A Győrkőc felnőttei - Az alkotók mesélnek, hogy miért szeretik a fesztivált - Videó

– Ez a nem a szokásos körhintás, ugrálóváras vurstli, ha van is ilyen benne, az kultúrával van körülvéve – mondja Nyulász Péter, aki harmadik alkalommal vesz részt a fesztiválon. Az író, költő kisebb játékos feladatokért, találós kérdésért cserébe dedikált képeslapot, feladatlapot, matricát oszt a gyerekeknek. Azt mondja, az a fajta kreativitás, ami itt megjelenik, nem mindennapos egy fesztiválon. 

– Szinte mindennek története van a hernyótól a legkisebb látványelemig, amit elmesélnek és eljátszanak. Olyan tárgyi kultúra is veszi körül a gyerekeket, amit ritkán látunk manapság. Aki ide eljön megtapasztal valami sokkal magasabb kultúrminőséget és esztétikát, mint általában.

De nem csak általában véve jó jelen lenni, azt mondja íróként is profitál abból ha itt találkozik a legifjabb korosztállyal, akiknek alkot. 

– Rengeteg visszatérő gyermekkel találkozom, olyanokkal, akik a könyveimet hozzák, de van aki itt csodálkozik rá a könyveimre, a történetekre, versekre, találós kérdésekre. A Győrkőcnek bőven van olyan története, tartalma, mókája, ami felveszi a versenyt még az animációs brandekkel, mondjuk a Mancs őrjárattal és Disney alkotásokkal is – amikkel egyébként nehéz.

Káldy Károly, rábapatonai fazekasmesterhez sorban állnak a gyerekek, ki tálkát, ki vázát szeretne korongozni, együtt mozdulnak a kezek, Károly segítségével formálódik az anyag. A harmincas sorszám is elkelt a kis tanoncok között. Hogy miért is van itt, arról azt mondja a művész: – A fazekas örökség nagy, csak legyen aki tovább vigye! Reméljük az itt próbát tevő gyerekek között is akad aki majd vállalkozik rá.

Szoboszlay Eszter kecskeméti animációs filmrendezőt, grafikust, művész tanárt egy csapat gyermek között találjuk egy asztalnál. Először vesz részt a győri gyermekrendezvényen. 

– Nagyon nyüzsgő és nagyon jó kis fesztivál. Készítettem egy kiállítást, ami most a zenepavilonban látható. Ez egy kis város, amiben mini lények élnek, akikhez be lehet kukucskálni. Vannak liftek, boltok, akár irodalmi helyek is, mint a Harap utca, vagy a négyszögletű kerek erdő. Amikor erről beszámoltam a közösségi médiában, akkor kerestek meg a szervezők, hogy szerintük ide illene. És akkor már részt veszek itt a rajzolós programban is. Hatalmas az érdeklődés, reggel óta nagyon sok ügyes gyerekkel találkoztam. Olyan feladatot hoztam, ami kicsit mozog is.

Költők verseihez kapcsolódnak a rajzos ötletek: Varró Dániel zoknipárosító verséhez lehet mozgatható terigetőzsinóros zoknikat csinálni, vagy Nyulász Péter találós kérdéseihez olyan állatkákat, melyek előugranak egy ajándékdobozból.

Hogy a zoknija páros-e nem figyeltük, de Varró Dániel is várta a gyerekeket, akik sorjáztak is hozzá beszélgetni, aláírást kérni. 

– Már nagyon régóta, talán hét nyolc éve is visszajárunk, csodálatos jól érezzük magunkat mindig. Ez egy kis gyerekparadicsom, ami szerintem nagyon szép is. Sokan meg szoktak itt találni, sok olvasóval lehet találkozni és sok kedves kisgyerekkel. Néha szomorú, amikor a szülők mondják azt hogy a könyveimen nőttek föl, mert abból kiderül milyen öreg vagyok – mondja mosolyogva – de azért az is öröm.