Horváth András: szórakoztatóművész a fizika varázsvilágában a győri egyetemen - fotók

Bő tíz éve nagy sikerrel rendezte meg a Kisalföld a Széchenyi István Egyetemmel közösen az első Gyerekegyetemet, ahol az egyik leglátványosabb előadás a csillagok közé vitte, és vízrakétás kísérletre hívta a diákokat. Később a Nyugdíjasegyetem a Gyerekegyetem népszerűségét is meghaladta, és az egyik legemlékezetesebb előadás az Univerzum történetéről szólt. Közös bennük, hogy mindegyiket Dr. Horváth András, a Széchenyi István Egyetem csillagász-fizikusa tartotta, akivel annak apropóján beszélgettünk, hogy nemrégiben nevezték ki rektorhelyettessé.

Miért nincs elég varázslótanonc?

Hiába érdekes a fizika világa, az utóbbi évtizedekben divat lett azzal kérkedni, ha valaki utálja a matekot, a fizikát, és messzire elkerüli a természettudományokat. Az egész európai kontinensen és Amerikában is a szükségesnél kevesebben mennek természettudományos, informatikai, mérnöki pályára. Ennek mélyebb okai vannak annál, hogy hol, milyen is a tanterv.

Előadásain, amikor csak teheti, látványos eszközökkel szemlélteti az elhangzottakat.

Mindenki szereti a nagy kijelzős mobilt, de kevesen érdeklődnek a készülék működése iránt, és még szűkebb réteg törekszik a mobilkommunikáció lényegének megértésére. Az embereknek elég, ha van egy szűk "varázslóréteg". Ők majd egy csettintéssel előhozzák a semmiből ezeket az okoskütyüket, a mobilt, a kiszolgáló robotot. Hajlandóak még a varázslókat is megfizetni azért, hogy nekik csak egyetlen gombot kelljen megnyomniuk a készülék életre keltéséhez. Viszont ha így nevelkednek a gyerekek, ha mindenki csak használni akarja a digitális korszak eszközeit, akkor nem lesz elég varázslótanonc"

– mondja Dr. Horváth András.

Kétségtelen, hogy egy ilyen varázslóképzőt elvégezni, azaz mérnök, informatikus diplomát megszerezni nem könnyű. Megtanulni azokat a fránya varázsszavakat, bonyolult képleteket. A többség nem akarja megfizetni annak az árát, hogy maga is varázsló lehessen, és ez már civilizációs szintű probléma. Persze egy jó fizikatanár is sokat tehet azért, hogy mindez megváltozzon. Én is ezen igyekszem"

– mondja az új széchenyis rektorhelyettes.

Nem létezik könnyen járható, királyi út a fizikához sem

Dr. Horváth András még 1992 szeptemberében kezdett oktatni főiskolai tudományos segédmunkatársként Győrben. Fiatalon, 34 évesen lett tanszékvezető 2002-ben, négy év múlva pedig már a dékánhelyettesi pozíciót is betöltötte az akkor még létező óriási, Műszaki Tudományi Karon, ami gyakorlatilag az egyetem kétharmadát adta.

Elegendő tapasztalat gyűlt össze bennem, és bizalom irántam az egyetem vezetése részéről ahhoz, hogy először rektori megbízottként, és mostantól már rektorhelyettesként járuljak hozzá az oktatás minőségének javításához, a hallgatói lemorzsolódás csökkentéshez"

– mondja Horváth András.

Szerinte az, hogy valakiből jó oktató válik-e, adottság kérdése is. Ehhez hozzá kell tennie egy jó adag munkát, és mindig bele kell élnie magát a hallgatók helyzetébe: vajon mit tudtak megérteni mindabból, amit szeretne átadni nekik? Ráadásul a diákok tanulási szokásai az idő függvényében is változnak. Teljesen mások most, mint húsz évvel ezelőtt.

A Gyerekegyetemeken is rendszeresen aktív szerepet vállal.

