43 méter magasban a város felett: megérte felmászni a Szabadhegyi Víztorony tetejére - Fotók

Ez már a 3. alkalom, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal megrendezi az ország legnagyobb energiaipari eseményét. Idén minden eddiginél több helyszínen és nagyobb programválasztékkal várták a szervezők az Erőművek Éjszakájára érkezőket.

Az erőművek és a távfűtőművek mellett idén megnyitottak a víziközmű-szolgáltatók telephelyei is, köztük a Szabadhegyi Víztorony.

Egy éjszakára megnyíltak a szabadhegyi víztorony kapui.

A nap utolsó világos perceiben tömeg gyülekezett Szabadhegyen. A mesebeli Babszem Jankó is valahogy így érezhette magát a paszuly tövében, mint a látogatók a 43 méteres víztorony lábánál. A rég zárt ajtók egy éjszakára megnyíltak, a négyszáz férőhely pedig pillanatok alatt betelt. Úgy látszik senki nem akart lemaradni a kivételes lehetőségről, hogy tüdejének minden csepp levegőjét feláldozva, három és fél-négy perc keringő lépcsőzés után lássa a várost, úgy ahogy eddig csak a madarak.  

A negyven fős csoportok harminc percet tölthettek a magasban. Fél óra néha oly soknak tűnik a távoli ismerős sziluetteket kémlelve mégis gyorsan elszaladt. Egy család halkan vitatkozott, hogy balra a pirostetős ház a Pistéké-e? Mások iskolájukat vagy gyerekkoruk színhelyeit fedezték fel a magasból. Ahogy egyre sötétebb köpenybe burkolózott az ég finom fátyolként emelkedett fel a pára az utcákról. A lámpák delejes fényén túl a városháza karcsú- és a Püspökvár zömök tornya is felsejlett. A villanypóznák sorfalat álltak a közöttük hangya mód masírozó autóknak. A víztorony lábánál méltóságteljes csendbe burkolózott a temető, ahol vörös és sárga üvegbe zárva már ringatóztak az emlékezés lángjai.

A város határain túl hullámzó földút tekereg, rajta magányos kerékpáros száguld, alakja néhány pillanat alatt belevész a homályba, de piros lámpája még vissza-vissza kacsint. A nagy szántók már kopaszon nyúlnak el a táj domborulatain. Egyik szegletéből kövér fehér füstoszlop emelkedik az ég felé, aljában karmazsin lángnyelvek táncolnak, mellettük sötét alak áll.  

A balzsamos idő egyáltalán nem illik október végéhez, nem is csoda, hogy a nézelődők meglepetten veszik tudomásul, hogy indulniuk kell. Lent újabb kíváncsi családok várják a kalandot. Lent még soká beszélgetnek, s gyönyörködnek a víztorony kék-fehér fényruhájában. 

A rendezvény weboldalán így írnak a szabadhegyi víztoronyról:

"A hegytetőn álló impozáns mérnöki alkotás Győr város ötödik víztornya. Az első – a Budai úti víztorony – megépítésétől máig 130 esztendő telt el. A győr -szabadhegyi víztorony a József Attila úttól délre eső területek – Győr- Szabadhegy és Kismegyer városrészek- vízellátását segíti. A torony építése előtt magasabb fekvésű területeken nem volt elegendő a víznyomás. A torony 43 méter magas, víztartálya 400 m3-es térfogatú. Az alsó részen egy 500 m3 térfogatú víztároló kapott helyet, és 5,5 km vízvezeték tartozott az akkor 300 milliós költségvetésű beruházáshoz. A torony törzs vasbetonból, csúszószsalus technológiával készült. A víztartályt a torony lábainál, a földszinten szerelték össze, és egy speciális emelőszerkezettel emelték a helyére. A torony 2004 januártól kapcsolódott be a városi vízhálózatba. Megépítése óta Győr-Szabadhegy városrész lakónegyedei lendületes fejlődésnek indultak."

Tavaly Győrben az Alteo erőművében tettünk látogatást: