Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Szeretkezz, ne háborúzz!

Egyszer Volt - A közönség szeme láttára alakított át két Trabantot ef. Zámbó István. A szentendrei művész szerint a rendszerváltás már sokkal korábban, a hippikorszakkal elkezdődött.

– Inspirálja és feldobja, ha munka közben nézi a közönség. A VOLT Fesztiválon pedig bőven volt nézelődő.

– Sikeres volt az ötlet, hogy nyilvánosan, show-szerűen alakítsunk át két Trabantot. Sok fesztiválozó festett volna, kitört afiatalokból a kreativitás. Sokszor sorban állás is volt, hogy csak pár ecsetvonást hadd tegyenek. Egyetlen kikötés volt: az előzőleg megrajzolt vonal között maradjanak.


– Mi lett végül a fő üzenet?

– A Trabant-átalakítás a Páneurópai Piknik huszadik évfordulója előtt tiszteleg. Véleményem szerint a rendszerváltás már sokkal korábban, a ’60-as években a hippikorszakkal kezdődött. Ezzel az irányzattal ugyanis egyik hatalom sem tudott mit kezdeni. A Trabant már önmagában egy erős jelkép. Így arra gondoltam, hogy olyan szimbólumokkal festjük tele, amelyek utalnak arra az optimizmusra, amely szerint minden átalakul, változik. Semmi sem örök. Hurrá! A hippikorszak vidám hangulatát szerettem volna visszahozni. Örömképekkel tuningoltuk fel a Trabantokat. Többféleképpen értelmezhetőek a motívumok. Virágok, vidámság. Szeretkezz, ne háborúzz...


– Manapság van még optimizmus? Válság, válsághangulat, mind nehezebb megélhetés. Van kedvünk még jókedvűnek lenni?

– Van! Képzeljük el, ha nem lenne. Az életem során, amikor válságban voltam, egy dologgal védekeztem: lehet még rosszabb is. Ez is egyfajta optimizmus.


– A művész az alkotásaival kizökkenti a nézőközönségét. Meghökkenti. Egy művészt mi gondolkodtat el? Azért járunk el kiállításra, hallgatunk zenét, hogy valamifajta pluszt kapjunk.


– Bármi. A meghökkentés képessége talán lehet veleszületett adottság is. Ami még ennél is fontosabb, hogy az emberben meglegyen az alkotás iránti igény. S ha sikerül, az tetszik másoknak is. A gondolat újabb szárnyakra kap, és már benne is vagyok egy újabb munkában.


– Manapság népszerű lett összegezni. Számot vet boldog és boldogtalan. Hatvanéves korba lépett, készül a nagy életmű összefoglalására?

– Nem. Egy könyv kiadására viszont készülök, bár nálam ez már tíz éve tartó téma. A saját történeteimet szerkesztem egy jó ideje.


– Szóba került már a válság. A művészetet mennyire érintette? Kevesebb pénz jut a kiállításokra, sokaknak a megélhetés is gondot okoz. Így könyvekre sem nagyon telik.

– Ugyanúgy, mint az élet más területeit. A kultúra annyiban más szerintem, hogy a válság itt lassabban érezhető. Szerencsére az elmúlt húsz évben elfogadottabb lett a kortárs művészet.


– A ma emberének alkot vagy az utókornak? Örök probléma, hiszen egyes filozófusok szerint a művészi nagyság elsőrendű feltétele a művész elhalálozása.

– A művészetet az csinálja, akiben olyan erős késztetés él, hogy az alkotást minden más elé helyezi. Akár más, de fontos dolgok rovására is inkább fest, zenél vagy szobrászkodik. Igaz, ebből megélni nem nagyon tud. De nem baj, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Persze előbb vagy utóbb az ember elhiszi, hogy értéket teremt. Olyan értéket, amelyet később értékesíteni is tud. A művészetekben is jelentős változások vannak. Korábban az aukciókon egy szem kortárs alkotás sem ment el. A BÁV a ’80-as évek közepén bevette a Fiatal Képzőművészek Stúdióját, mondván, a fiatalok is adjanak be műveket. Az összes bútort, porcelánt, mindent eladtak a kortársakat kivéve. Ma az a helyzet, hogy komoly árverésen lehet találkozni a ma élő alkotók munkáival.

Fotó: Magasi Dávid
Fotó: Magasi Dávid

– Divat lett kortársat vásárolni?

– Akár ezt is lehet mondani. Van, aki úgy gondolja, hogy egy festmény jó befektetés, míg másokat nem érdekel az alkotó személye, sokkal inkább az, hogy mennyire tetszik számukra az adott mű.


– Az internet korában a feje tetejére állt minden. Kitárult a világ, csak hogy csépeljük a közhelyeket. S azon vesszük észre magunkat, hogy a kétkezi munkának, mármint a kézbe vehető és megfogható alkotásnak egyre nagyobb a becsülete.

– Zseniális dolog a világháló. Igaz, csupán levelet tudok küldeni rajta, s ezzel nálam az internet be is fejeződik. Bárcsak értenék hozzá. Azt látom viszont, hogy sok olyan barátom van, aki ezen a területen nagy spíler. Ilyenkor veszem észre, hogy a világhálóban mekkora lehetőségek rejlenek. Az egyik jó ismerősöm mondta, te öcsikém, egy-két képed felteszem az internetre. Persze, tedd, legalább többen látják. Másnap megszólalt a telefonom, a barátom hívott, hogy mind a két képet eladta. Szentendrén a Fő téri galériában egy hónap alatt nem megy el ennyi kép. Ezért is gondolom azt, hogy a mai világban az internetnek köszönhetően új művészeti ágak jönnek létre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Afrika tüzei a táncos szívében égnek

Ha valaki hazatér egy távoli, egzotikus kontinensről, akkor jogosan merül fel a kérdés: nem… Tovább olvasom