Lenyomni 130 kilométert - A kisalföldi ultrafutó élete első országos bajnokságán a dobogó második fokára állhatott - fotók

– Hogy lesz valakiből ultrafutó, kell ehhez megszállottság?

– Úgy fogalmaznék, hogy tudni kell lemondani dolgokról. Fel kell készülni arra, hogy jóval kevesebb időt töltesz a szeretteiddel, a barátaiddal, mert esőben-hóban, télen-nyáron húzod a futócipőd, és órákon át küzdesz a kilométerekkel. A gimnáziumi éveim alatt a testnevelés volt a kedvencem – testnevelő tanárként is végeztem Szombathelyen –, de futni sokáig nem szerettem. Később, az érettségi környékén kaptam rá, és 2013-ban futottam le az első félmaratonomat édesapámmal közösen. Ezt követően azonban még évekig a bringázás volt a fő hobbim.

Édesapja nyomdokain

– A maratoni táv bakancslistás történet volt önnek is? Napjainkban ez olyan kihívás, amivel sokan kacérkodnak és viszonylag keveseknek jön össze.

– Valahol igen. Édesapám korábban három maratont is teljesített. Ez is motivált, hogy kövessem a családi hagyományokat, s legalább egyszer elmondhassam magamról, hogy lefutottam a 42.195 métert. Ez 2018 őszén történt meg. Azon a nyáron kezdtem picit komolyabban foglalkozni a futással, félmaratoni távokra készültem főleg. Az akkori futótársam nem tartotta jó ötletnek a próbálkozást a maratoni távon, mert ekkor még kétségkívül kevés kilométer volt a lábamban. Elsőre 3 óra 38 perc alatt értem célba, ami nem volt rossz idő.

– Mikor fordult a kocka végleg a futás mellé?

– A 2018-as maraton után hónapokig semmi sem mutatott arra, hogy egyszer a futás ilyen mértékben az életem része lesz. 2019 elején megfogadtam, hogy újra teljesítem a maratont. 3 óra 8 perces eredménnyel zártam, ez 4 perc 27 másodperces ezreket jelent, vagyis az iram végig tempós volt. Ekkor éreztem, hogy érdemes jóval több melót fektetni a futásba. A második maraton után pedig motivációként viszonylag gyorsan megtalált az ultrázás.

Ötperces átlagok

– Utóbbi műfajhoz kell fanatizmus. Az átlagemberek a kilométerszámok hallatán nehezen kapnak levegőt.

– Két éve, a járvány első hullámakor csöppentem ebbe a különös világba. Az első maratonnál hosszabb távom 51 km volt – ezt a Balatonon teljesítettem –, amire a tapasztalt ultrafutók fitymálóan néznek, s az ötvenes számot inkább idézőjelbe teszik. Egyedül futottam, oldottam meg a frissítést, az időeredményem azonban biztatónak bizonyult. 4 óra 27 perc alatt értem célba, vagyis közel ötperces átlagokat sikerült hoznom kilométerenként.

– Azt nyilatkozta egy interjúban, hogy azért szereti a futást, mert az ember ettől a sporttól visszakapja azt a melót, amit a megmérettetés előtt beletett. A tételt nehéz cáfolni, de a futáshoz is kellenek adottságok, kvázi tehetség. Ön szerint melyek ezek?

– Jó genetika kell hozzá. E tekintetben szerencsésnek mondhatom magam, viszonylag vékony, szálkás, erős testfelépítésem van. Érdekesség, hogy az ultrafutóknak azt javasolják, hogy nem baj, ha van pár deka felesleg az emberen. Olyan iszonyatos mennyiségű kalóriát égetünk ugyanis a kilométerek során, hogy ha a szervezet feléli a tartalékait, akkor az izmokból kezdene nyerni energiát. Ez semmi jóra nem vezet. A futóedzésekkel egyébként a mai napig az a fő gondom, hogy teniszedzőként napi 8–9 órát vagyok a pályán, s ezen idő alatt körülbelül 4000 kalóriát égetek el. Vagyis ahhoz, hogy munka után legyen erőm futni, már táplálékkiegészítőkre is szükségem van. Utóbbiak igénybevétele nem volt egyszerű döntés számomra, nem akartam ezekkel élni, ám be kellett látnom, hogy a minőségi edzésmunkához nincs más opció. Visszatérve az eredeti kérdéshez, azt továbbra is tartom, hogy a futás jelentős része fejben dől. A te döntésed, hogy célba érsz, vagy valahol féltávnál megállsz és feladod.

