Kisalföld logö

2017. 11. 25. szombat - Katalin 4°C | 14°C Még több cikk.

Törvényesség mindenekfelett – egészen az összeomlásig

Gróf Széchenyi István kényszerből állt Kossuth mellé, avagy meggyőződéses forradalmár volt?

A hazai történészek idén megkülönböztetett figyelmet szentelnek gróf Széchenyi István történelmi alakjának: a legnagyobb magyar 150 évvel ezelőtt halt meg. Dr. Pelyach Istvánt, a Janus Pannonius Egyetem tanárát Széchenyi István és az 1848-as forradalom kapcsolatáról kérdeztük a nagycenki Széchenyi-emlékmúzeumban.

– Izgalmas és sokrétű a témakör, Széchenyi István vajon hogyan élte meg 1848 márciusát, a forradalmat? – kezdte a történész. – Miképp kereste és találta meg helyét 1848 átalakulásában? Ez ügyben elég szélsőséges megítélések láttak napvilágot az eltelt több mint másfél évszázad során. Sokan azt mondták, kényszerből állt Kossuthék mellé, míg mások úgy vélik, Széchenyi igenis meggyőződéses forradalmár volt, Kossuth harcostársa. Ha Széchenyi egész életpályáján és cselekedetein végigtekintünk, a legnagyobb magyarnak kikiáltott politikus mindig egy lényeges irányelvet próbált meg követni: ez pedig a törvényesség minden körülmények közötti betartása. Ha ebből a szemszögből elemezzük Széchenyi 1848 tavaszán betöltött szerepét, akkor látjuk, azért próbált meg alkalmazkodni az eseményekhez, Kossuth, Batthyány és társaik tetteihez, hogy a törvényes ösvényen belül tartsa az átalakulást.

Konkrétabban fogalmazva, hogy ne engedje szabadjára azt a véres népforradalmat, amit vízióiban mindig is látott, s amitől mindig is féltette Magyarországot. Úgy vélte, egy ilyen forradalmi folyamat a birodalmon belül óhatatlanul ellentétet fog szülni. Mégpedig akkorát, amely hazánk romlásához vezet. Mindezt ékesen bizonyítja Széchenyi levelezése és naplója.

Dr. Pelyach István a nagycenki Széchenyi-emlékmúzeumban Széchenyi István mellszobránál. Fotó: G. M.
Dr. Pelyach István a nagycenki Széchenyi-emlékmúzeumban Széchenyi István mellszobránál. Fotó: G. M.

– Érdekes 1848 márciusa azért is, mert ha az ember elolvassa ezeket a korabeli forrásokat, mintha két Széchenyi bontakozna ki előttünk – folytatta dr. Pelyach István. – Naplójának bejegyzései alapján egy depressziós, beteg embert látunk, akin elhatalmasodnak a félelmek. Ezzel ellentétben a levélíró Széchenyi, aki napközben fogalmazza meg gondolatait, tele van derűlátással, bizakodással. 1848. március 17-én azt írja egyik levelében: ˝csudákat éltünk, egy nap alatt többet használt Kossuth a nemzetnek, mint én életem egész eddigi tevékenységével˝. Egy lelkes, nagyon pozitív gondolkodású politikus megnyilatkozása ez, aki viszont nem forradalmár, de nem is a kényszer szülte helyzet eredményeképpen állt Kossuthék mellé.

Más kérdés, hogy Széchenyi 1848 márciusában miként vállalja el a miniszterséget.

– Március elején, amikor a párizsi forradalmi események híre eljutott a pozsonyi országgyűléshez, Széchenyi mintegy megrettenve az eseményektől, nyíltan felkínálkozik a bécsi udvarnak: nevezzék ki őt Magyarországra teljhatalmú királyi biztosnak – magyarázza a történész.

– Garantálni fogja a rendet, s akár az országgyűlés szétzavarása árán is szavatolja és fenntartja Magyarország alkotmányos jogállását. Ám ahogyan Széchenyi látja az események alakulását, s tapasztalva, hogy a dolgok törvényes mederben maradnak, megbarátkozik az ország alkotmányos átalakulásának gondolatával. Március 17-i levelében így ír: ˝Nem tudom, kapok-e szerepet ebben a kormányban, de következő politikai pályám legfőbb törekvése a két Lajos mindenben való segítése.˝

Kossuth Lajosról van szó és az akkor már miniszterelnöknek kinevezett Batthyány Lajosról. Igaz, amikor március 23-án aláírja, azaz elfogadja miniszteri kinevezését, akkor azt jegyzi naplójába: ˝ma aláírtam a halálos ítéletemet˝. E miniszteri pálya végén, 1848. augusztus utolsó és szeptember első napjaiban szörnyű megrázkódtatás Széchenyi István számára a felismerés: a Béccsel való konfliktus elkerülhetetlen.

Világéletében rettegett attól, hogy a Habsburg-állam két fele szembekerüljön egymással, ez pedig immár bekövetkezett tény. Széchenyi ekkor omlik össze fizikailag, morálisan, mentálisan, s ekkor kerül a döblingi szanatóriumba.

– S ha most élne közöttünk Széchenyi, mihez fogna? Jó kérdés, bár jómagam történészként inkább a múltat kívánom megérteni – tűnődött dr. Pelyach István. – Ám ha a Széchenyi-életpályát alaposan szemügyre vesszük, úgy érzem, ugyanazt csinálná, mint az 1830–40-es években: gyakorlati alkotások sorával hatna a nemzetre. Széchenyiben az a jó értelemben véve ˝félelmetes˝, hogy nemcsak programot ír, hanem azt meg is valósítja; politikusként nemcsak beszél az átalakulásról, hanem gyakran a saját vagyonának egy részét feláldozva tesz is a köz érdekében. Napjainkban nem látom, hogy hazánkban hasonló – nem is formátumú, talán csak mentalitású – politikust találnánk. Hozzáteszem, soha nem szerettem, ha aktualizáljuk a múltat, mert az mindig hamis képet mutat. De ha valamit lehet tanulni a múltból, azt érdemes megfontolni és követni. Széchenyi élete pedig bővelkedik ma is megfontolandó és követendő elemekben...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyáry Pál, a honvédelmi bizottmány alelnöke

Nyáry Pál ma élő egyik rokona, Nyáry István idegsebész-professzor osztotta meg portálunkkal a családjában apáról fiúra szálló történeteket a várfogságot is megjárt politikusról.
Tovább olvasom