Győrságról indult expedíció egy kismadárért Moldovába

Fontos a veszélyforrások feltárása, a faj megismerése, a madár ugyanis hiába érzi magát remekül a Fertő tónál, ha a telelőhelyei eltűnnek. Ahhoz, hogy védeni tudjuk, a világállományt is fel kell térképeznünk. A napokban visszaérkezett csapatnak egy győrsági biológus, Győrig Előd is tagja volt.

A fülemülesitke, vagy röviden sitke, különleges madár. Egyrészt szívünknek kedves, hiszen legnagyobb számban a Kárpát-medencében, közelebbről a Fertő tónál, annak is magyarországi vizein fészkel: az egész tavon 8 ezer, a magyar oldalon 5 ezer pár. Másrészt gyönyörű az éneke: a nádiposzátákhoz tartozó faj hangja a fülemüléhez hasonló, így kapta a nevét.

Jól érzi magát nálunk

– A többéves kutatási projektnek komoly üzenete van: a nádi énekesmadár jelzőfaj, ugyanis csak a legjobb minőségű nádasokban fészkel, vagyis ahol megtalálható, az jó minőségű élőhely – kezdte Győrig Előd győrsági madarász-biológus. – A nádiposzáták közül az egyedüli, amelyik rövid távú vonuló, vagyis nem Afrikában tölti a telet, hanem a mediterrán térségben.

A fülemülesitke életmódja rejtőzködő. A nádasok mélyén, megközelíthetetlen helyen fészkel, nehéz rábukkanni. A madarászok húsz éve térképezik fel az állományt, az első expedíciókat a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület vezette a balkáni országokba.

Veszélyeztetett faj

Mint a győrsági madarász kifejtette: a sitke veszélyeztetett, mert a populáció egy része téli­re a kontinens déli, tengerparti lagúnáihoz vonul, márpedig ezek jó része éppen üdülőhelyek közelében található. Élőhelyeit egyre többször számolják fel és válnak üdülési beruházások helyszínei­vé, a nádasok helyén szállodák nőnek ki a földből, vagy lecsapolják őket, esetleg feltöltik, legeltetnek az új területeken, mandarinültetvények foglalják el a földet. Olykor a tengerrel érkező szemét önti el élőhelyeit.

Sátorozás a nádasban

– A Kárpát-medencei állományról már sokat tudunk, viszont a másik nagy populációról, a Fekete-tenger mellékiről szinte semmit, pedig madaraink többsége ott fészkel télen. Moldovában alig tíz madarász ténykedik, gyűrűzés sincs. Ezért volt fontos a mostani út. Egy hétig sátoroztunk a Moldova déli részén elterülő, Ukrajnával határos Cahul-tó partján. A nádasban felállítottunk tíz hálót, a befogott sitkéket pedig meggyűrűztük. Reményeink szerint a most meggyűrűzött példányokat Görögországban, Albániában visszafogják, így sokat megtudunk ezekről a rejtélyesen élő madarakról – nyilatkozta Győrig Előd.

Gagauz Hajmáskéren

Moldova is megér pár szót: sok az elhagyott ház, a kommunista jelkép, mindenütt Lenin-szobrokba botlik az utazó. Jórészt Volga gépkocsik, a le­gendás Ural teherautók tűnnek fel az utakon, de azért egy-egy modernebb, nyugati gyártmányt is látni már. A közúthálózat katasztrofális, jellemző, hogy az útszéli murván gyorsabban lehet haladni, mint az aszfaltozott részen. Érdekesség, hogy a madarászok belebotlottak egy gagauz pásztorba, akiről a közös mutogatás végén kiderült, hogy negyven éve – még szovjetként – Hajmáskéren volt katona.