A győri lepkegyűjtő – Havasréti Béla gyűjteménye 46 éve gyarapszik

– Hogyan lesz valaki agrozoológus?

– Mint sok gyerek, egészen kiskoromtól én is vonzódtam a bogarakhoz. Nagyszüleim Tényőn laktak, és az erdő mellett gyakorta tereltem gyufásdobozba erdei cincért, rózsabogarat, orrszarvúbogarat vagy szarvasbogarat. A természet szeretete aztán a továbbiakban is meghatározta utamat. A győri Révaiban kémia szakos voltam, latint is tanultam, ezek később nagy hasznomra váltak. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen növénytermesztő szakon végeztem, de éreztem, hogy nem ez lesz az én világom.

Barátságban a rovarokkal

– Milyen szakmát választott ezután?

– A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen elvégeztem a növényvédő szakmérnöki szakot, majd tsz-ben, állami gazdaságban szereztem ötéves tapasztalatot, ezután lettem a Győr-Sopron Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának dolgozója. A Győr-Sopron Megyei Növényvédő Állomáshoz kerültem 1989-ben, ahol felügyelőként, majd rovartani szakelőadóként dolgoztam. E munkakör mellett kilenc évig helyettese, majd három évig igazgatója is voltam az állomásnak.

– Mi a dolga egy rovartani szakértőnek?

– Vizsgáltam az engedélyezés előtti rovarirtó szerek biológiai hatékonyságát. Csapdákkal, egyéb módszerekkel kerestem az újonnan megjelenő kártevőket. Ennek a feladatnak a jelentősége nagyon megnőtt az utóbbi években, hiszen az éghajlatváltozás miatt csak lepkéből 10–15 új faj jelent meg az országban. E két fő feladat mellett még számtalan, a kártevő rovarokhoz kapcsolódó munka adódott (határozás, kárfelmérés, életmódvizsgálatok...). A növényvédő állomás ehhez nagyon jó hátteret biztosított, hiszen akkoriban Magyarországon volt Európa legfejlettebb növényvédelmi szakmai hálózata.

Több évtizedes gyűjtési szenvedély

– Mióta gyűjt komolyan lepkéket?

– A lepkéket 1975 óta – azaz 46 éve – a mai napig gyűjtöm és katalogizálom. A Magyar Rovartani Társaságnak is azóta vagyok a tagja. Meg kell jegyeznem, ma országosan jó, ha 150 lepkegyűjtő van. Nagyjából nyolcvandoboznyi lepkegyűjteményem van, ami 7–8 ezer példányt jelent. Feleségem nem mindig fogadta kitörő lelkesedéssel „bogarasságomat”, de ma már támogat, megbékélt vele. Két jóbarátommal évente két-három alkalommal járjuk a környéket (Hövej, Gönyű, Győrszentiván, Koroncó...) vagy éppen Fejér és Vas megyét, és éjszaka lepedővel, higanygőz-lámpával fogjuk be a lepkéket.

A gyerekek fogékonyak a természet védelmére

– Három éve nyugdíjas. Mivel köti le magát?

– Nyugdíjasként is sok feladat talál meg, amelyekben aktivizálhatom magam. Fénycsapdák anyagát vizsgálom rendszeresen a volt munkahelyem megbízásából. A Kertészek és Kertbarátok Győr Városi Egyesületének munkájában is részt veszek. Előadásokat tartok, illetve segítek a Növényvédelmi Napok szervezésében. A növényvédő kamara oktatási bizottságának elnöki tisztét is betöltöm, itt nyolcvanórás tanfolyamokat, illetve növényvédő szakmérnöki továbbképzéseket tartunk.

Alakítottunk egy egyesületet is, amelynek keretében gyerekeknek tartok rovartani szakköröket, ami nagyon hálás feladat. A 10–12 éves korosztály, de még a gimnazisták is nagyon nyitottak, fogékonyak a természet szépségére, működésére, köztük a lepkék világára.

– A nappali lepkék többsége ma védett faj. Ennyire veszélyeztetettek?

– Ki kell mondanunk, hogy a nappali lepkék száma egyre fogy. Ennek több oka is van. A növényvédő szerek, a növekvő légszennyezettség, illetve az élőhelyek eltűnése. A civilizáció, a sok építkezés rombolja az élő természetet, a sokszor erélytelen természetvédelem pedig nem mindig képes hatékonyan védeni a lepkék élőhelyeit. Sok más védett fajt is teljes pusztulásra ítélhetünk így. Ez ellen tennünk kell valamit, melynek első lépése a fiatal korosztály rovartani ismereteinek

bővítése lehet. Azt hiszem, ebben még tudok segíteni.