Csatlakozás folyóeltereléssel: 1905 óta a város része – Győrsziget hat gyárával a térség leggazdagabb települése volt

Levéltári források szerint a szigeti olajgyár tulajdonosa, Kohn Adolf, de a település többi gyárosa is több évtizeden át lobbizott a csatlakozásért, mivel az infrastrukturális fejlesztések és a vámszabályok vonatkozásában sokkal jobb helyzetbe kerültek. A közel ötven évig folyó tárgyalások során a kölcsönös előnyök figyelembevételével megszületett a megállapodás a város és Győrsziget között. Az országgyűlés 1905-ben külön törvényben hagyta jóvá az egyesítést.

Harc a vízért

Az 1905-ös csatlakozás folyományaként Győrben egységes árvízvédelmi rendszert építettek ki, amely a Rábca folyó elterelésével, illetve a töltések magasításával járt együtt. A Rábaszabályozó Társulat munkálatai miatt a Rábca menti olajgyár, az ecet- és szeszgyár, valamint a cukorkagyár elveszítették a működésükhöz szükséges ipari víznyerő helyüket. Így a szigeti gyárosok a folyó elterelése ellen indultak harcba.

Az arrébb rakott híd

A Rábca elterelésével fölöslegessé vált a meder fölötti híd, azt egy új helyre kellett szállítani. Ezt 1908-ban – világszabadalomnak számító technikával – a Magyar Vagon- és Gépgyár hídosztálya hajtotta végre. A hidat az új meder fölé egy darabban szállították át a következő módon: két uszályt a híd alá vontattak és vízzel töltötték meg őket. Az egymás mellett álló uszályokra gerendákból máglyát ácsoltak egészen a hídpályáig. Ezt követően megkezdték az uszályokból a víz kiszivattyúzását, így velük együtt a híd is fölemelkedett. A hidat az új mederhez, a Szarvas utca végéhez szállították, ahol a mai napig mint pinnyédi híd áll.

Családias baráti kör Szigetért

A Győr-Szigetiek Baráti Köre mint civil szervezet már az 1800-as évek végén működött, a vármegye egyik legtekintélyesebb civil szervezete volt. Elnökségébe lokálpatrióta személyek tartoztak, így Sziget jegyzője, és mindenkori tiszteletbeli tag volt a településrész plébánosa. A Szigetben élt nagyszámú szorgos zsidóság igen jó viszonyban volt a többségében katolikus polgárokkal. A településrésznek ecetgyára, kekszgyára, Schmiedl-­féle cukorkagyára, olajgyára, cukorkagyára, tejgyára és gázgyára volt. 1945 után számos magyar civil szervezethez hasonlóan a baráti kör tevékenységét feloszlatták, megszüntették. Néhai Veszprémi György és néhai dr. Sáry István áldozatos tevékenységének és munkálkodásának köszönhetően 1993-ban került ismételten bejegyzésre a Győr-Szigetiek Baráti Köre.

– A Szigeti Baráti Kört 1888-ban egy helyi kéményseprőmester, nevezett Schuller Lajos alapította a falu hagyományainak ápolására. A kéményseprő lányát, Schuller Irént nagyapám, Schmidt Lajos – szintén kéményseprő – vette feleségül, és vette át a baráti kör vezetését 1902-től – mesélte dr. Schmidt Péter, a kör mostani elnöke. – Nagyapámtól a vezetői teendőket 1935-ben édesapám, dr. Schmidt Ferenc joggyakornok, későbbi államügyész vette át. Tevékenységünk legfontosabb célja ma is a hagyományok ápolása. Ennek keretében helytörténeti sorozatokat, helytörténeti kiállításokat, megemlékezéseket szervezünk és bonyolítunk le, kiadványokat jelentetünk meg a településrészen. Munkánkban nagyon sok segítséget kapunk a Győri Városi Levéltár igazgatójától, Bana Józseftől, aki állandó résztvevője rendezvényeinknek.

A baráti kör az elmúlt húsz esztendőben, dr. Schmidt Péter elnöksége alatt rengeteget tett a városrészért. Kezdeményezésükre renoválták a szigeti Szent Rókus-templom toronyóráját, megújulhatott a szigeti plébánia tetőszerkezete, kápolnát tataroztattak, járdával és új tornateremmel gazdagodhatott a városrész. Az egyesület fontosnak tartja a városrész közösségét megmozgató, összetartó rendezvényeket.