Pannonhalmára „hazajön” a Szentatya

Ferenc pápa budapesti látogatásakor a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa előtt kiemelte és megszólította a Pannonhalmi Főapátságot. Kurt Koch vatikáni bíborost nyáron látta vendégül a monostor, ez alkalommal is komolyan szóba került a szentatya pannonhalmi látogatása.

– A Pannonhalmi Főapátság közössége milyen létszámban és formában vett részt a NEK-en, illetve a pápai szentmisén? – kérdeztük Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapátot.

– Házigazdák és vendégek is voltunk, több ezer hívővel imádkoztuk együtt a laudest, képzéseket tartottunk és szép pillanatokat éltünk át a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Szűkebb és tágabb bencés családunk közösen és egyénileg is számos programon vett részt. Mindeközben pedig a bencés atyák a kongresszuson gyóntatást vállaltak, a Szent István Könyvhéten dedikáltak és a pénteki laudest tizenkét pannonhalmi bencés szerzetes énekelte ötezer hívővel a Hungexpón. A nyitóverset Josip Bozanićbíboros, zágrábi érsek jobbján jómagam énekeltem. Fiataljaink ott voltak a szeptember 10-i Forrásponton, ezen a fiatal generációt tanúságtétellel és nagy lendülettel megszólító rendezvényen. A vasárnapi zárómisén a teljes pannonhalmi gimnázium, továbbá a budapesti Práter utcai és budaörsi iskolánk is részt vett, és ahogy együtt átéltük és diákjaink is meséltek róla, felemelő volt élőben hallgatni a Szentatyát. Pannonhalmáról szerzetesek, munkatársaink, diákjaink, több mint ötszázan, különvonattal utaztunk Budapestre. Öregdiákjaink közül pedig többen a kongresszus lebonyolításában is részt vettek. Egyikük VIP guide-ként még a francia nagykövet rezidenciáján is járt.

Futótűzként terjedt el a hír a tömegben

– Mikor Ferenc pápa a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának képviselőivel találkozott, kiemelte Pannonhalmát. „Látlak titeket, testvéreim a Krisztusba vetett hitben és áldom a közös utat, amelyen jártok. Gondolatban most a pannonhalmi apátságra tekintek, az országnak erre a lüktető lelki központjára, ahol három hónappal ezelőtt együtt gondolkoztatok és együtt imádkoztatok. Ha együtt és egymásért imádkozunk, ha együtt tesszük a dolgunkat a szeretetszolgálat terén ezért a világért, amelyet annyira szeret az Isten (vö. Jn 3,16), ez a legkézzelfoghatóbb út a teljes egység felé.” Mi volt a közös gondolkodás és imádkozás, amit Ferenc pápa említett?

– Igen, ez egy nagyon meglepő és örömteli fordulat volt, amit részben Pannonhalma ökumenikus elkötelezettségének és részben Kurt Koch bíboros úr figyelmének köszönhetünk. Ő az idén június 8-án, „Isten és a világ – Vendégségben az Ige asztalánál” címmel megtartott ökumenikus konferenciánk vezető előadója és díszvendége volt. A konferencia megszervezésében Konrád atya mellett nagyon sok pannonhalmi bencés és civil munkatárs munkája is benne volt, erre kaptuk a Szentatyától a megtisztelő szavakat. Diákjaink mesélték, hogy miközben a Szentatya mise előtti találkozói zajlottak, egyszer csak futótűzként terjedt el a hír a tömegben: Pannonhalmát is szóba hozta Ferenc pápa! Ez engem is, sokunkat is nagyon mélyen megérintett.

Mi se elégedjünk meg kevéssel

– Bizonyára nem hagyták feldolgozatlanul a pápai szentmise élményét sem a diákok, sem a szerzetesek. Milyen tapasztalatokkal lettek gazdagabbak?

– Sokat beszélgettünk róla, mindenkinek van egy-egy megindító pillanata, amire szívesen emlékszik. A szentmisén érezni lehetett a közösség és a közös imádság erejét. Talán egyedülálló tapasztalatunk marad mindannyiunknak az, hogy miként tartja mintegy kétszázezer ember együtt a csendet. A pápával együtt csendben lenni és Isten szavára figyelni a közösségben – ez az Egyház. És azt is átéltük, hogy Ferenc pápa pontosan tudja, kik vagyunk mi, akik az eucharisztikus kongresszus nemzetszintű házigazdái lehettünk. A Szentatya a többi között ezekkel a szavakkal fordult a magyar hívekhez: „A himnusz, amely végigkísérte a kongresszust, így szól hozzátok: »A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.«” Hosszan lehetne még sorolni azokat a közösen megélt pillanatokat, amelyekért végtelenül hálás közösségünk, és amelyek hisszük, hogy mindannyiunkat gazdagítottak. Helyette azonban hadd idézzem fel Ferenc pápa egy másik gondolatát a szentmiséből. „Engedjük, hogy a találkozás Jézussal az eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Csakúgy, mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, aki megtört kenyérként életét adja a világért. Akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová.”