Arról sem szabad megfeledkezni közben, hogy nincs könnyen járható, királyi út sem a matematikához, sem a fizikához. Mindegyik fegyelmet, foglalkozást, tanulást igényel. Ez a fegyelem társadalmi méretekben ugyanakkor már nincs meg. Azt kérdezik a diákok már az általános iskolában is, hogy miért lesz jó, ha fizikát, matekot tanulnak. Mondjuk meg nekik azonnal - követelik. Azt mondják: Soha nem használok trigonometriát az életemben, tehát feleslegesen töltöm vele az időt. Ez a szemlélet vezet oda, hogy az egész európai civilizációban szinte könyörögni kell a gyerekeknek, hogy a természettudományokat válasszák. Pedig jó kereshetnének, és azonnal lenne állásuk informatikusként, mérnökként egyaránt.

A fiatalok nagy része nem vállalja fel, hogy olyan száraznak tűnő dolgokat is megtanuljon, amik a műszaki világ megértéséhez kellenek, és az adott pillanatban még nem látszik a hasznuk. A sok ok egyike a társadalom fogyasztói, azonnali igénykielégítésre törekvő jellege, ami arra sarkallja az embereket, hogy folyamatosan vásároljanak, és sokkal gyakrabban cseréljék le a dolgaikat a szükségesnél. Az "attól leszel boldog, ha sok javat felhalmozol" szemlélet mellett pedig ugyanúgy elsorvad a világ megértésére való törekvés, mint az emberi kapcsolatok. Mindebbe már a természettudomány se fér bele.

A fogyasztói társadalom rákfenéje ráadásul a klímaváltozással kapcsolatban is megjelenik. Bár valószínűleg nem a fizikusok lesznek azok, akik ezt a kérdéskört kezelni tudják, azért határozott véleményük lehet, és van is róla, ahogy a csillagász és fizikus végzettségű Dr. Horváth András egyetemi docensnek is.

Minden klímamodellünk bizonytalan

A klímaváltozás valóban az emberiség legnagyobb problémái közé tartozik. Ugyanakkor sajnos, sokan kellő tudás nélkül mantráznak propagandaszólamokat, elfedve a klímaváltozásokkal kapcsolatos valódi kérdéseket. Az atomenergiát például nem lenne szabad ignorálni. Az alternatív energiaforrásokra jelenleg még nem alapozhatunk, mert nincsenek jó energiatárolási formáink. Ha valaki a klímának akar jót tenni, az fektessen sok pénzt például a jelenleginél sokkal hatékonyabb energiatárolók fejlesztésébe. Ez volna az egyik feltétele annak, hogy alaperőmű-kiváltásra lehessen mondjuk használni a napenergiát a rektorhelyettes szerint.

Másik fontos probléma, hogy jelenleg még nem értjük kellő mélységben a klímaváltozással kapcsolatos folyamatokat. Rengeteg összetevőt kell ugyanis figyelembe venni hozzá. Egy példa: az emelkedő átlaghőmérséklet növeli az erdőtüzek számát, de hogy az így keletkező plusz széndioxid mennyisége mekkora, nem ismert pontosan. Ez és a hasonló, több lépcsős hatások megváltoztatják az eddigi modellezéseink eredményeit. Mivel még nem tudjuk az összes lényeges kölcsönhatást figyelembe venni, ezért minden létező modellünk bizonytalan"

– világít rá Horváth András.

A valóság igen komplex, és a túlegyszerűsítés veszélyes. Például kineveztük fő gonosznak a széndioxidot. Igen, okoz üvegházházhatást, és nagyon jelentős hatással bír. De mi lesz abból, hogy csak erre az egy összetevőre fókuszáltunk? Emlékezhetünk arra, hogy évtizedeken át a dízelmotorok felé terelték az autóipart. A dízelautókkal ez az egyetlen emissziós paraméter valóban jobb lett, ugyanakkor számos más jellegű, káros kibocsátás jelentősen növekedett. És ma már láthatjuk, hogy mindez hova fajult. Most éppen a nejlonzacskóknak megyünk neki, biztosan joggal, de lehet, hogy ezalatt lemaradunk a lényegről, és nem látjuk a fától az erdőt"

– figyelmeztet a Széchenyi Egyetem fizikusa.

Ne cseréljük le divatból a még használható eszközöket!

