2019.02.19. 10:41
4 dolog, ami Kormos Zoltán profi testépítő szerint a súlyzós edzésekhez kell - Videó, fotók
Kormos Zoltán 7 éves korától 13 éven át versenyszerűen szertornázott, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia. A rehabilitáció során talált rá a súlyzós edzésre, és azóta már többszörös testépítő világbajnok.
6 éves koromban kezdtem el szertornázni, amit 7 éves koromtól 13 éven át versenyszerűen űztem. Az olimpiai válogatott kerettagságig jutottam. Sajnos az olimpia előtt lesérültem. Volt egy gerincműtétem, ami miatt abba kellett hagyni, és tulajdonképpen a rehabilitációnak köszönhetően találtam rá a súlyzós edzésre, amit most már 30 éve űzök, 20 éve pedig versenyszerűen
- meséli a testépítő, aki 19 éve dolgozik személyi edzőként, jelenleg a győri Cutler Fitness edzőteremben.
Négy elv, amit Kormos Zoltán szerint súlyzós edzéskor figyelembe kell vennünk:
"Ezek nélkül sajnos nem megy".
Kormos Zoltán azokra a versenyeredményekre is nagyon büszke, ahol nem győzött, mert olyan emberek győzték le, akik abban a pillanatban tényleg jobbak voltak nála, és ez motivációt jelentett, hogy tovább küzdjön.
Mindig megpróbálok maximumot nyújtani, ami ebben a sportban szinte lehetetlen, mert az ember formája napról napra változik, így az egyik verseny jobban sikerül, míg a másik kevésbé.
"Amikor valaki meg szeretne tanulni vezetni, beiratkozik autós iskolába. Amikor egy nyelvet szeretne elsajátítani, tanár segítségét kéri... A leggyakoribb hiba az edzőtermekben az, ha valaki nem ássa bele magát a dolgokba, és úgy kezd bele, hogy 'én ezt majd tudom'.
Megértem, hogy a személyi edzés nem olcsó, de a szaktudást mindenhol meg kell fizetni. Az én munkám az, hogy segítsek az embereknek abban, hogy elérjék a céljaikat" - fejti ki a többszörös világbajnok, aki végül a következőket tette hozzá.
Úgy néz ki, hogy a következő lesz az utolsó versenyszezonom. Sokan küzdenek azzal, amivel én: pénzhiány miatt kell abbahagyni a megmérettetéseket. Három hónap híján 50 éves vagyok, ez azt jelenti, hogy 43 éve versenyzek. Gondolhatod, mekkora űrt fog hagyni maga után. Persze, már vannak ötleteim, hogy mivel töltsem ezt ki: szeretném átadni az újabb generációnak a tudásomat, és ezt leginkább blog formátumban tudom elképzelni.