Népviselet napja – Sokan veszik elő ma a viseletüket

– Az Aurora FolkGlamour márkámmal is azon dolgozom, hogy megmutassam ezeket a csodás hagyományos öltözeteket, kiegészítőként vagy újragondolva a mindennapokban is hordhatjuk – fogalmazott Németh Hajnal Aurora.

A népviselet napjának nagyköveteként mindenkit arra biztat, hogy csatlakozzon a járvány miatt online térbe szorult eseményükhöz és 24-én öltsön magára részben vagy teljesen népviseletet. Készítsen egy fotót és töltse fel a képeket a #NépviseletNapja jelöléssel.

– Számtalan visszajelzés érkezett hozzám, miután a közösségi médiában megosztottam a bejegyzést, sokan írták, hogy ma előveszik a viseletüket. Úgy látom, hogy az emberek fogékonyak a kezdeményezésre. Jövőre szeretnénk nagyobb volumenű, több programból álló rendezvénnyel készülni, hogy minél többekhez eljussunk.

A Köcsögök és Dudák néptáncegyüttes tagja Némethné Kovács Elvira. Elmondta, ő is igyekszik a mindennapi viseletet a népi ruhadarabokkal, kiegészítőkkel kombinálni.

– Ma mi, csoporttagok is találkozunk majd, és szerintem mindenkin lesz népviseletes darab. Szeretek játszani az anyagokkal, színekkel. Egy színpompás, kreatív összeállítást látva nekem mindig jobb lesz a hangulatom. Remélem, mások is hasonlóképpen éreznek, mikor rám néznek.

A népviselet – csakúgy, mint a mai divat – területenként és időközönként változott.

Sajátosságok a megyénkben.

– A népviselet egyik fő szerepe az volt, hogy közelítse viselője alkatát az adott kor ideáljához. Ez a paraszti társadalomban széles csípőt jelentett, melynek érdekében a hölgyek olyan praktikákat vetettek be, mint a számos alsószoknya, vagy a derékra kötött hengeres párna, azaz „kolbász” – mondta el T. Városi Ágnes, a Rómer Flóris-múzeum néprajzos muzeológusa. – A viselet ugyanakkor a társadalmi és gazdasági státuszt is kifejezte. A Rábaközben a módos paraszt- emberek ünnepi öltözetében jelentős szerep jutott a gomboknak, a széles gallérnak, a szalagoknak és a különböző zsinórozásoknak.

Az asszonyok ruházatában vidékünkön igen elterjedt volt a fehérhímzéses fejkendő.

– A környező térségekben máshol is találhatunk fehérhímzéses kendőket, de a nagyon finom szövésű, hófehér anyagból készült, csipkés változat a rábaközi viseletek jellegzetessége. A metéléses technika kifejezetten a csornai asszonyok körében terjedt el. Itt a vékony fehér textilből rendkívül aprólékos, geometrikus mintát vágnak ki és ezt varrják a kendőre. Egy-egy szépen kidolgozott kendő ára egy mázsa búza értékének felelt meg.

Az egymáshoz közel eső településeken nem mindig volt jelentős eltérés a szabásban, a díszítésben, mégis ránézésre lehetett tudni, ki honnan való, például abból, hogy máshogy hordták a kiegészítőket. Kapuváron például a homlok felett hegyesen állt a legfelső kendő, hogy a „kobakkal”, azaz kontytokkal szinte egyenest hozzon létre a fejtetőn. Csornán és Szanyban azonban úgy kötötték meg, hogy laposabb legyen a homlok feletti rész.

– Varrónőnek általában azok a lányok álltak, akiknek kevés esélyük volt férjhez menni. Számukra ez volt a legjobb lehetőség, hogy el tudják tartani saját magukat. Sőt, egy-egy jó üzleti érzékkel rendelkező varrónő akár divatot is teremthetett.

Amikor a XIX. század második felében a megye viszonylag hamar az ország iparosodottabb területei közé került, a népviselet is fokozatos változáson ment keresztül. Divatba jöttek az egyforma anyagból készült szoknyák és felsőrészek, valamint a kobakokat is gyakran díszítették flitterekkel és fémkiegészítőkkel. Természetesen ezek nagyon drága daraboknak számítottak, így gyakran több generáción keresztül öröklődtek a családban.