– Lüktető lelki központnak nevezte Pannonhalmát Ferenc pápa. Milyen párhuzamokat lát Cirill főapát úr a Szentatya által hirdetett eszmeiség és a pannonhalmi bencések cselekvő szellemisége között?

– Ferenc pápa minden emberi és egyházfői gesztusából az sugárzik, hogy az emberekhez közel lépő Krisztus tanúja akar lenni a világban. Meg akarja érteni, mi van az emberi szívben, és a konkrét emberi sorsokat, történeteket szeretné személyesen Istenhez vezetni. A mi pannonhalmi bencés közösségünknek huszonöt évvel ezelőtt éppen ezt a küldetést és feladatot adta a monostort felkereső II. János Pál pápa: „Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai előtt. E mindennapi úton álljon előttetek védőszenteteknek, Szent Mártonnak a példája, aki azt adta, amije volt: köpenyének felét a szegénynek, valójában magának Krisztusnak.” Nem tehetünk mást, mint hogy meghívjuk a lehető legtöbb embert a monostor falai közé, hogy gondjaikat és örömeiket letegyék és megosszák az Istennel, önmagukkal és a testvéri közösséggel folytatott párbeszédben. Be kell fogadnunk és meg kell értenünk a fiatalok sorsát a gimnáziumban, az idős emberek sorsát a szociális otthonban, a rászorulók sorsát a szociális-karitatív munkánkban, a világban élő honfitársaink örömeit és gondjait akkor, amikor látogatókként, vendégként, turistaként befogadjuk őket. És közben szerzetesként küzdünk saját sorsunkkal, hivatásunkkal, életünkkel is. Mindennapjainkban nagyon személyes sorsokkal találkozunk, és ahogy mindez átvonul Pannonhalma falai között, valóban pulzálni kezd tőle a hely. A pannonhalmi monostor sorsa nemcsak hazánk történelmével forrott szorosan eggyé ezer éve, de az itt élő emberek sorsával is. Talán ez a személyesség az, amelyre Ferenc pápa felfigyelhetett.

Ha Ferenc pápa a fejébe vesz valamit

– „Átgondolom, vajon jövőre vagy a rá következő évben el tudnék-e jönni, mert nagyon sok értéke van a magyaroknak…” – üzent a Magyar Kuríron keresztül a Szentatya. Milyen valós tartalma lehet az üzenetnek?

– Ha Ferenc pápa a fejébe vesz valamit… Azt hiszem, a látogatás során a Szentatya pontosan látta, milyen erő van a fiataljainkban, közösségeinkben, az ökumenikus munkában, a magyar családokban. Látta ragaszkodásunkat és küzdelmeinket is. És pásztorként vissza kíván jönni, hogy erősítsen, vigasztaljon, bátorítson, tanítson minket.

– Szeretnénk remélni, hogy Pannonhalmára is ellátogat legközelebb. Lát erre lehetőséget főapát úr annak ismeretében, hogy a mostani magyarországi látogatáskor is szóba került egy pannonhalmi megálló?

– Rendkívül örülnék, ha Pannonhalma monostora vendégül láthatná Ferenc pápát. Jelenléte és jezsuita bölcsessége valódi energiabank lehet az előttünk álló újabb 25 évre. A Pannonhalmi Főapátság egyházkormányzatilag közvetlenül az Apostoli Szentszéknek van alárendelve. Azt is mondhatnám, hogy ilyen módon Pannonhalmára „hazajön” a pápa. Nagyon örültünk, hogy komolyan szóba jött a pannonhalmi megálló, és ha hosszabb időt tölt majd Magyarországon, terített asztal, imádságos közösség, saját szoba várja majd a Szentatyát. Látogatása nemcsak a „várnak”, hanem Pannonhalma városnak, a területi főapátság minden hívő emberének és a Kisalföld vidékének is megerősítés és ajándék volna.

A Szentlélek szól belőlük

– Cirill atya perjelként fogadta 25 éve II. János Pál pápát Pannonhalmán, most lehetősége volt Ferenc pápával misézni Budapesten. Milyen személyes lenyomatokat őriz ezekről a találkozásokról?

– Mindkettőjüktől karnyújtásnyira voltam és kezet is fogtunk. Van egy különös hasonlóság a két találkozás között: mindketten idős, testileg elgyengült emberek voltak, II. János Pál pápa tizenegy évvel a merénylet után, Ferenc pápa fél tüdővel, nyolcvanöt évesen. Ám amikor elkezdtek beszélni, a szemük sugárzott, a szavaikon átsütött meggyőződésük! Ott állva mellettük egyszerűen tudtam, hogy a Szentlélek szól belőlük!