Mozgás, öröm és agytorna: szeniortánc a győri nyugdíjasegyetemen

Egy óra vidámság, már csak azért is szeretem. Meg aztán a fejem búbjától a lábam ujjáig felüdülve megyek ki a teremből"

– nyilatkozza az egyik résztvevő a kivetített videofelvételen. A szenior örömtáncról tartott előadást Faragóné Tóth Zsuzsanna szociálpedagógus, szeniortánc oktató a Széchenyi István Egyetemen. A nyugdíjasegyetem résztvevői a gyakorlatban is kipróbálhatták, milyen is a mozgás, az öröm és az agytorna kombinációja, a szeniortánc.

A résztvevők a gyakorlatban is kipróbálhatták a szenior örömtáncot.

Nyolcvan éves anyósa mondta még a hetvenes évek közepén egy német tánckoreográfusnak, hogy gondolhatna az idősekre is, mert nehezebben mozognak ugyan, de táncolni ők is szeretnek. Ilse szerette az anyósát, és megalkotta a sétalépések kombinációjából álló, az idősek szervezetéhez igazodó, ízületkímélő szenior örömtáncot, ami aztán hamar hódító útra indult, először Nyugat-Európában, míg végül pár évvel ezelőtt eljutott hazánkba is.

Faragóné Tóth Zsuzsanna Magyarországról az első oktatói csoportban végezte el a tanfolyamot az Osztrák Szeniortánc Szövetségnél 2017-ben, és ma már főállású táncoktató, tizenhét helyen tanít. „Ide nem kell feltétlenül párt, partnert hozniuk magukkal. Nincsen szükség előzetes tánctudásra sem. Ráadásul a szenior táncban szabad hibázni, mert ez egy örömtánc. Folyamatosan lehet csatlakozni a csoporthoz. A táncoktató pedig minden alkalommal új lépéseket tanít. Az örömtánc jó a depresszió, a magány ellen is, hiszen új kapcsolatokat, barátságokat teremt, nyitottabbá teszi a résztvevőket" – sorolta a szeniortánc előnyeit előadásában az egyetemi csarnokot ismét megtöltő hallgatóságnak.

Faragóné Tóth Zsuzsanna az osztrák Szeniortánc Szövetségnél vizsgázott oktató. Fotó: Májer Csaba József

Mozgás, öröm, és agytorna. Ezzel a három jellemzővel foglalta össze a kíméletes sporttevékenység lényegét, amit akár életünk végéig is űzhetünk. A szeniortánc fejleszti az orientációt, a memóriát, a koncentrációt, az egyensúlyérzéket, növeli a magabiztosságot, fittebbek leszünk tőle, egyszerűen boldoggá tesz. Sohasem késő elkezdeni, életerőt adó szertartássá válhat. És ami talán a legfontosabb: azáltal, hogy minden egyes foglalkozáson új táncot, lépéseket tanulnak a résztvevők, az elmét is karban tartja, feléleszti a szunyókáló agysejteket. Ezáltal pedig sokkal nagyobb százalékban csökkenti a demencia kialakulásának esélyét, mint a fizikai-, vagy a szellemi aktivitás önmagában. Egyszerre mozgatja meg az agyat és a lábat.

Egy-egy foglalkozáson, miközben táncolva sétálnak, átlagosan két-három kilométert gyalogolnak az idősek úgy, hogy észre sem veszik, milyen sokat mozogtak. A szenior örömtánc közösségi táncot jelent, körben, sorban, vagy dupla körben táncolnak a résztvevők. Ülő változata is van. Mindkettőt a gyakorlatban is kipróbálhatták a nyugdíjasegyetem hallgatói. Először az oktató ritmikus beszédére, majd hangulatos, vidám zenére sajátították el a lépéseket a szenior táncosok. Érezhették, ahogy leolvad róluk a stressz, fittebbek és vidámakkal lesznek, miközben az újonnan tanult lépések sorrendjére is figyelnek. „Én még úgy csináltam volna" – ez volt az első megjegyzés, a mikor leállt a zene a csarnokban.

Az ülőtánc egyik mozzanata: szervusz, szomszéd!

Dicsérem a táncot. Oh, ember, tanulj táncolni, különben az angyalok a mennyben semmit se tudnak veled kezdeni"

– idézte a mindig mosolygós Faragóné Tóth Zsuzsanna Szent Ágostont az előadást tapssal megköszönő hallgatóságnak.