Kapitális tükörpontyokra vadászik a soproni horgász - Fotók, videó

– Mióta horgászik? Hogy került be az életébe a pecázás szeretete? 
– A családi indíttatás sokat számít. Én négyéves voltam mindössze, amikor a bátyám először kivitt a vízpartra és adott horgászbotot a kezembe. Az a furcsa, hogy egész életemben a Balatonon pecáztam. Egyszerűen imádom hazánk legnagyobb vízfelületét, és nem is jöhet szóba más helyszín. Van egy nyaralónk a déli parton, Balatonfenyvesen. Kisgyermek- korom óta ott töltöttem három- négy hónapot minden évben. Ezért is szeretem annyira. 
– Mindig a bojlis horgászat érdekelte? 
– Egyáltalán nem, körülbelül egy éve ragadott magával. Kezdetben a nádi, úszós peca volt a kedvencem, főleg a Balaton miatt. Aztán később, mikor a feederes őrület megjelent hazánkban, akkor én is arra váltottam. Tudtam, hogy a bojlis horgászathoz rengeteg idő és türelem kell. Ezért nem is vágtam bele. Egy évvel ezelőtt azonban kipróbáltam, és azóta szinte nem tudom abbahagyni. 

– Mi fogta meg leginkább a behúzós horgászatban? 
– Rengeteg élő közvetítést néztem annak idején az IBCC-ről, a Nemzetközi Balatoni Pontyfogó Kupáról. Rendszeresen figyelemmel követtem a verseny napjait, amikor több ország legnagyobb pontyhorgászai foglalták el a Balatont. Számomra teljesen elképzelhetetlen volt, hogy húsz, akár harminc kilogrammos példányok is vannak a Balatonban. Aztán elkezdtem összerakni a felszerelést: beszereztem egy gumicsónakot, botokat, új orsókat vásároltam, és persze egy sátor is kellett, ahol az egyhetes horgászataim során tudok majd pihenni. 
– Mi kell ahhoz, hogy valaki kipróbálja magát a bojlis horgászatban? Milyen eszközök, milyen technika szükséges hozzá? 
– Eléggé összetett. Egyáltalán nem olyan, mint egy part menti fenekezős horgászat. Én is meglepődtem rajta, hogy milyen kemény és mennyi energiát követel. Kezdetben úgy voltam vele, majd pihenek a sátorban, filmeket nézek, amíg várok a kapásra. A bojlis peca fizikailag és mentálisan is megterhelő. A technika rengeteg felszerelést igényel. Például vegyük a sátort. Abba kellett egy bojlis ágy, amiben lehet pihenni, és a fűtésről is gondoskodni kell, főleg, ha az ember októberben, novemberben is leköltözik egy-egy hétre a Balatonra. Magánál a horgászbotnál érdemes kisebb hosszúságút választani, mert annál előnyösebb. És nem mindegy a damil és az orsó sem. Utóbbiból legalább olyan típust válasszunk, amire akár hatszáz méter damil is ráfér. 
– Mire kell figyelnie a bojlis horgásznak? Mit kell figyelembe vennie, mielőtt elkezd valahol horgászni? 
– Nagyon fontos a mederviszony feltérképezése. Erre érdemes időt fordítani, és megtalálni az iszapváltókat, kagylópadokat. Sokszor tapogatórudat használunk, de vannak már talajvizsgáló műszerek is, amelyek segíthetnek. Etetéshez használhatunk technikai eszközöket, például etetőhajót, ami GPS-koordináták alapján juttatja el a csalit a horgászat pontos helyére. 
– Mi a legjobb ebben a horgászatban? Mekkora halakat sikerült fogni? 
– A legjobb, hogy kapitális méretű pontyokat lehet fogni. Ezzel a módszerrel a legkönnyebb megfognod életed halát. Amikor még nem bojliztam, a legnagyobb halam mindössze 5,5 kilogramm volt. Az első alkalommal aztán azonnal sikerült fognom egy 18 kilo- grammos példányt. Azonnal magával rántott a bojlizás. Folyamatosan fogtam a nagyobbnál nagyobb halakat, és tanultam... 

– Nemrég megfogta a saját rekordját. Elmesélné a fogás történetét? 
– Felejthetetlen élmény volt. Tavasszal sikerült megfogni egy 20,10 kilogrammos pontyot, most, ősszel pedig egy hasonló példány jött, ami 25 dekával többet nyomott. Az egyik botomon kapásom volt. Csónakba is ültem, és egy 8–9 kilogrammos hal volt a horgon. Vissza is engedtem már bent, és újrahúztam a szerelést. Amint kiértem a csónakkal, azt vettem észre, hogy a másik botomon is kapás van, és folyamatosan tűnik el a zsinór az orsóról. Újra a csónakba pattantam, és elkezdtem fárasztani a halat. Amikor megpillantottam, láttam, hogy tükörponty, de azt nem gondoltam volna, hogy mekkora a súlya. Mikor megmértem, akkor esett le, hogy megdőlt a rekordom, és sikerült egy 20,35 kilogrammos halat fognom. 
– A bojlistársadalom tagjaira különös igaz lehet az, hogy mindig segítik egymást és tapasztalatot cserélnek. A jövőt illetően gondolom, alig várja, hogy megdöntse újra a rekordját... 
– Igen, a bojlisok mindig „szakmáznak”. Nekem rengeteg szép emlékem van. Egyszer előfordult, hogy valakitől rendeltem csalit, ami aztán nem érkezett meg hozzám, mielőtt elutaztam volna a horgászat helyszínére. Ekkor, akitől a bojlit vásároltam, autóba ült, és személyesen hozta el nekem, hogy tudjak horgászni a különleges csalival. Egyértelmű, hogy az a cél, minél nagyobb halat fogjak. Ez nem is lehet kérdés. Most télen következik egy kis pihenő, de a tavasz eleje már a nagy horgásztúrákról fog szólni a Balatonon.