Kisalföld logö

2017. 04. 29. szombat - Péter 4°C | 14°C Még több cikk.

...meglocsollak SMS-sel

Vajon elárul-e valamit az értékrendünkről, ha például a locsolóversek csak a nevettetés, a humor jegyében születnek, mélybe temetve a néphagyományt? Régen a locsolók áldást kértek a családra. Ma tréfásan pénzt követel a legény. A kérdések megválaszolásában dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató segít.
„A néprajz már a XIX. században félreverte a harangokat és az utolsó órát emlegette. Vajon nem most jött el a folklór sírba tétele?" – teszi fel a kérdést húsvét alkalmából dr. Lanczendorfer Zsuzsanna. Mik e legszembeszökőbb különbségek a hagyományos és a XXI. századi locsolóversek között? – kérdeztük a szakértőt.

– Kezdjük régebbről: közismert, hogy a húsvéti locsolás katartikus, termékenységvarázsló rítusunk. A víz katartikus erejében lévő hit az alapja. A locsolás eredettörténete szerint a zsidók vízzel akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat. Apor Péter Metamorphosis Transsylvaniae című könyvében ezt írja: „…urfiak, alávaló fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vető hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást, az leányokat hányták az vízben…" A húsvét volt a korai kereszténység idején a keresztelés ünnepe. A szagos vízzel, a kölnivel locsolás a kis köszöntőverssel együtt újabb keletű szokás és a városokban is elterjedt. Manapság leggyakrabban a negyvenes évek óta országosan elterjedt vers hangzik fel húsvéthétfőn:

dr. Lanczendorfer Zsuzsanna
dr. Lanczendorfer Zsuzsanna

„Zöld erdőben jártam, Piros rózsát (kék ibolyát) láttam, El akart hervadni, Meg szabad öntözni? (Szabad -e locsolni?)"

Megfigyelhetjük azt, hogy a régi szöveget átírják, rombolják, ugyanúgy, mint a gyermekkiszámolónál:

„Zöld erdőben jártam, barnamedvét láttam, szedte az egrest, ide az ötezrest!"

Még a húsvét szimbolikus állata, a bárány, az Agnus Dei sem szent:
„Zöld erdőben jártam, két kis bárányt láttam. Az egyik tetves, ide a százezrest!"

De a nem népi szövegek átköltésére is találunk példát:

„Egy gondolat bánt engemet, elfeledtem a versemet!"

Nos, a keresztény értékrendű néprajzkutatót is egy gondolat bántja, főként amikor összeveti ezeket a verseket azokkal, amelyek az egyházi jelentésről, az újjászületésről szóltak. Ez nem éppen mai költemény:

„Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömöt hirdetek, mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!"

A mostani versek többsége tartalmában, mondanivalójában, költészetében, zeneiségében eltér korábbi társaitól – magyarázza tapasztalatait dr. Lanczendorfer Zsuzsanna. – Figyelemre méltó a szövegek megrövidülése is. Azt látjuk, hogy a locsolás, bár rítusában megszelídült, nem vödörrel, hideg vízzel locsolnak, de szövegében annál vaskosabbá, durvábbá vált. A tematikai szerkezet egyszerűbb, az obszcenitás erőteljesebb. Nemcsak a műfajokon belül következett be szegényedés, de az alkotásokon belül is. A mondókák, locsolóversek parodizálása, humoros tartalommal megtöltése is az értékvesztés egyik jele. Funkciója megváltozott, a mágikus célzat eltűnt, a szórakoztatás került előtérbe – mondja Lanczendorfer Zsuzsanna.

– Régen a termékenység szép jelképe, a tojás járt a köszöntésért, amelyet gyakran emlegettek a locsolók. Figyeljük csak meg ebben a költeményben:

„Vízbevető hetfü nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával;
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni."

Ma nem jókívánságot mond a férfi, hanem követel, sőt, néha fenyeget is. Ez is egy mai gyöngyszem:

„Én vagyok a török.
Locsolni jövök.
Ha nem adnak piros tojást,
mindent összetörök."

A néprajzkutató rámutatott arra is, hogy a legtöbb locsoló a tojásról nem is tudja: ősi termékenységszimbólumunk és a feltámadás jelképe, keresztszülők és szerelmesek ajándéka egyben. A húsvéti tojás profanizálódott, csakis a külső férfigenitália megjelenítésére szolgál, míg az ajándék helyébe a pénz, esetleg az alkohol lépett. Álljon itt egy sikamlós példa:

„Lábam között két tojás,pirosra van festve,ha én azzal meglocsollak, mehetsz mindjárt gyesre."

Az erotika egyébként régebben is megbújt a folklórban, de alapvető különbség, hogy „a termékenységi rítusról a mai versek nem szimbolikusan beszélnek, hanem kendőzetlenül helyezik a szituációt a fizikai valóság talajára" – teszi hozzá Lanczendorfer Zsuzsanna.
Mit szólt volna például ehhez a köszöntőhöz egy szende szépség a XIX. században?

„Húsvétnak ünnepén
Locsolkodni jöttem én.
A locsolóm kicsike,
Mondd csak, használhatom-e?"

