2014.06.04. 15:54
Az Arrabona 100 dolgozója együtt pezsgőzött Győrben - fotók
A '80-as években fogalommá vált Magyarország egyik első nyugatias szemléletű áruháza. A munkatársak közül több mint százan elevenítették fel a nyitás izgalmait, mi pedig az Arrabona első igazgatóját és két munkatársát faggattuk.
"A Facebookon indítottam olyan csoportot, ahol a régi arrabonások találhatják meg egymást. Ahogy telt-múlt az idő, egyre többen lettünk. Majd egyre több egykori kolléga fogalmazta meg: nem csak az interneten, hanem személyesen is találkoznunk kellene! Először úgy terveztük, hogy összegyűlünk harmincan-negyvenen egy nádorvárosi kávézóban.
Amikor azonban több mint százan jelezték vissza érkezési szándékukat, nem volt mese, étterem után kellett néznünk. A buli végül remekül sikerült: a régi szép emlékek rengeteg mosolyt csaltak az arcunkra" - kezdte Kállai Éva főszervező, aki pénztárosként dolgozott Győr első igazi áruházában.
A mozgólépcső a nyitás után egy hónappal érkezett meg Zágrábból
"1980. április 29-én nyitottunk meg, amolyan május elsejei ajándékként. Nem mindent sikerült elrendezni a nyitásig: a gyerekek körében rövid időn belül óriási népszerűségnek örvendő mozgólépcsők csak egy hónappal később értek ide Zágrábból.
Összesen 9300 négyzetméteren, három emeleten fogadhattuk a vásárlókat. Az első napokban meg is ijedtünk: napokkal a nyitás után sem tudtunk azonnal mindenkit beengedni, biztonsági kordont voltunk kénytelenek felállítani. A sor vége így is sokszor a Baross úton állt" - kezdte Berki Ernő, az Arrabona első igazgatója.
Az Arrabona méreteivel kevés áruház versenyzett Magyarországon
"Ma már talán hihetetlennek tűnik, hogy négyszázan dolgoztunk a vásárlókért. Ami ennél is érdekesebb adat: a kollégáim átlag életkora 28 év volt.
Olyan kereskedők jöttek össze, akik nem csupán motiváltak voltak, de mindent megtettek azért, hogy a vásárlóik elégedetten távozzanak. Rengetegen tértek be hozzánk: heti szinten 30 ezer embert szolgáltunk ki folyamatosan.
Pápai Lajos, Kállai Éva és Berki Ernő örömmel emlékezett vissza az Arrabona hőskorára
Ez a mentalitás teljesen új volt a Kádár-korban - sok üzletben a vevőknek köszönni nem méltóztattak az előadók -, miközben az Arrabona méreteivel csak a fővárosi Skála és Corvin, a pécsi Konzum és a Fehérvár áruház vetekedett" - folytatta Berki Ernő.
Hogyan került sok-sok szexis Fa dezodor az Arrabona polcaira?
"Szintén az újdonság erejével hatott, hogy az egész országban a mi polcainkon találkoztak a vevők a legtöbb nyugat-európai árucikkel. Mindezt nem kivételezett helyzetnek köszönhettük.
Sokkal inkább állt a háttérben, hogy az osztrák televízió csak a mi régiónkban jött be. A szexis reklámoknak köszönhetően a győriek ismerték a Fa dezodort, amire lehetőségük is nyílt kipróbálni nálunk.
Ezekből a nyugati termékekből Békéscsabára szintén jutott kis mennyiségben. A beszerzés során ezt használtuk ki, s meggyőztük az ottani kereskedőket: adják csak el nekünk bátran, Győrben biztosan nem marad a nyakunkon.
Már csak azért sem, mert az akkori átlagbérekhez képest nem kínáltuk drágán a német vagy osztrák árukat. Az Arrabonában vásárolható árucikkek közel nyolcvan százaléka így is hazai termék volt.
Az élelmiszereknél kifejezetten ügyeltünk arra, hogy a helyi termelőktől minél több kiváló minőségű húst, gyümölcsöt, zöldséget szerezzünk be.
