Az erőgyűjtés csendje

– Ha hazajön Győrbe, a családja mellett mire szán időt?

– Győr mindig az otthonom marad, annak ellenére, hogy járom a világot. Ha itthon vagyok, szeretek kajakozni, futni a Püspökerdőben, elbiciklizni Hédervárra, Pannonhalmára. Szabad levegő, csend, természet, még kertészkedem is néha – számomra ezek fontosak, mert legtöbbször sok ember, pezsgés vesz körül, ami inspirál, ha viszont pihenek, akkor ennek az ellentétét szeretem élvezni. De szívesen megyek színházba, moziba, hogy magam is tanuljak, újat lássak, kollégákat, barátokat nézzek.

– Melyek szülővárosában a kedvenc helyei?

– Szívesen sétálok a barokk belvárosban és a Káptalandombon, de hálásan gondolok vissza a győri színházra is. Hasonló típusú, mint a magdeburgi, amelyben most játszom. Hasonlóképp több művészeti irányzatot felvonultat repertoárjában. Ezt fontos missziónak tartom, mert így megszeretteti a kultúrát a fiatalokkal, így arra ösztönzi őket, hogy gondolkodjanak az élet nagy kérdésein, dolgozzanak álmaik megvalósításán. Szerencsés vagyok, hogy Győrben nőhettem fel és nekem megadatott, hogy megfertőződhettem gyerekkoromban a művészetek szeretetével. Büszkén beállok a sorba, ma már én is dolgozom ezen a misszión.

– Mivel tölti manapság a szabadidejét?

– Nekem négy szakmához is jól kell értenem, a táncoláshoz, az énekléshez, a színészmesterséghez és a retorikához is. Ráadásul a beszédtechnikai tudásomat idegen nyelven kell gyakorolnom. Ezért a szabad-

időmben ezen a négy területen továbbképezem magam. Castingokra, meghallgatásokra is járok, szereplőválogatásokra utazok, hogy sikerüljön újabb szerződést kötnöm, legyen következő munkám. Persze szívesen sportolok is, az egészségem és a kinézetem megtartása miatt is, ami elvárás a pályámon. Következő lépésben a tévé és a film világa felé szeretnék nyitni. Ez egy új szakma számomra.

– Nem is kell megkérdeznem, mi kellett a nemzetközi sikereihez. Szinte megállás nélkül a pályájával foglalkozik. Mit szeret benne leginkább?

– Szerencsésnek érzem magam, azzal foglalkozhatok, amit szívesen végzek, amit nagyon szeretek és közben még a világot is látom. A sok fáradságért kompenzál, hogy alkotó atmoszférában lehetek. Olyan légkörben, amiben tehetséges, kreatív emberek együtt dolgoznak egy célért, a közös sikerért. Együtt egy irányba húznak, és ahogy idősödöm, egyre inkább azt látom, hogy ez nem magától értetődő, sok helyen nincs így. Ennek az ára, hogy én aligha tudom előre megmondani, mit fogok mondjuk egy év múlva ilyenkor csinálni. Ehhez kell egy mustármagnyi hit is, az is egy bónusz, a hit gyakorlása.

– Facebook-oldala szerint fontosnak tartja a környezetvédelmi törekvéseket, a „zero waste" kezdeményezéseket.

– Akinek megadatik, hogy mások figyelnek rá, annak felelőssége, kötelessége van. Követőivel nemcsak olyan képeket oszthat meg, amin az látszik, mit evett, hogy néz ki, hanem felhívhatja a figyelmet arra, amivel mindenkinek foglalkoznia kell. Odaállok olyan ügyek mellé, amik nekem fontosak és talán nem tűnnek fel azoknak, akik nem járnak annyi helyen a világban, mint én. Tele vannak az erdők műanyagszeméttel és a tengerpartok fehér homokja, a tengeri élőlények gyomra is, hogy csak egy akut problémát említsünk a sok közül. A szakmámban pedig megtanultam, megértettem – ezért is szeretem –, hogy a közösségért csak együtt lehet tenni.

„Győri táncos sikere a berlini Dirty Dancingben" címmel írtunk arról tíz éve, hogy Rákász Dánielt háromezer jelentkező közül választották ki Johnny szerepére. Szerinte a romantikus történet üzenete, hogy fel kell ismernünk a magunk, mások vágyait, értékeit, mert semmi nem születik ingyen, küzdeni kell a fontos dolgokért, még akkor is, ha ez olykor fájdalmas és lemondással jár, de merni kell hinni az álmok erejében is és kis lépésekkel, de valóra lehet és kell váltani azokat. A győri színészt már gyermekkorában elbűvölte a zene, a tánc, szülei biztatására mégis a Külkereskedelmi Főiskola pénzügyi szakán végzett kiváló eredménnyel. „Sokáig tartott megtanulnom, hogy higgyek magamban, szerintem ez generációs és részben magyar probléma" – állítja. Itthon a Vámpírok báljában és az operettszínházban is táncolt. Bátyja Rákász Gergely orgonaművész. Dani dolgozott Amerikában, New York államban és Los Angelesben. Oda is költözött, de aztán hazahúzta a szíve Európába. Szerepelt a Dr. Szösziben Bécsben, turnézott Svájcban, Németországban a Grease című musicallel. Tavaszig pedig a Disney A notre-dame-i toronyőr című produkciójában Phoebust, a rajzfilm szőke katonáját alakította két éven át Berlinben, Münchenben és Stuttgartban.