Mint tehet közben ez egyes ember a maga szintjén a klímaváltozás mérséklésére? Horváth András a sokféle véleményt elolvasva azt szűrte le, hogy a teljes széndioxid kibocsájtást tekintve lényegében alig számít az, hogy mindig lekapcsoljuk-e magunk után a lámpát, vagy teszünk-e apró takarékoskodási lépéseket otthon. Persze, figyeljünk rá, a zsebünkre is megy, de a klímaváltozás szempontjából mindez elhanyagolható. Még az is kis jelentőségű, hogy mennyit megyünk autóval, hiszen a legnagyobb szennyezést messze nem a közúti közlekedés okozza. Sokkal fontosabb lenne például, hogy minden dolgot addig használjunk, ameddig csak lehet. Ne cseréljük le divatból a még használható eszközöket. Még egy laptop előállításához is a különféle összetevőkből két köbméternyi(!) nyersanyagra van szükség. Ha csak a divat, kényelem miatt cseréljük le eszközeinket, azzal okozzuk az igazán nagy környezeti terhelést.

Szerintem tehát, ha egy üzenetet kellene megfogalmazni, hogy mit tegyél a klímaváltozás ellen, az az lehetne, hogy fogyassz kevesebbet, és használj mindent, ameddig csak lehet! A "fogyassz kevesebbet" ugyanakkor az egész társadalmi alapkoncepcióval, a fogyasztói társadalom alapelvével ellentétes. Ha mindenki kevesebbet fogyasztana, az a GDP-növekedést követelő gazdasági rendszerüket alapjaiban rengetné meg. Lehet-e úgy növelni a GDP-t, hogy csökkenjen közben a környezeti terhelés? Nem az én szakterületem, de erősen kételkedem ebben"

– mondja Horváth András.

Dr. Horváth András "A fizika nyitott kérdései – avagy mit kutat Sheldon Cooper?" címmel tartott előadást a kutatók éjszakáján, és a Star Trekből ismert kézjellel köszönt el hallgatóitól. Fotó: Horváth Márton

Drámai témákról beszélgetünk, miközben a tudományos kérdések megoldása, a fizika oktatása szórakoztató is lehet. "Én az élményt szeretném továbbadni, megosztani másokkal. Megmutatni, hogy ez a világ mennyire érdekes, és kiváltani a közönségből az "azta!" érzést. Az előadóteremben egyfajta szórakoztató művésznek is érzem magam. Ha a hallgatóságot érik ilyen impulzusok, másként fognak gondolkodni a műszaki, természettudományos területekről, és talán rálépnek arra az útra, hogy mérnök, informatikus, természettudós válhasson belőlük" – vallja az egyetemi oktató, aki kutatóként is jelentős eredményeket ért el.

Hogyan lehet modellezni számítógéppel az emberi látást?

Otthonosan mozog a digitális képfeldolgozáshoz és a színelmélethez köthető területeken. Az egyetem és a Petz Aladár Megyei Oktatókórház kollégáival közösen a vastagbélpolipokat kategorizálják digitális felvételek alapján. Az a cél, hogy endoszkópos képekből a gép lehetőleg az embernél nagyobb pontossággal mondja meg, hogy veszélyes, vagy nem veszélyes kinövésről van-e szó. Ha sikerül pontos szoftvert létrehozni, annak emberéletekben mérhető haszna lesz. Az pedig nagy motiváló erő.

Vizsgálja azt is, hogy a színelméletben a digitális fényképezőgépek segítségével miként lehet kiterjeszteni a színmérés lehetőségét. Két doktoranduszával pedig azt kutatják, hogyan lehet számítógéppel modellezni az emberi látást, mi is történik a retinán. A retina sajátosságainak köszönhető, hogy a látómező szélei felé egyre életlenebbül látunk, vagy például amikor szembe világítanak bennünket, a látóterünk egy részén nem jól érzékeljük a fényt egy ideig. Erre felírtak egy matematikai modellt, amit egy saját fejlesztésű számítógépes program old meg és részleteiben mutatja ezeket a folyamatokat.

Bármihez is nyúl Horváth András, érezhető, hogy belső örömből fakadó, magával ragadó lelkesedéssel teszi. Az évek során ízig-vérig a fizika nagykövetévé vált a Széchenyi István Egyetemen.