A kor szelleméhez képest sokat adtunk a reklámokra, a kommunikációra. Ebbe beletartozott iraki származású kirakatrendezőnk remek munkája, akinek köszönhetően sokan percekig csodálták a kínálatot az utcáról" - mondta Berki Ernő.
Karácsonyi sorbanállás banánért, narancsért
Az Arrabona előtt nem csupán a nyitást követő napokban kígyózott a sor. Advent idején hagyományosan rengetegen álltak sorba banánért, narancsért.
"A karácsonyi ünnepek idején bevált hangulatjavító recept volt, hogy a rádióban többször elismételték: a Skála-Coop 1-2 millió dollár valutát kapott külföldi árucikkek beszerzésére.
Ezt követően óriási rohamokra kellett felkészülnünk a déli gyümölcsökért. Szerencsére banánból és narancsból is évről évre többet sikerült kialkudnunk az vásárlóknak.
Amikor a vásárlók adták el a japán számológépeket az Arrabonának
Közvetlenül a rendszerváltást megelőzően, 1988-ban elindíthattuk a műszaki áruk bizományi kereskedését. Szó nem volt azonban itt használt lemezjátszók csereberéjéről.
Az üzlet dióhéjban így nézett ki: egyre több győri kalandozott a határ közeli osztrák boltokban, s egyre több műszaki terméket vásárolt. Ha valaki vett két videómagnót, az egyiket minden további nélkül behozhatta hozzánk, s kis árréssel kifizettük az árát.
Egy-egy üzleten az üzemanyagköltséget vissza lehetett nyerni, míg a másik oldalon a színesedett az árukészletünk. A vásárlók között persze mind több tudatos beszállítónk akadt, sőt, nem ritkán én hívtam őket, hátha tudnak éppen hozni 10 darab japán számológépet Ausztriából" - elevenítette fel a nyolcvanas évek végét Pápai Lajos, az Arrabona műszaki osztályvezető-helyettese.
Az arrabonás gombás melegszendvics titka most kiderül
Bár a nyolcvanas évek szocialista kereskedői szemléletével mindez nyilvánvalóan szembement, a számok az áruház vezetőit igazolták.
"A nyitást követően nem volt olyan év egészen a rendszerváltásig, amikor ne sikerült volna a forgalmat növelni. Erre csak egy példát mondanék.
A Kisalföldben anno cikk jelent meg arról, hogy több mint 10 ezer melegszendvicset sütöttünk és adtunk el az étteremben két hónap alatt. A gombás harapnivaló fogalommá vált a kisalföldi megyeszékhelyen.
Pedig nem volt bonyolult a titka: nem szendvicskrém, hanem igazi gomba került a kenyérszeletekre. A saját kávézómban a mai napig az arrabonás recept alapján sütjük a melegszendvicset: büszkén mondhatom, a népszerűsége itt is töretlen" - tette hozzá Pápai Lajos.
Az a fránya parkolás, avagy mélygarázsra nem jutott pénz
Bár az Arrabonába napjainkban is sok vásárló tér be - különösen az élelmiszerbolt megy jól -, a nyolcvanas években kivívott nimbuszát nem tudta megőrizni.
"A rendszerváltást követő tulajdonosváltások hol jól, hol rosszul sikerültek - az élelmiszerüzlet például remek gazdára talált -, de a fő gondot a parkolók hiánya okozta és okozza most. Ez a kérdés valójában már az 1980-as nyitás előtt eldőlt.
Volt olyan terv ugyanis, amiben kétemeletes mélygarázs szerepelt az udvar alatt. Erre azonban nem sikerült a pénz előteremteni, a kényszerű döntést pedig az Arrabona szenvedte meg két évtizeddel később" - zárta szavait Berki Ernő.
Ön is sokat állt sorban banánért? Épített hóembert az áruház udvarán? Ha akad szép emléke az Arrabonáról, írja meg az "[email protected]" e-mail címre, s a legjobbakat külön cikkben közöljük.
Kérjük, a levél tárgyában tüntessék fel: "Arrabona".