A „nyitott sliccű" humor mellett még egy igen szembetűnő különbséget találhatunk : a jókívánságok korábban hozzátartoztak a versekhez:

„Én kis legény vagyok,
Egy székre felállok
És nagyot kiáltok:
Az Úr Jézus feltámadott!
Boldog húsvéti ünnepeket kívánok!"

Fotó: H. Baranyai Edina
Fotó: H. Baranyai Edina

- Ma nincs jókívánság a szövegekben, a locsoló csak magára gondol – mondja a néprajzkutató. – A húsvéti köszöntő- és locsolóversekben az egész családot megtisztelik: gazdát, asszonyát és lányát, és sokszor engedélyt kérnek a locsolásra és köszöntésre:

„Feltámadt a Jézus húsvét ünnepére,
Dicső koronája fénylik a fejébe’.
Eljöttem e háznak megtisztelésére,
Kegyelmeteknek ne essék terhére!"

Ma is szóba kerül ugyan a háziasszony, de merőben más összefüggésben. Ezekért a köszöntőkért hajdan alighanem elengedték volna falun a kutyákat:

„Ajtófélfán sz...os gatya,
Meglocsollak, büdös banya." „Lábam között két golyó,
meglocsollak, vén tojó."

És amiről már szó volt: a tojás helyett a pénz került előtérbe. Ennél brutálisabban nem lehetne profanizálni a feltámadás örömét – mutat rá a szakértő:

„Nem kell nekünk piros tojás,
Ide a pénzt, aztán nyomás."

Lanczendorfer Zsuzsanna szerint a mai verseknél gyakori a rím alkalmazása, de ezek többnyire kecske- és kínrímek, amelyeknek nem esztétikai, hanem nevettető szándéka van.

– Hol van már a lány virágnévvel illetése, amely a reneszánsz virágénekek, majd szép népdalaink szimbólumrendszerében van jelen? Hol van az áldáskérő formula?

„Ennek a háznak udvarába’ szép kis bimbót láttam.
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére.
Szabad -e locsolni?"

Igaz, elmondhatjuk ma ezt a verset, de ugyanúgy nevetés lenne a vége, hiszen a lány bizonyosra venné, hogy csak ugratjuk a szép szavakkal. De vajon miért okvetlenül baj, ha változnak a szokások? – kérdeztük néprajzszakértőnket.

– Nem az a baj, ha a szokások változnak, hanem az, hogy az internet adta lehetőségek nem kedveznek a hagyományos műfajoknak. A számítógépre felvitt locsolóversek mögött nincs meg az a szelekciós erő, ami a falusi közösségben megvolt. Ha valami újítás sem tartalmában, sem minőségében nem felelt meg, azt kivetette magából a hagyományozó közösség.

Döntsön az utókor. Kíváncsian várjuk, a két locsolóvers közül melyik éri meg a holnapot:

„De az Úr áldassék, földben nem maradott,
Harmadnapra újra feltámadott!"
Vagy pedig ez: „Meglocsollak SMS-sel, nem fogok tökölni, neked nem kell hajat mosni, nekem nem kell kölni."

Olvasóink írták

  • 5. egysoproni_ 2009. április 12. 13:58
    „Ajtófélfán szaros gatya,
    Meglocsollak büdös banya


    Tata felöl jön a gőzös,
    Ott locsolok, ahol sz?rös!


    Jöttem locsóni!


    El?ttem van Észak,
    Hátam mögött Dél,
    Balra a nap Nyugszik,
    Jobbra pedig: Kél-e locsolni?”
  • 4. elemér 2009. április 12. 07:59
    „Én senkit nem ismerek aki SMS-t használl. Ázsiában és más földrészeken ez jobban elkapatott. SMS-t használom a net-n ha szükséges, de twitter az amit ma használlnak. Mobil cégek szeretnék SMS-t terjeszteni, de minden kommunikáció jövöje a net ami tenyeremben van. Nem a mobil amit külön számláznak és korlátolt.”
  • 3. elemér 2009. április 12. 07:47
    „Néprajzkutató jól tud magyarul. SMS-en kivül nem is használlja az angolt. Sokminden változott az egész világon. Legnagyobb változás az csak pár kattintás, mert minden a net-n van és nem Mo.-n. Aztán van ami helybeli, annak aki ott él.”
  • 2. Sagittarius 2009. április 12. 00:42
    „Nesze nektek alapon itt van még egy locsolóvers:

    "Trágyadombon él a bögöly,
    Meglocsollak meg ne dögölj!"”
  • 1. Catherina 2009. április 11. 20:58
    „na igen. ezért utálom a mostani húsvétot. az igazi eredet már nincs sehol, a tiszta nyersézkedés pénz formájában már a legkisebbeknél is, az alkeszeknél meg az ingyenpia. undorító. mennyivel szebb volt,amikor szeretetteljes családi, baráti beszélgetésre jöttek össze azok ,akik fontosak voltak egymásnak.
    ebben a rohanó világban is erről kellene szólnia. ezért utálja sok nő már ezt a meghülyült szokást.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Napszentelés Jeruzsálemben

Több ezren vettek részt a napszentelésen szerda reggel a jeruzsálemi siratófalnál. A 28 évenként… Tovább olvasom