Akit Roger Federer cége támogat

– Szóba került a munka, a napi taposómalom. Az ultrafutásból meg lehet élni profiként?

– Nem tudom elképzelni. Magyarországon a legjobb ultrafutóknak egytől egyig van civil foglalkozása, némelyikük annyi pluszbevételre szert tudni tenni a futásból, hogy edzéseket tart vagy edzésterveket ír a tanítványoknak. Ez nem az a sport, amiből meggazdagodna bárki. Igaz, senkinek sem ez a célja a kilométerek legyűrésével.

– Szponzorok azért megtalálhatják a futókat. Normál esetben nem feszegetjük ezt a kérdéskört az interjúk során, de önt a 21. század egyik legismertebb atlétájának, Roger Federernek a nevéhez köthető sportszergyártó cég támogatja. Honnan jött a kapcsolat?

– Így van, a teniszes tanítványok viccelődnek is ezzel rendesen. A felszerelésemet biztosítja a svájci gyártó, büszke vagyok, hogy én lehetek az első magyar hosszútávfutó, akit megtiszteltek a bizalmukkal. Noha Federer teniszben alkotott maradandót, a márkája mégis főként futóknak gyárt cipőket, sportruházatot.

Elvárás és kihívás

– Van az a mondás, hogy a legjobb ultrafutók 30 és 40 év között érnek be, a legszebb éveiket a 40. születésnapjuk után töltik. Ehhez képest ön szemtelenül fiatal.

– Ennek érzem is bizonyos szempontból a hátrányát, rengeteg tapasztalatot kell még gyűjtenem. Az nem kérdés, hogy az idősebb futók jelenleg taktikailag erősebbek nálam, s jobban ismerik a saját szervezetüket, a teherbírásukat, a korlátaikat. Minden egyes versennyel ugyanakkor én is gazdagabb leszek, s olyan tudást szerzek, amely a későbbiekben biztosan hasznomra válik.

– Nyomást jelent, hogy élete első 12 órás magyar országos bajnokságán rögtön a dobogó második fokára állhatott?

– Alapvetően igen, hisz ez az ezüstérem nem csupán ismertséget, elvárásokat is hozott felém. Ezeknek akarva-akaratlanul próbál megfelelni az ember, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy nem fog minden versenyen a legjobbak között végezni. Összességében nem aggódom azon, hogy mi lesz, ha legközelebb lecsúszom a dobogóról. Inkább kihívást és bizonyítási vágyat érzek a szituációban. Emellett a 2022-es 12 órás ob ezüstérmét senki nem veheti el tőlem. Ez már életem végéig az enyém.

– Milyen tervekkel vág neki a szezon második felének?

– A Lupa-tó körüli versenyen indulok 109 kilométeren július közepén. Az edzőimmel, Petres Margittal és Csiszár Gáborral abban maradtunk, hogy az ob sikere után nem lövöm el feleslegesen az összes puskaporomat, inkább folyamatos edzésekkel fizikailag és mentálisan is a fejlődésre helyezem a hangsúlyt. Emellett még részt veszek egy 80 km-i futáson, valamint szeretném megdönteni a saját maratoni legjobb időmet is.

Athén és Spárta között 246 km várja

– Végezetül beszéljünk az Athén–Spárta távról. Ez az ultrafutás csúcsa, 246 km-t kell teljesíteni a két görög város között. Mozgatja a fantáziáját a különleges viadal?

– Mindenképp, legkorábban 3–4 év múlva érzem az Athén–Spárta teljesítését reálisnak. Erről a versenyről tudni kell, hogy nappal rekkenő hőségben, éjszaka csípős, hűvös időben futnak a versenyzők. A 160 km környékén pedig olyan szintemelkedéssel találják magukat szembe, amellyel a legjobbak sem képesek futva megbirkózni. Ezenkívül folyamatosan kőkemény szintidőket kell produkálni, hogy a futót ne zárják ki a viadalról. A magam részéről mindent elkövetek, hogy egyszer elmondhassam magamról: leküzdöttem a 246 km-t a világ leghíresebb ultrafutásán.

Névjegy – Mátyás Bence

Győrben született 1994-ben. Édesapja teniszedző, így kisgyerekként már a teniszpálya volt a „játszótere”. 2018-ban Szombathelyen testnevelő edző diplomát szerzett, majd Budapestre költözött, ahol azóta a Szávay Ági Tenisziskolában edzősködik. 2018-ban teljesítette először a maratoni távot, két éve foglalkozik komolyan az ultrafutással. 2022-ben élete első 12 órás ob-ján rögtön második helyen ért célba. Beceneve Kenya.