játékom egy Frőbel-féle faépítő, amely a XIX. század második feléből származik, az 1860-as évek körül gyártották. Az eladónál először a doboztetőt láttam meg és egyből tudtam, hogy kincsre bukkantam. Hatalmas élmény volt, amikor láttam, hogy a játék hiánytalan és minden apró részlete megvan – tette hozzá. – Ha a hozzám került játékszernek ismert a forrása, igyekszem egy-egy fotót is beszerezni mellé, amin a tulajdonos gyermekként a játékkal együtt látható. Így állítva emléket a gyűjteményben az egykori tulajdonosnak is. Természetesen vannak olyan játékaim, melyeket fel kell újítani, de nagyon sok mindent magam is meg tudok csinálni. 

Akár a babák ruházatát kell megvarrni vagy a felhúzhatós játék kulcsát kell megkeresni, megteszem. A javítást, a restaurálást úgy próbálom megoldani, hogy a játék ne veszítsen az értékéből, hanem inkább növelje azt. Úgy gondolom, hogy a gyűjtőmunkámmal értékmentő és értékteremtő tevékenységet végzek, hiszen ezek a múltidéző, egykor nagyon szeretett játékok mesélnek az adott időről, csodásak voltak a maguk korában és most is azok. Mindenképpen meg kell mutatni mindezt az utókornak és a célom az, hogy a gyűjtemény ne csak az én örömömet szolgálja, hanem a nagyközönség is megnézhesse – sorolta. 

Időszakos kiállítása már volt korábban is, az akkori visszajelzések azt igazolták, hogy egy ilyen jellegű gyűjtemény közzétételére szükség van. Az időseknek megidézte a gyermekkort, a nagyszülők megmutatták a fiataloknak, hogy ők mivel játszottak, a fiatalok és a gyermekek pedig rácsodálkoztak a régi korok játékaira. 

– Rengeteg örömet adnak ezek a tárgyak, töltődöm általuk. Amikor egy szép, régi „kincset” megpillantok, mindig hatalmasat dobban a szívem – zárta a beszélgetést dr. Hartl Éva.