Magyar néptáncosként Londonban

Már tízéves korában elkezdett néptáncolni Acsai Boldizsár, amikor a győrújbaráti iskolába járt, ahol szakkörben volt erre mód. Persze kisfiúként nem a hagyományápolás vonzotta, hanem a barátkozási lehetőség. Így lett alapító tagja a Csobolyó néptáncegyüttesnek, ahol 15 éven át táncolt. Szalóki Géza tanítványaként azt látta, ugyanannyira fontos a határozott irányítás, mint a csapatmunka és a közösségépítés.

A magyar kultúra napján Londonban a Hunique Dance Néptáncegyüttes is fellépett.

– Közel került a szívemhez gazdag népi kultúránk és megtapasztaltam, hogyan lehet a tánctudással másoknak örömet szerezni és azt is, érdemes az időnket táncostársainkra áldozni. A nagyobb fellépéseket ugyanúgy élveztem, mint az önkontrollra, erőbeosztásra szoktató elvárásokat, hiszen a táncban pontosnak kell lenni – emlékezett vissza ezekre az időkre a győrújbaráti férfi, aki műszaki menedzseri diplomát szerzett és szeretett volna külföldön tapasztalatokat szerezni, angolul jól megtanulni. Ezért pénzt gyűjtött – félretette keresetét, eladta a robogóját –, hogy Londonba mehessen, ahol a már korábban odaköltözött barátja segítette a kezdetekkor.

Akkoriban nehezebb volt a szálláskeresés, az elhelyezkedés, de talált állást szakmájában, szervizeléssel foglalkozik. Szeretne majd előrelépni, de anyagilag is megbecsülik és olyan az időbeosztása, hogy önkénteskedhet. Már 11 éve él a szigetország fővárosában, ő vezeti a 2008-ban alakult, mintegy száz tagot számláló Hunique Dance Néptáncegyüttest.

– Eleinte a találkozáson volt a hangsúly, és akik otthon néptáncoltak, azok ezt folytatni akarták, sőt, itt ez még fontosabb lett. Külföldön élve a munka az első, a biztos pénzkereset, de a stressz miatt még inkább kell a feltöltődés. Ezért tagjaink egy próbát se hagynának ki. Távol vagyunk rokonainktól, de az együttes az otthon melegének érzését adja. Különböző korúak, szakmájúak, a magyar nyelvterület különböző részeiből érkezők alkotnak közösséget. Több párkapcsolat köttetett a csoportban, olyan is, amiből házasság, három gyerek lett – mondta el Boldizsár és hozzátette: a többség Londonban tanulta meg a magyar néptáncok alaplépéseit. Szerinte idegenben felértékelődik a szülőföld kultúrája, de megismerkedett csoportjukban hagyományainkkal kanadai, szlovák, lengyel, román, japán, brit táncos is. Boldizsár hetvenéves főnöke is értékeli, hogy táncol, mert ő is eljár boogie-zni.

Acsai Boldizsár

A britek rácsodálkoznak táncainkra, így a Hunique Dance tagjai az Egyesült Királyságban több helyen felléptek. Táncházakat tartanak, a forgatós után zsíros kenyeret, hazai befőttet esznek. Magyarországról néptáncoktatókat, zenekarokat hívnak meg próbáikra. Ha kell, önkénteskednek, így szervezték meg nemrég a III. Hungarian Culture Dayt, a magyar kultúra napját Londonban. A fesztiválon mintegy negyven kézműves, száz fellépő, négyezer vendég vett részt, magyar ételeket kóstolhattak. Főszervezőként Boldizsár annyit mondott: „A világ pörög, a kultúra örök. Érdemes időt szánni arra, hogy a kultúra révén boldogságot adjunk, hogy a szívünket megmutassuk. Még országimázst is építünk így, bár nem szándékosan" – mondta végezetül Acsai Boldizsár.

A Hunique Dance tagja a Magyar Kultúra és Örökség Alapítványnak (Hungarian Culture and Heritage Society) – ezekről a szervezetekről a Facebookon található meg több és részletes információ. Londonban egyébként működik egy másik néptánccsoport is, amelyben érdekes módon a magyar folklórral foglalkoznak, de a Balaton elnevezésű csoportnak csak brit tagjai vannak.