Huszonhatszor kerülték meg a Földet - Borossay György harminc évig szervezte a Vas-Villa’ Családi Kerékpártúrát

– Remek volt a hangulat a bringatúrán. Nem próbálták rábeszélni a folytatásra?

– Próbáltak, de nem sikerült. Bringatúra ezután is lesz, viszont én harminc év után nyugdíjba megyek. Szerettem, imádtam minden percét, de a szervezésből ennyi éppen elég volt. Jöjjenek a fiatalok, és vigyék tovább ők a programot, amin indulóként természetesen én is ott leszek, hiszen imádok biciklizni.

– Mit szeret legjobban a kerék­pározásban?

– Egyszerűen jó! Nem tudom megmondani, hogy miért. Ez egy életforma, ha lehet, nem ülök kocsiba. Élvezem a természetet, a jó időt, a szabadságot, de az sem gond, ha esik vagy fúj. Télen sem rakom el a biciklit, mindenhová azzal megyek, gyors és praktikus. A nyeregben érzem jól magam. Én is a nagyapám biciklijén tanultam, azt tekertem a váz alatt, mint a korosztályomból sokan. Később persze kaptam sajátot, és az első keresetemet is biciklire költöttem. A kerékpározás szeretetére neveltem a fiaimat, és a feleségemmel is több ezer kilométert letekertünk, hazajöttünk például Passauból és többször megkerültük a Balatont.

– Hogyan kezdődtek a Vas-Villa’-­túrák?

– Fiatal tanárként összehoztam egy bringakört az iskolában. Remek, jó hangulatú túrákat szerveztünk Bebesi József kollégámmal, élvezték a gyerekek, szívesen csatlakoztak hozzánk. Bejártuk a környéket, számtalanszor letekertünk a Balatonra, tizenötször voltunk negyven gyerekkel Szajkon sátrazni. A most ismert bringatúrából 1992-ben szerveztem az elsőt. Akkoriban jött divatba a fiatalok körében a mountain bike, ami egy stabil, megbízható kerékpár, technikailag nagyon jó szerkezetnek találom a mai napig. Volt tanítványom, a Fricikli Kerékpárbolt tulajdonosa felajánlott belőle egyet. Úgy gondoltam, azok között sorsolom ki, akik megteszik velem a Sopron–Fertőrákos–Balf–Sopron 27 kilométeres távot. A nyeremény motiválta a gyerekeket, százan vettek részt a túrán az iskolából. Egy évvel később nyitottunk a város felé, és akkor döntöttem el, hogy minden évben május utolsó hétvégéjén szervezzük meg a programot. Évről évre nőtt a lelkesedés és a résztvevők száma, 160, 240, 380, volt olyan év, amikor 1700-an voltunk. Mind több barátunk csatlakozott hozzánk, ők adják össze az ajándékokat, amiért nagyon hálás vagyok. Ötven év közéleti nyüzsgésemnek és a személyes barátságoknak köszönhető, hogy most már évek óta húsz bicikli talál gazdára a Vas-Villa’ Családi Kerékpártúrákon.

– A legfiatalabb és a legidősebb résztvevő is ajándékot kapott. Ez már hagyomány?

– Mindig is hangsúlyoztam, hogy a bringatúra nem verseny, hanem egy jó hangulatú családi kerekezés. A lényeg a mozgáson és a közösségi programon van. Jó látni a kisgyermekkel érkezőket, mert tudom, hogy ezek az apróságok aktív életet fognak élni. Többen vannak, akik már gyermekként is itt voltak a szüleikkel, most pedig felnőttként neveztek a túrára. És igen, az is öröm, amikor begurul a célba a legidősebb résztvevő. Idén 5 éves volt a legfiatalabb és 84 a legidősebb induló. Őket minden évben köszöntjük, másokat is motiválva ezzel a mozgásra. Az is hagyomány, hogy a nevezési díjakból és a felajánlásokból befolyt összegből 100–100 ezer forinttal támogatjuk a soproni kórház gyermekosztályát, valamint az Együtt az Életért, Sopronért Mentő Alapítványt.

– Mindez sok munkával jár. Miért csinálta ennyi éven át?

– Szeretek szervezni, biciklizni és ajándékozni. A túra végén összejövünk az iskola félkör alakú udvarán, leülünk a fák alá a lépcsőkre, beszélgetünk, megtartjuk a nyereménysorsolást, egyszerűen jól érezzük magunkat. Szerencsére idén sem történt baleset, ami beárnyékolta volna az örömöt. Segít minket a rendőrség és a polgárőrség, akik biztosítják az útvonalat. Mindig készenlétben állnak a mentők és a vas-villá’-s kollégáknak is rengeteget köszönhetek. Készítettem egy számvetést a harminc évről: összeadva a napokat, amit szervezéssel töltöttem, két év jön ki; 402 biciklit adtam át a barátaim jóvoltából; a közel negyven­ezer résztvevő által megtett út elegendő lenne huszonhatszor megkerülni a Földet. Ez így volt szép és kerek, mert vallom: a boldogság virágcsokra szálakból áll.

Névjegy

Borossay György 64 éves, nős, két felnőtt fia van. A Soproni SZC Vas- és Villamosipari Technikum autószerelés-tanára. Sport- és közösségszervező munkáját 2016-ban Sopronért Emlékeremmel ismerte el az önkormányzat. 2017-ben a Kisalföld a soproni régióban az év emberének választotta.