A törvényről másképpen.

Belelapozva újra elcsodálkozom azon, hogy miért tekinti a közvélemény a mi hivatásunkat-egyáltalán a jogtudományt- szárazul élvezhetetlennek. Olyan munkaeszközünk a törvény, amelyet régi időkre visszanézve olvasgatni jó, tanulságos, sőt, derűs pillanatokat adó elfoglaltság. 

Szent István az első magyar király "végzeményeinek" első könyve fiához, Imre herceghez írt intelmeket, tanácsokat tartalmaz. Az apa azt írja fiának a külföldiek befogadásáról és a vendégek tartásáról szóló intelemként, hogy "Lám, gyönge és töredékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország." Kell-e ennél megszívlelendőbb intelem itt és most a magyarságnak? Sokszor idézzük és nem tudjuk, hogy István bölcsessége rejlik a passzusban: "Valaki embert öl karddal, azon kard által vesszen el."

A második könyvben törvényt tesz A hitszegésről. "A hitetlen, romlott szívű, hiteszegett ember keze vesztével fizessen a hitszegésért- vagy váltsa meg ötven tinóval." Sok lenne ma a csonka kezű ember- vagy népes a tinóállomány.

Családjogi törvényünk ősi nyomát rejti a passzus, amely azokról szól, "kik az országon kívül szöknek az ő feleségöktől" : "ha valaki szilaj gerjedelmében az ő felesége utálása miá elhagyja hazáját, minden,mit a férj bír vala, legyen az asszonyé, valameddig férjére várakozni akar és senki őtet más házasságra kényszeríteni ne merje." Arról nem ír, hogy a feleség utálása miá az országban maradó, csak az asszonytól elcsángáló férj esetén mi legyen a vagyonnal.

Némi diszkrimináció érhető tetten a rendelkezésben "Arról, ha férjes asszonyok lopnak"; "mivelhogy szörnyűséges dolog és utálatos minden ember előtt, ha férfinép, és még annál is inkább, ha asszonynép tapasztaltatik lopásnak cselekedetében." Az ilyen tolvaj asszony kétszer a férje által "megváltatik", harmadik lopás után "adják el." Kérdés: és kinek kell?

A törvénykezés elé idézéssel hívták anno is a feleket és bizony komoly következményekkel kellett számolni a mulasztónak Szent László király dekrétomainak harmadik könyve szerint. Ebben az áll, hogy "ha valaki a bíró pecsétjét megvetvén, az idézésre elő nem áll, először öt pénzzel bűnhődjék,másodszor ismét annyival, harmadszor veszítse ügyét és megnyírt fejjell adják el adósságáért."

Szent László egyfelől  óvta a bírói tekintélyt, mert azt rendelte, hogy "ha valaki pedig azt hireszteli, hogy a bíró nem ítélt igazán, és meg nem bizonyítja, öt pénzt fizessen"- de elvárásként támasztotta a ma divatos szóval kifejezett időszerűséget is, hiszen azt parancsolta, hogy " ha valaki a bírák közül harmincz napon tul halogatja a pert, csapják meg."

Az állandóan változó életviszonyok tükörképe a törvénykezés, hiszen a létező életviszonyokból keletkezik, azokra alkalmazandó. Aki meg akar ismerni egy kort, vegye elő a törvényeit. Tanulhat is, derülhet is. Remélhetőleg az utánunk jövő nemzedékek is olvasnak belőle  majd korunkról. Feltehetően  tanulnak is, derülnek is. Ami egészen biztos, hogy a túlszabályozások miatt  bosszankodni fognak.