Volt egyszer egy győri rádió...

Nem búcsúzhattak el, pedig megérdemelték volna. Hosszú éveken át kísérték figyelemmel a helyi közéletet, és szívvel-lélekkel tudósítottak mindarról, ami szűkebb pátriánkban esemény volt, segítették megismertetni a tenni vágyó, a városáért, falujáért elkötelezett embereket és munkásságukat. Arról beszéltek és beszéltettek, ami velünk történt, ami az országos dolgok után számunkra a legfontosabb, a vidék ünnep- és hétköznapjairól.

Vajon mi marad meg abból a szellemiségből, amely hűen igyekezett tükrözni az itt élők gondolkodásának sokszínűségét? Ki és hogyan fog szólni rólunk, és mindenekelőtt nekünk, hiszen innentől kezdve kizárólag csak a fővárosban dől el, minek van vidéken is hírértéke, kik lesznek azok, akik mikrofonvégre kerülhetnek, mi kerül majd adásba a közszolgálati rádióadók frekvenciáin? A választ meg fogjuk tudni, ahogy telnek majd a hetek és hónapok…

Sok-sokéves munkájukért szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani minden vidéki rádiós szerkesztőnek és riporternek, a győri rádió valamennyi munkatársának azért az elkötelezettségért, amellyel etikusan és hitelesen igyekeztek beszámolni nem másról, mint a mi életünkről.

Köszönöm, hogy sok más mellett segítették a vidéki turizmus kezdeményezéseit, a legkülönfélébb helyi civil szervezeteket, köztük a Győr-Moson-Sopron Megyei Falusi Turizmus Egyesületet is. Tették ezt nem szenzációhajhász, hanem emberi módon. Amennyire csak lehetett, pártatlanul végezték dolgukat – nélkülük egy fokkal szegényebb lesz a világunk.

A történtek ellenére szeretném hinni, hogy a közszolgálatiság jegyében a vidéki, a helyi rádiózásnak körzetileg és regionálisan is lesz még jövője!

dr. Fekete Mátyás