Álláspont - Nemzetközi vé

Engem mondjuk meglepett, amikor egy győri wellness-szálló tipp-topp előterébe belépve kedvesen vigyorgó ázsiai arcok néztek vissza rám. Mi csak egy uszodát kerestünk, de hamar kiderült, hogy a hely munkásszállásként is funkcionál. Hatvan indonéz és mongol fiatalember tölti ott azt a kevéske idejét, amikor nem dolgozik a győri vagy a komáromi üzemekben. 

Nagyot változott a világ: két évtizede még Budapesten is rácsodálkoztunk a külföldire, egy évtizede már voltak jelek, de azért erre nem számítottunk: mégiscsak igazuk lett a kommunistáknak, nemzetközivé lett a világ. Talán sokan emlékszünk rá, gyermekként kötelező volt énekelnünk a munkásmozgalom dalát, az Internacionálét, ebben szerepel az ominózus sor. (És akkor álljon itt a cím magyarázata: Fábry Sándor humorista mesélte egyszer, hogy kisdiákként nem értette, mi az a nemzetközi vé.) 

A magát halálba pörgő modern világunkban vannak elkerülhetetlen dolgok: amikor ugyanazt a YouTube-videót nézi a nepáli paraszt és a manhattani középiskolás, amikor világsztár lesz a snájdig húti kalózlegény, aki két öldöklés közben a TikTokra gyárt tartalmat az Ádeni-öbölben hajózva. A sürgősségin előttünk egy 90 éves olasz nénit látnak el, az utcabeli szomszédok közül az egyik unokája Szingapúrban él, a másiké most udvarol egy Bali szigetén élő lánynak. 

Az egyetlen faluvá vált világ itt dörömböl az ajtónkon, és nem tudhatjuk, hogy mit akar tőlünk. Sok mindent nem tehetünk, mint hogy megpróbálhatjuk elválasztani az ocsút a búzától, vagyis meghatározni azt: a határainkon túli 7 milliárd 990 millió ember közül ki jöhet be és ki maradjon kint. Sok sikert ehhez, őszintén remélem, hogy sikerrel járunk.