Bringa

A bringa az más, az tényleg megy- ha hajtom. Jó pár éve, hogy nagyobb túrákba kezdtünk barátainkkal. Egy hét alatt a Duna forrásától Melkig jutottunk, de megjártuk a Dráva és a Mura völgyét is. Már kétszer körbehajtottunk a Fertő tó körül és egyszer a Balatont is megkerültük, mindössze két és fél nap alatt. A nyáron ez utóbbit megismételni készülök.

A bringa nagyon kényelmetlen ülése a legjobb hely arra, hogy önmagunkat megismerjük. 

Rájöttem például arra, hogy autós utazásaink során mennyi felesleges holmit viszek magammal. A biciklin az egy hetes út minden felszerelését magamnak kell cipelni, ezért az jöhet csak, amire igazán nélkülözhetetlenül szükségem van.

Több alkalommal kapott el el a nyílt színen, Duna töltésen vagy mezők közt kanyargó úton nagy nyári vihar úgy, hogy szállásunk sem volt még. Rájöttem, hogy az autó tágas ülése és biztos teteje kiváló alvóhelyül és  védelmül szolgál. Így  én már nem szorongok, ha autóval útrakelve egy külhoni országban este még nincs szállásunk.

A gyors autópályákon száguldva városok, falvak feliratait sokadszorra olvasva, azt hittem, ismerős helyek. Aztán biciklivel áthajtottam Linzen, Regensburgon, Passaun, benéztem a kis osztrák falvak kertjeibe, elhajtottam a "bocihotelek" mellett, kanyarogtam a szépséges balatoni falvakban, kimerülten zuhantam le a Fertő partján. Azóta mondhatom  csak el, hogy jártam ezeken a helyeken. A lassabb tempó gazdagított.  

Sokszor nehéz a terep, tűzforró és mindíg nagy a Fertő tavi szél. Az a szél, ami egyébként a kerékpárost  mindíg fújja és mindíg szembe. Esik, süt, fúj, menni, haladni kell. Nem más, én magam teszem meg az utat, néha az elemekkel bírkózva. Itt aztán nincs szöveg, nem lehet kimagyarázni, megmagyarázni semmit. Vagy eléred az aznapra kitűzött célt a magad erejéből vagy nem. Ilyen egyszerű. Önmagad erejéből. Mindenért kárpótol, hogy látok,  haladok és megérkezem. 

Egyszóval a bringa jellemformáló.
Természetesen nem -vagy nem csak- ezért járok megszállottan biciklizni, hanem mert élvezem.  

A bringa üléséhez hasonló az a vezetői szék is, amiben ülök. Az is  nagyon  kényelmetlen tud lenni, annak is jellemformáló ereje van, de azt azért sokkal kevésbé élvezem. Érdekes, itt is ugyanaz kárpótol: látok, haladok és (néha) célhoz érek.