Idősek segítenek időseknek Győrben

2006-ban készült egy felmérés a Győrben élő idősek egészségéről. Riasztó eredmények születtek: az 50 év felettiek több mint fele depressziós, minden negyedik egyedül lakik, a 80 évnél idősebbek 43 százaléka pedig magányosan él. 

 Miklósyné Bertalanfy Mária, Győr WHO-koordinátora felismerte, hogy a kutatás nemcsak a problémát tárta fel, de a megoldást is tálcán kínálja. Látott ugyanis egy adatot, amely szerint a megkérdezettek közel negyede szívesen vállalna önkéntes munkát. Bári Olgával, az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület akkori elnökével kidolgozták a megoldást, a város pedig felkarolta 2009-ben az ötletet és azóta is gondoskodik a beszélgetőhálózat működtetéséről. A forrást időnként egy-egy elnyert pályázat egészíti ki.

A beszélgetőhálózat tagjai ugyanazt vállalták, minden héten meglátogatják egy magányos társukat. A közösen eltöltött idő oldja az elszigeteltség érzését, segít megőrizni a mentális egészséget, lassítja a leépülést. Ugyanazért dolgoznak, és ugyanazt élik át mindannyian. Ez köti őket a csapathoz, van, akit a kezdetek óta.

Nőnapi köszöntővel egészült ki a beszélgetőhálózat tegnapi összejövetele. A találkozó közös tornával, aztán a szokásos kiscsoportos foglalkozásokkal folytatódott, amelyeken az idősek megoszthatják egymással az élményeiket, tapasztalataikat, feltöltődhetnek és támogathatják egymást. Fotók: H. Baranyai Edina

Horváth Andrásné Anni néni 91 éves, a győri nyugdíjas egyike annak a 16 önkéntesnek, akiket 2009-ben az első csoportba toboroztak. Ahogy akkor neki, azóta is minden évben részt kell venniük a jelentkezőknek egy tréningen.

A hivatásos társalkodók munkája egy kicsit hasonló a lelki segélyhez, klinikai szakpszichológusok ismertetik meg velük, hogy testtartásukkal, magatartásukkal, megjelenésükkel miként biztosíthatják beszélgetőtársaikat figyelmükről és bizalmukról. Helyzetgyakorlatokat elemeznek, megtanulják, hogyan kell tapintatosan keretet adni a találkozásoknak, és legyőzni magukban a kiszolgáltatottság érzetét.

A visszajelzések már az első időkben pozitívak voltak, olyannyira, hogy azóta is évente megismétlik a toborzást és a tréninget. A hálózat jótékony hatással van magukra az önkéntesekre is, a folyamatos képzések hozzájárulnak szellemi frissességük megóvásához, és segít aktivitásuk fenntartásában. Hiszen ha esik, ha fúj, tudják, hogy menniük kell, mert várják őket a megbeszélt időpontban.

Balassa Dezsőné Irma néni, Horváth Andrásné Anni néni, Baranyai Gyuláné Teri néni és Tölösi Jánosné Kati néni.

A hálózatnak jelenleg több mint 70 tagja van, amelyből 60–65-en aktívak. Mindig van lemorzsolódás, van, aki otthonba kerül, lekötik az unokák, de néha betegség áll a háttérben. Az sem ritka, hogy beszélgetőtársat veszítenek el, ilyenkor kell egy kis idő, amíg az önkéntes idősnek sikerül feldolgoznia a veszteséget, és újra nyitni tud egy másik ember felé. 

Mint Anni néninek, aki nemcsak tapasztalata, de kora és ereje szerint is oszlopos tagja a csapatnak. Mindennap tornászik, egy órát gyalogol, ha pedig esik az eső, lépcsőzik pár emeletet. Bármit csinált élete során, az szolgálatot jelentett. Az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület külső tagjaként ma is gyakran ad tanácsot szociális ellátások igénylésével, nyugdíjügyekkel kapcsolatban. Hogy tájékozódni tudjon, úgy döntött, megtanulja, hogyan kell használni a számítógépet. Az idők során három beszélgetőtársa volt, ketten elhunytak, egy pedig elköltözött. Az önkéntességet nem adja fel, öröm számára, hogy segíthet. „Arra kell figyelni – mondja –, hogy megtudjuk, mi érdekli a másikat, a tánc, a sport vagy épp a színház. Aztán már minden megy a maga útján."

A beszélgetőhálózat tagjai a képzést követően hivatalos megbízólevelet kapnak a polgármester aláírásával, az első kapcsolatfelvételre pedig az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény Gondozási Központja munkatársának kíséretében mennek, akit a társaságot igénylő idős általában már ismer.