Kijuttatás előtt jelentősen csökkenteni kellene a hígtrágya ösztrogéntartalmát

Dolgozatában azt vizsgálta, hogy az ösztrogének (női nemi hormonok) és az ösztrogénhatású gyógyszerek milyen mértékben vannak jelen a tejelőszarvasmarha-telepek hígtrágyájában. Magyarországon ez volt az első, ilyen jellegű tanulmány.

Arról bizonyára sokan hallottak már, hogy a szarvasmarha telepeken keletkező metángáz jelentős mértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz, hiszen egy-egy tehén a tej mellett naponta hozzávetőlegesen 0,1 köbméter metángázt is termel. Arról talán kevesebben tudnak, hogy a tehenészeti telepeken keletkező nagymennyiségű, a tápanyagutánpótlás szempontjából egyébként nagyon hasznos hígtrágyával együtt ösztrogén (női nemi hormon) hatású anyagok, gyógyszer-és vegyszermaradványok, antibiotikumok kerülhetnek ki a természetbe, a talajba és az élővizekbe, azokon keresztül az élő szervezetekbe is. Így például az ösztrogénhatású agyagok összezavarhatják a halak vagy a vízimadarak viselkedését, veszélyt jelenthetnek szaporodásbiológiai szempontból.

Dr. Konczosné Prof. Dr. Szombathelyi Márta gratulált Gubó Eduardnak az OTDK-n elért első helyezéshez. Fotó: Májer Csaba József

A világ teljes lakossága körülbelül 30 000 kg/év természetes szteroid ösztrogént és további 700 kg/év szintetikus ösztrogént kizárólag a fogamzásgátlók által juttat ki a természetbe. Azonban az állattartásból származó ösztrogének ennél jóval nagyobb mennyiséget tesznek ki. Például az Egyesült Államok és az Európai Unió állatállományának éves ösztrogén kibocsátása 83 000 kg/év, ami az emberi kibocsátás több mint kétszerese. Az ösztrogének elengedhetetlenek a normál humán fiziológiához, de káros hatással lehetnek, ha a környezetben felhalmozódnak, és bejutnak az emberi táplálékláncba.

Gubó Eduard, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának mesterszakos környezetgazdálkodási agrármérnök hallgatójaként kezdte vizsgálni először a TDK-dolgozatában, hogy milyen mértékben vannak jelen ösztrogénhatású anyagok a hígtrágyában. Kutatásait négy hígtrágyás rendszerű, tejelőszarvasmarha-telepen egyéves ciklusban végezte, figyelve az évszakonkénti, és a tárolás hatására változó arányokat. Megállapította, hogy nagy mennyiségű, akár 50 000 ng/l ösztrogén és ösztrogénhatású anyag is lehet a tejelőszarvasmarha-telepek hígtrágyájában. E szerint a mezőgazdasági melléktermékek termőtalajra történő kijuttatásával olyan anyagok is kikerülhetnek, melyek negatívan befolyásolhatják egyes növények fejlődését, beltartalmát, a felszíni vizekbe szivárogva pedig a vízi ökoszisztémát is megzavarhatják.

A hígtrágya megjelenése a nagyüzemi állattartó telepek létesítésével párhuzamosan az 1970-es évek elejére tehető. Magyarországon ez az első olyan tanulmány, ami a hígtrágya ösztrogéntartalmának vizsgálatával foglalkozik.

A mosonmagyaróvári karon diplomát szerzett agrármérnök az „Ösztrogének és ösztrogénhatású gyógyszerek jelenlétének vizsgálata tejelőszarvasmarha-telepek hígtrágyájában" című TDK-dolgozatával első helyezést ért el idén tavasszal az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Konzulense Prof. Dr. Szakál Pál egyetemi tanár és Dr. Plutzer Judit, Nemzeti Népegészségügyi Központ hidrobiológusa volt. Vizsgálatait jelenleg a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskolában folytatja PhD-hallgatóként a Széchenyi-egyetemen.

Olyan területet kerestünk, amit eddig kevésbé kutattak, ugyanakkor komoly kihatásai lehetnek. Azt kezdtük vizsgálni, hogy kimutatható értékekben van-e jelen ösztrogénhatású anyag a hígtrágyában. Mivel nagyon nagy mennyiségben találtunk, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a témát tovább lehet, és tovább is kell vinni, így a tudományos diákköri munka után a PhD kutatásom is ezzel foglalkozik. Most azt kezdtük kutatni, hogy a hígtrágyával talajba jutó ösztrogének a talajlakó élőlényekre milyen hatással vannak, illetve a növények fel tudják-e venni azokat, és ha igen, akkor milyen eséllyel kerülnek be a táplálékláncba"

– mondja Gubó Eduard, aki jelenleg doktori tanulmányai mellett agrár- és környezetvédelmi mérnökként dolgozik egy nemzetközi cégcsoportnál. Még nem döntötte el, hogy az akadémiai szférában, vagy a termelésben képzeli-e el hosszútávon a jövőjét, de kimagasló eredményei alapján biztosak lehetünk abban, hogy mindkét területen tárt karokkal fogadják.

A tehenek egyrészt folyamatosan választanak ki ösztrogéneket, illetve hormonkezeléseknek is alávetik őket például abban az esetben, ha a termékenyítés előtt nem ivarzanak. Ilyenkor hormonhatású gyógyszeres kezeléseket kapnak. Ezek a mesterséges anyagok azért veszélyesebbek a környezetbe kerülve, mert hosszabb idő alatt bomlanak le"

– magyarázza Eduard, hogyan is kerülhetnek ösztrogénhatású anyagok a hígtrágyába.

Magyarországon a hígtrágya kijuttatása talajtani szakvéleményhez kötött. Vizsgálják például a célterület talajának humusztartalmát, összetételét, a terepviszonyokat, mint ahogy azt is, hogy mennyi szervesanyagot tartalmaz a hígtrágya, és ennek függvényében állapítja meg a hatóság, hogy mekkora mennyiséget lehet kijuttatni egy adott területre évente. Azt viszont nem nézik, hogy mennyi ösztrogénhatású anyagot, antibiotikumot, más gyógyszer- és vegyszermaradványt tartalmaz.

Nagy mennyiségben keletkezik hígtrágya a tehenészeti telepeken, és valamit kezdeni kell vele. Ugyanakkor az előzőekből is látszik, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a kijuttatására. Megfelelő kezelésekre lenne szükség, azok után viszont valóban nagyon hasznos tápanyagutánpótlást jelenthetne a szántóföldi növénykultúrákban. Például azokon a telepeken, ahol szeparátort is alkalmaznak, csökkenthető az ösztrogénhatású anyagok aránya a hígtrágyában. Megfelelő kezeléssel elérhető bizonyos szintű tisztítás, de vizsgálataink szerint teljes mértékben nem lehet eltávolítani ezeket az anyagokat"

– mondja Gubó Eduard, akit a gazdászkar TDT-elnöke kimagasló tudományos eredményei alapján a Pro Scientia Aranyérmesek társaságába is jelölt az elmúlt napokban.