Kisalföld logö

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 7°C | 10°C Még több cikk.

Úton vagyok és haladok

Szalkai Károly festőművész hat év után pályája egyik legnagyobb és legátfogóbb tárlatával jelentkezett Győrben. A művészetről, az esélyekről, a trendekről és a tervekről is beszélgettünk a kiállítás ürügyén.

– Ilyen komoly, nagy kiállítás előtt az ember összegez, válogat, felméri, hogy honnan hova jutott. Gondolom, ön is megtette ezt.

– Utoljára hat éve volt itt kiállításom, sőt, ilyen nagy tárlatom  talán még nem is volt. Hogy hova is jutottam? Valahol útközben vagyok. Nádler írta valamelyik katalógusában életrajz gyanánt, ahol mindenki azt emelte ki és tartotta fontosnak,  hogy milyen díjakat is kapott, hogy „úton vagyok és haladok".

– Mi lesz a végállomás? Nyilván minden művésznek vannak tervei, célkitűzései.

– Persze, itt, a megyében már elmondhatjuk, hogy a
Raab Art-csoporttal ismernek minket, ez jó érzés. Benne vagyunk a szakmában, de menni kéne még. Ez a negyvenes generáció, akik a köztudatban most előtérben vannak, most kezdenek kiforrni. Egy negyvenéves festő még a pályája elején van. Igen, beértünk, de még nem vagyunk megérkezett művészek. Remélem, hogy ez még csak az útnak az első fele. Ez a kiállítás most megmutatta, hogy az eddigi dolgaim egy vonalra felfűzhetők, de ahogy a kollégáim is említették, ez nem egy egységes tárlat. Innen  több irányba is el lehet indulni. Most úgy érzem, hogy korlátlan lehetőségek vannak a festészetben. Az ábrázolás felé szeretnék elmozdulni, a perspektivikus formarendben gondolkodni, minél többet kihozni a síkművészetből úgy, hogy az térhatású legyen.



– Évek óta tanít a művészeti szakközépiskolában. Hogy látja, a mai generációnak talán könnyebb lesz a művészeti pályán érvényesülni?

 – Biztos, hogy nem lesz könnyebb nekik sem. Nehezebb? Nem, azt se hinném. Valószínűleg ugyanazokat az utakat kell bejárniuk, sőt, ugyanazokat a harcokat kell megvívniuk.

– Akkor azok a hangzatos szólamok, hogy megszűntek a határok, irány Európa, nem segíti a fiatalokat?

– Ahhoz, hogy külföldön érvényesülj, irgalmatlan sok pénz kell és persze kapcsolatok. Talán művészettörténészek és kurátorok segítségével lehetne előremozdulni.

– Talán egy éve beszélgettünk a Raab Art-csoport kapcsán arról, hogy nehéz lesz ennek az országnak a vízfejűségét megszüntetni, tudatosítani azt, hogy Budapesten kívül is van élet. Lát arra esélyt, hogy ez egyszer tényleg megvalósulhat?

– Mindenképpen. Győr egy élhető, lakható város. Még azt is mondom, ha van az embernek egy műterme, akkor szinte teljesen mindegy, hogy hol alkot. Létrehoztunk egy viszonylag kis közösséget, amit nyilván a szakmaiság, a közös gondolkodás fog össze. Segítjük egymást. De az is tény, hogy Győrben nincs meg az a művészeti pezsgés, ami a fővárosban. Tíz évet éltem Budapesten az iskolák miatt. Elég volt.

– Győr nyilvánosságra hozta művészeti koncepcióját, és talán most a papírokon túl  ez majd a mindennapokban is működni fog. Lát erre esélyt?

– Reménykedem, hogy igen, talán valami elindul. Ha az emberek gondolkodása egy kicsit is változik, akkor sok minden megvalósulhat. Most, hogy a kiállításomon is láttam, milyen sokan eljöttek, talán az emberek kíváncsisága, érdeklődése a művészetek felé irányulhat. A következetes munkának meglesz az eredménye. Magamon is ezt látom, nem a divatot követtem, nem lapozgattam művészeti magazinokat, hogy tudjam, mi  a trendi művészet. Nagyon sokan esnek abba a csapdába, hogy aktuálisak és divatosak szeretnének lenni. Kifigyelik, hogy melyik az a vonal, amelyik most éppen keresett a kurátorok és a műgyűjtők között és meglovagolják ezt a hullámot. Magamból merítve következetesen elindítottam egy utat és most azon haladok. Most itt tartok. Ez a kiállítás ezt mutatja. Ennyi a tudásom, minden leolvasható a képekről. Ez olyan, mintha meztelenül állnék az érdeklődők elé. Már-már közhelyes dolog, de tényleg így van. Ehhez kell egy kis bátorság, hogy az ember megmutassa magát.

– Húsz éve fejezte be a főiskolát, és még legalább kétszer ennyi szakmai út áll ön előtt. Most ezen az állomáson elmondhatja, hogy elégedett azzal, ahová jutott?

– Igen, ha ezt így tudom folytatni, akkor nekem már nagyon jó. Ha a céljaim kristályosodhatnak, ha a képeim még érettebbé válhatnak, akkor a célomhoz jutottam. Kevés eszközzel sokat elmondani. Olyan lehetőségeket felvillantani, amellyel a kép nézői önmagukhoz kerülhetnek közelebb. Ez a célja az egésznek. Én megteszem a dolgom a műteremben, de utána még nincs kész a folyamat. Ehhez nézők, érdeklődők, emberek kellenek. Kell hogy valamit gondoljanak róla, kell hogy foglalkozzanak vele. A kell talán durva szó, inkább szeretném, hogy így legyen. Mert ilyenkor már nem is a képpel foglalkoznak, hanem önmagukkal. Egy alkotás valójában olyan, mint egy tükör, belenézünk és önmagunkat látjuk benne. Csak nézzenek bele.

Itt láthatják

Szalkai Károly kiállítása március 16-ig, hétfő kivételével naponta délelőtt tíz és este hat óra között látogatható a Váczy Péter-gyűjtemény emeleti kiállítótermeiben (Győr, Nefelejcs köz 3.).

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Keresztény apa színészként, mindenkiért

Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Az igazat mondd, ne csak a valódit című, istenes versekből… Tovább olvasom